2008. augusztus 15.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Sziget 2008 - Kötelező Kispál a Nagyszínpadon

Idén a Nagyszínpad a Sziget időintervallumának megkurtítása végett kevés magyar fellépőt enged deszkáira, de egy bizonyos zenekarnak akkor is ott kell lennie, ha itt a világvége: a Kispál és a Borz töretlenül halad a fesztivál történetének széles útján előre, immáron sokadszor is megmutatva a túlnyomó részt külföldieket számláló rendezvényen, hogy a magyar zene életképes, és ami nagyon fontos, populáris, de nem közhelyes.

Lovasi András és Kispál András nem gondolták volna, hogy a nyolcvanas évek végén, amikor a zenekar elkezdte angyalszárnyait bontogatni, egyszer majd ők lesznek azon zenekar, akik, az akkor még nem létező nemzetközi fesztiválon képviselik a magyar zenei kultúrának egy olyan szegmensét, mely tömegeket és gondolatokat mozgat meg. Évről évre ott vannak a Nagyszínpadon, különböző külföldi csapatok közé ágyazódva, de minden magyar ajkú, és Kispált szerető ember érzi, sőt talán tudja: ez itt a miénk, ebben a multi-kulturális ősrobbanásban, ahol néha csak kapkodja az ember az alkoholtól és fáradságtól kótyagos fejét.

Álszerénynek tűnnék, ha azt állítanám, hogy Lovasi Andrásék valami pluszt nyújtottak volna csütörtök este a Nagyszínpadon, de itt nem is erről van szó. Ami pozitívum, hogy kezdenek ismét visszanyúlni a régebbi számokhoz, de azért azt se felejtsük el, hogy ők már kiszolgáltak legalább két, ha nem három generációt, hiszen a mai világ gyorsabb léptékben halad előre, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt, amikor a rock, a beat, a blues és a jazz formálta az emberek zenei ízlésvilágát, persze nekik volt idejük megemészteni a hallottakat. Viszont ami ellenérzést váltott ki belőlem, az pontosan a régi számokkal történő úgymond "át-transzponálás", melytől némely nagy sláger már-már disszonánssá vált. A Levesek készülnek porból újraértelmezése annyira dallamtalanra sikerült, hogy szinte bántotta a fülemet, viszont a Szőkített Nő újraírt basszusjátéka kifejezetten üdítően hatott.

A Kispál és a Borz húzhat egy újabb strigulát, az emlékeimben élő Szigetes fellépésekhez képest most pörgősebbre sikerült rövid koncertjük, és csak halkan jegyzem meg, hogy van egy új generáció, ami próbál kilépni az egyelőre Lovasi-féle monopólium árnyékából. Ez a generáció viszi majd tovább azt a szellemiséget - igaz, a saját ízlésvilágukhoz igazítva -, melyet a nyolcvanas évek végén a Kispál megteremtett, és azóta is - ugyan kissé eldeformálódva - képviselnek.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei