2009. március 29.Nagy I. Dániel
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Titanic filmfesztivál: Odalenn

A pénteki naptól kissé véreres szemmel ültünk be szombat délelőtt a Titanic filmfesztivál harmadik napjának első vetítésére, az Odalenn című horrorfilmre. Bár félni délelőtt tízkor nem nagyon sikerült, élvezettel nézhettünk szellemeket, szörnyeket, és igen, zombikat is.

Pete Riski kórházas története vélhetően nem is akar túl nagy hatást gyakorolni a néző periférikus idegrendszerére, inkább csak amolyan mozaiknak tűnik a film másfél órája, amit a rendező telepakolt az összes elemmel, amit csak el tudunk képzelni ebben a stílusban. Persze ez nem áll meg a változatos ellenfelekkel, ezen kívül kapunk nagy szemű csendes kislányt, színes bőrű biztonsági őrt, ideges menedzsert, és hullámos hajú, szoknyás ápolónőt. Meg ugye a túlélők kis csapatát, akik olyan lineárisan haladnak végig a helyszíneken, mintha Pacmant játszanánk a Velencei tó partján. Hogy nem kell (csak nagyritkán) a karfába vájnunk a körmeinket, azt egyrészt köszönjük meg, másrészt tudjuk be annak, hogy az egy másodpercre jutó semmiből előugró Veszély egészen alacsony.

A történet egyébként nem túlmagyarázott misztikuma szerint valami sötét erő megszállja a helyszínül szolgáló kórházat, megáll az idő, és hullák tucatjai várják a liftből kiszállókat, akikről tudjuk, hogy egész kis százalékban fogják megélni a reggelt, mert ugye ez is alapszabály. A film ennek, és a többi, mára már klasszikusnak mondható törvényszerűségek mindegyikének (hol kisebb, hol nagyobb sikerrel) megfelel. Épp emiatt nem tudunk egy percig sem komolyan félni, hiszen ez kiszámíthatóvá teszi a jeleneteket, de afelől se legyen kétségünk, hogy az alkotók egyáltalán célul tűzték-e ezt ki, mert nem. Így csak azt vesszük észre, hogy egy bennfentes félmosolyával ülünk a helyünkön, hogy "nyilván meghalsz, nyilván ott van, nyilván ne nyisd ki".

Ez pedig váratlanul szórakoztató, élvezetes nézni, ahogy egyik panel követi a másikat, ráadásul öröm a koreai és iráni hangokhoz szokott fesztivál-fülnek, hogy a filmet angolul hallgathatjuk, hiába, erre már szükség volt. Cserébe viszont le kell nyelnünk a mérsékelten jól kidolgozott lényeket és élőhalottakat, meg az elég silány helyszíneket, hiszen a költségvetés nagy úr.

Összességében az Odalenn egy stílusában kevéssé sikeres alkotás, a jobbunkra ültetett szőkeség emiatt nem fog a karjainkba ugrani védelmet remélve a definiálhatatlan szörnyekkel szemben. Ugyanakkor ha csak egy főhajtásnak tekintjük a horror klasszikusai előtt, akkor el kell ismernünk a rendezőt, ebből a megközelítésből remek munkát végzett.

***


Odalenn
Eredeti cím: Dark Floors
Rendező: Pete Riski
Forgatókönyv: Pekka Lehtosaari
Operatőr: Jean Noel Mustonen
Vágó: Antti Kulmala, Joona Louhivuori, Stefan Sundlöf
Zene: Ville Riippa
Szereplők: Skye Bennett, Noah Huntley, Dominique Mcelligott, Leon Herbert, William Hope, Ronald Pickup, Philip Bretherton

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei