2009. március 27.Nagy I. Dániel
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Titanic Filmfesztivál: A behajtó - Szaján Corleone

Elkezdődött hát az idei Titanic fesztivál. Sorban a tizenhatodik, fő motívumban a játéklovas. Ennek megfelelően magunkhoz vettük a pass-t, és nekiültünk (a Gomorra-t leszámítva) az első vetítésnek akkora étvággyal, hogy az a következő 11 napban kitartson. Kezdjük hát a beszámolót Akan Szatajev "Behajtó" című filmjével.

A kazah filmművészetről idehaza pont annyit tudunk, mint amennyit ők tudnak a Família Kft.-ről, így kíváncsian foglaltam el a helyem az Uránia mozi kitartóan impozáns vetítőtermében. A Copperfield Dávidosan kezdődő mozi eleinte egy kedves történetmesélés, amiben a főszereplő narrál, a nehéz sors elkerülhetetlen és a megoldás egyszerre old fel minden problémát. Ez az érzetünk a film első felében végig megmarad, a kisfiú felcseperedik, apja unszolására bokszolni kezd, majd a sereg után verőlegénynek áll egy helyi maffiózónál. Pénzt keres, bőrkabátot és lakást vesz, megházasodik és elmerül a bűn világában.

Aztán a beosztottból consiglieri-szerű tag lesz és innentől a már megszokott maffiafilmeket hallhatjuk ezúttal orosz nyelven, felirattal/szinkrontolmáccsal. A második felében az addig békésen csordogáló történetből ugyanis a mozi valamiféle gengszter eposzt szeretne gyártani, hogy aztán a végén egy önironikus befejezéssel zárja a saját tévelygését a kétféle stílus között.

Persze a film nem attól válik számunkra szórakoztatóvá, hogy a történet hogyan alakul, pátosszal átszellemülten hallnak-e a szereplők vagy csak halk puffanás egy-egy élet, hanem attól, hogy betekinthetünk egy számunkra idegen kultúrába, esetünkben szubkultúrába. A bűnszervezet szellemisége, a közösségi élmény egyszerre adja meg Szajánnak amit nem talált meg a korábbi életében, és szigeteli el a külvilágtól. Ezt az elidegenedést pedig csak hangsúlyozza a középiskolai szerelemmel kötött házasság, ami olyan tartalom nélküli, hogy első blikkre csak értetlenkedünk, hogy akkor egyáltalán minek. Az újrafogalmazott családban mindenki testvér, csupán a vezér Rulsan testvérebb a többieknél, ennek kerül minden alárendelésre, de most tegye fel a kezét, aki ebből bármi újszerűt hall ki.

Ami érdekessé teszi ezt, az a vallás szerepe, hiszen a börtönben megtérő szereplő egy egészen figyelemre méltó karakterré válik a végjátékban, csak azt sajnálhatjuk, hogy mélyebben nem avatkozik a történetbe. Ettől függetlenül az ilyen és ehhez hasonló motívumok elhitetik velünk, hogy autentikus képet kapunk a kazah alvilág rendszeréről nem is beszélve az átölelt évtizedek során bekövetkezett változásokról. Hiába, hosszú az út a Ladától a Lexusig.

Ha summáznánk a látottakat, azt mondanánk, hogy egy olyan re-make-et láttunk, amiben csak festettek a szőkék, csak feketék a bőrkabátok, és morálisan torzultak a karakterek. Az egyébként élvezetes történet különösebb innováció nélkül, de nagy tehetséggel ülteti át a már hallottakat ebbe az új környezetbe, panaszra nincs okunk bár valószínűleg a díszdobozos dvd-t sem fogjuk azonnal megrendelni légipostán.

***


A behajtó
Rekitir/The Racketeer
Kazahsztán 2008

Rendező: Akan Szatajev
Forgatókönyv: Timur Zsakszilkov
Operatőr: Kaszán Kidraljev
Vágó: Valerij Peretyatko
Zene: Andrej Lifinszkij
Szereplők: Szaján Iszembajev, Murat Biszembin, Szaken Aminov, Mentai Utepbergenov, Asszel Szagatova
80 perc/mins

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei