2008. augusztus 14.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Sziget 2008 - az első nap benyomásai

Az én időmben a dolgok rendesen az első napon kezdődtek - s a maradi nézethez hűen idén magyar dal ide, Iron Maiden oda, bizony az első napon kezdtem; no persze ebbe a nyaralás is beleszólt egy csöppet. Bizonyára lemaradtam erről-arról, de ami volt, elmúlt, s bár a Sziget első napjával is megtörtént az elkerülhetetlen - hogy ugyanis véget ért - bizony akad itt emlegetnivaló bőséggel.

Megy, megy, bandukol az ember a döbbenetes tömegben, sodródik, és két sör között érzi, hogy úgy hiányzik egy magyar szó, mint egy falat kenyér. Nem titok, persze, hogy a Szigetet évről évre inkább a roppant mennyiségű külföldi látogató igényeihez (és pénztárcájához) szabják, ám mégis örülünk kicsit a szembe jövő Szalai Évát dalolászó hazai ifjúságnak. A sörről hamar kiderül, hogy idén új trend bontogatja szárnyait, mely 6 decis műanyag korsókat, és ezen felbuzdulva kissé borsos árakat von maga után. Nagynak tűnik, meg kell fizetni, kérem!

A kezdetek bögrés punkjai szinte teljesen eltűntek, van helyettük viszont sok-sok gumicsizmás (ez nyilván a tavalyi fergeteges divathullámból ragadt itt valami rejtélyes módon), hatalmas napszemüveget viselő, színes ruhás fiatal, akik nem kevésbé hangosak, és nem kevésbé részegek, mint elődeik.

Egy gyors pillantás a Budapest Bárra a Jazz Színpadon, nyugtázandó, hogy hazánk alternatív és egyéb remek zenei vonulatainak frontján mozgó lányok és fiúk mennyire nagyszerűen bírnak összeolvadni az autentikus cigányzenével, majd a kötelező Alanis Morissette hozzávetőleg azt hozza, amit várunk tőle: hatalmas tömeget, remek hangulatot, ám kissé gyatra hangosítást. Utunk eztán visszakanyarodik a Jazz sátor felé, de szerencsére útba esik a kenyérlángosos stand is, ami tavaly már bevált, és most sincs ez másképp, bár az infláció a roppant szimpatikus, bajszos kenyérlángos-sütő mester portékáját is elérte, azért még mindig megelégedve fizetem ki a 650 Ft-ot azért a téglalapnyi kulináris élvezetért. Hamarosan az is kiderül, hogy a hagyományos lángos meg egyenesen baráti áron kapható, számszerűsítvén egészen pontosan 300 Ft-ért a sima, és még finom is.

Ilyen bőségszerű tapasztalatokkal indulunk a Nigun koncertjére, ahol szégyenletesen alacsony létszámú közönség, és döbbenetesen jó zenészek fogadnak minket, s bár néhány percre kicsábítanak a sátorból a sötét éjszakában színpompásan mozgolódó kompozíciók (melyekről kiderül később, hogy a kinetikus szoborpark csodái, Patrice Hubert alkotásai), végül mégis visszatérek, és ámulok. Közben talán valamivel tényleg többen ücsörögnek a koszos deszkákon, de elenyésző ez ahhoz képest, amit a zene színvonala joggal megkívánna.

Az első este az A38 Színpadon zárul, méghozzá a Kiscsillag csípőrázós-tombolós koncertjén, ahol az első sorban lógó ifjúság Bandi bácsit kiált Lovasinak, aki ezen nem sértődik meg, inkább bizonyítja, hogy nem bácsi ő még, nem bizony. Az ütemre mozgó sátor azt is benyeli, aki eredetileg nem is akarta, s olyan hangulatot rittyent ez a Kispálból és Pál Utcai Fiúkból fuzionálódott társaság, ami minden szívet átmelenget kicsit. Sok Kispálos lenyomat, némi PUF-os beütés, és olyan bulit gyúrnak a közönségnek, amit még emlegetni fogunk egy ideig.

A kifelé slattyogás sem telik eseménytelenül kettőtájt a Szigetről, belebotlunk ugyanis egy helyszínbe, amiről a mai napig nem tudjuk micsoda, viszont az emberek eszeveszettül táncolnak, a bútorokon rajta és mellette, méghozzá a Green Day muzsikájára - s bár most csak ácsorgunk ott kicsit, és lassan haza indulunk, egészen biztos, hogy meglátogatjuk még a rejtélyes helyet, mibenlétét felderítendő.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei