2009. március 29.Nagy I. Dániel
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Titanic filmfesztivál: Az iráni, a hongkongi, és a belga

Aki egy mérsékelten szórakoztató vicc első sorát hallja ki a címből, annak sajnos csalódnia kell már az elején. Cikkünkben egy marék filmet veszünk górcső alá, amik eredetüktől függetlenül (vagy talán pont amiatt) mind remek élménnyel gazdagítottak minket. A Titanic filmfesztivál második napján jártunk.

Pénteken egy szerelmi történetbe ágyazott sightseeing, egy krimi, és egy családi dráma kellett ahhoz, hogy úgy érezzük, ez már gombócból is sok. Így a Hazug emlékek című film ugyan kimaradt, de azért panaszra nincs ok, remek filmek kerültek vetítésre három teljesen eltérő kultúrából megmutatva egy-egy szeletet.

Elsőként nézzük az A felhők között című iráni mozit. Az iraki határ környékén játszódó történetben egy fiú szerelmes lesz egy nőbe, aki ezt galád mód kihasználja. Ettől azonnal zsebkendő után nyúlnánk, ha közben nem kötné le minden figyelmünket a környezet. Mert egyrészt persze a tájak önmagukban szépek, de emellett ismét egy számunkra idegen kultúrába tekinthetünk be, ritkán látni ilyen természetességgel csador mögé bújt, sárga tornacipős nőket a vásznon. A film a szinte már kötelezően visszafogott tempójával ráérősen vezet végig minket a sztorin, ami alatt tökéletesen illeszkedő zene szól. Nagy fordulatok (és sajnos említésre méltó színészi játék) nélkül telik el a szűk másfél óra, ami alatt egy 16 éves fiú egyszerre néz szembe a szerelemmel, a törvényekkel, és saját hagyományaival. Nem egy görög eposz, és még fegyver sem dördül a filmben, mégis megéri a jegyárat.

Innen már nem volt nehéz átugranunk Hongkongba, hogy megnézzük, miről szól a Mocsok. A napjainkban játszódó krimi a címéhez méltóan egy végtelenül züllött világot mutat be, és pont ettől a fertőtől válik érdekessé. Na nem egy Guy Ritchie jellegű öncélú vérfröcsögésre, és nem is valami ízléstelen Amerikai pite-jellegű steril-szennyre kell gondolni, hanem egy ízig-vérig hitelesnek tűnő alvilágra. Persze néhol égbekiáltó kliséket kell megnéznünk, de ezt tudjuk be műfaji sajátosságnak, ettől függetlenül faljuk minden percét a vetítésnek. A lassúság, ami úgy tűnik, előfeltétele a Titanicon szereplésnek, itt is kellemes ízt ad hozzá a nagy egészhez, élvezzük az alaposan felépített karaktereket, még a néhol már túl érzelmes zene sem szegi kedvünket. Érdekes, hogy bár itt is egy számunkra idegen városban járunk, a háttérben felvillanó 7-eleven és McDonald’s logók egészen európai hangulatot keltenek, csak a felszín alatti világ az, ami újszerűt hordoz magában.

Végül visszajutottunk Európába, a 9mm című filmmel zárva pénteki fesztivállátogatásunkat. Taylan Barman első egyéni rendezését jó döntésnek bizonyult a nap finishének kikiáltani, a belga családi drámával egy remek nap tökéletes befejezésének örülhettünk. A történet, ami annyira hétköznapi, hogy elhisszük, a szereplők szembesétálhatnának velünk az utcán, minden váratlan fordulat, és "aztamindenit" pillanat nélkül kerül bemutatásra. Nincsenek orrunk alá dörgölt előéletek, épp az adja meg a film varázsát, ahogy a kevés elhangzó információ teljes képpé formálódik.

Egészen meglepő viszont a szálak összefűzése, a különböző szereplők egy hálót alkotva egymással fedésben, és egymás útjait keresztezve 3 mezsgyén haladnak a tragikus végkifejlet felé. Az, hogy a rendező ezt az egészet egybefüggő rendszerként tudja kezelni, mindenképp dicséretes, a színészek természetessége pedig egészen meggyőző, egy percig nem keressük unalmunkban a belógó mikrofonokat és reflektor-állványokat, visz magával a film megtorpanás nélkül. Hogy közben még remek zenéket is hallhattunk, az csak hab a tortán, a mozi önmagában kitűnik a többi közül.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei