2008. július 17.Makai Péter Kristóf
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

EFOTT - első nap: Ha egyszer egy fesztivál beindul...

Nincs kétségem afelől, hogy a fesztiválhangulatot alapjaiban határozza meg az időjárás. Túl azon, hogy anglicizmusba hajlóan érdekel, és üres időkitöltő helyett árulkodó beszédtémaként tartom számon, időről-időre alázattal tölt el annak a tudata, hogy legyünk bármennyire is fejlett, eszközhasználó állatok, azért csak gondolatban tudjuk magunkat különválasztani a természettől, fizikailag nem.

Ezért a kiviruló időjárás felszabadította mindazt az őrületet, ami idáig csak őrlángon égett az EFOTT-on. Márpedig az őrláng is elég magasra csapott, ha annyi országot nem is járt körbe, mint olimpiai testvére. Így hát a szesztolerancia feltornászása érdekében intézményesített nulladik nap lekeverés nélkül csúszott át a szerdai reggelbe, aminek meg is lett az eredménye: a sátrukba bedőlő, több kört már végigtáncolni/inni nem tudó fesztiválozókat már keltegették a másnaposságukat palástolni vágyó ordibálók. De korán kelni érdemes: kevés szebb dolgot tudok elképzelni egy ilyen nyáron, mint Duna-holtágban gyönyörködni, túlpartot kémlelni a reggeli kávé és újság mellé.

A hírek gyorsan járnak a kempingben; az is, hogy a várhatóan inkább előbb, mint utóbb kifogyó meleg víz mikor párolog el a bojlerekből, meg az is, hogy merre a legrövidebb a sor, ami persze egyből azt eredményezi, hogy ha lett is volna valahol rövidebb sor, mire te odaérsz, már garantáltan jobban jártál volna, ha meg se indulsz. Edward Murphy-t és a törvényét innen csókoltatom.
És ha már Murphy törvényéről van szó, akad ennek egy jellegzetesen eltájoló, idei EFOTT-os kiegészítése: ami az orrod előtt van, az van igazából a legtávolabb, csak még nem tudod. Ennek a törvénynek az igazságára akkor derül fény, amikor a fesztiválvendég el szeretne jutni az egyébként nem túl nagy szigeten A pontból B-be. A szervezők illetékes szakemberei ugyanis útvonaltervezés dolgában Daidalosztól tanulhattak, de még nekik is tudnának újat mondani az egyszeri halandó számára felfoghatatlan és gyökereinél fogva irracionális utcarendszerről, ami a Szalki-szigeten kialakult.

A fesztiválközpontnak számító kempinget és báziskocsmáját ugyanis össz-vissz kettő, nagy kerülőnek számító kijáraton lehet megközelíteni. Ugyanilyen problémát jelent a tér megflikkflakkolása előtt, légvonalban közelinek tűnő színpad és a mobilvécék, valamint a kocsmák közti távolság áthidalása, amin nem segítenek az őrző-védő kollégák kulturált, de zavarba ejtő tanácsai a rendezők által megálmodott ideális útvonalról.

Én már régóta sejtettem, hogy Douglas Adams egy pillanatig sem viccelt, amikor rámutatott, hogy a fehéregerek kísérleteznek rajtunk, de laikusként azt gondolom, nem kell Disneyland főmérnökének lenni ahhoz, hogy, ha könnyen nem is, de célirányosan és ésszerűen tervezzenek meg egy szigetnyi infrastruktúrát, ami, hát nézzünk szembe a tényekkel, nem egy Grönland.

Zöldnek viszont tényleg zöld, és egy esztétikai élmény a zsongástól elvonulva lebattyogni a Duna-partra egy frissítő sétára egy pohár fröccsel a kézben, rápillantani a három, golfütőt lóbáló fiatalra, akik hely hiányában egy két fa közé kifeszített hálóba vágja a göcsörtös labdákat vagy az éppen strandröppenő párosokra. Aztán sietve rohanni vissza a forgatagba, mert már húsz perce megy valami, előzőleg gondosan becsillagozott és felkiáltójelezett műsor az újságból.

Ilyen volt nekem Hadházi László előadása, aki a "Nekem a vidék az első" filozófiáját szavakba öntő kantrihumorista. A zsákfaluk és Budapest egymástól csak fenotípusukban különböző alkoholistái, erős emberei, a falu bolondjai elevenednek meg a színpadon, és a kilátástalan vidéki életből fakadó abszurditást hozza azok elé, akik leülnek meghallgatni viccbe burkolt feddéseit, a jó szándékból pellengérre állított hülyéket. Az olyan, más szájából csak fárasztó vidéki közhelyek, mint az érthetetlen szókincsű vidéki nénik sem mehetnek keresztül darálóján anélkül, hogy meg ne kapják azt az egyedi csavart, ami a stand-up műfaját életre kelti.

Az egyórás műsora után kerék- és agyvízcserével egybekötött kocsmai kitérő után később egy csalódást keltő Vad Fruttik koncertre voltunk hivatalosak ugyanebben a sátorban, hogy utána továbbtámolyogjunk a Bikini irányába, majd vissza Žagarra, ahonnan aztán megint ki, mert a légkondi túl jóra sikerült, és azt vettem észre magamon, hogy szipogok. De ezek a koncertek és kellemetlenségek eltörpülnek egy könnyűzenei fesztivál igazi szépségei mellett, mint a megállás nélkül kajabáló, boldog, és az idő előrehaladtával egyre boldogabb emberek. Így vagyunk mi szépek, csendesek és hangosak.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei