2009. március 30.Nagy I. Dániel
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Titanic Filmfesztivál: Felvonó

Vannak jó filmek, és vannak rossz filmek. Vannak fesztivál-filmek és közönség-kedvencek. Olyan is van, ami a bevétel miatt készül, és olyan is, amit csak kedvtelésből forgattak. És vannak az olyan kuriózumok, mint a George Dorobantu rendezésében készült Felvonó, ami sehogy nem illeszkedik a többi közé.

A kétszereplős mozi helyszíne (mit tesz isten) egy lift, ahova a hormonoktól fellelkesült fiatalok azért mennek, hogy kettesben tölthessenek egy kis időt, massage with a happy ending. Sokáig azonban nem jutnak, mert elég hamar bezárul mögöttük az ajtó, és kezdődik a film. Innentől egy érdekes pszicho-drámát láthatunk másfél órában, senki ne csodálkozzon, ha a vetítés végén a moziból kilépve mélyeket lélegzik, és hazaérve inkább a lépcsőt választja.



A film elején olvashatjuk, hogy megtörtént eseményeket vettek alapul, de persze azért azt tudjuk, hogy a beszélgetéseket reprodukálni nem lehet, így inkább tekinthető fiktívnek a story, de ez mit sem ront az összképen. A két kamasz szereplő (Cristi Petrescu és Iulia Verdes) minden különösebb kellék nélkül kell, hogy lekösse a figyelmünket, és ez többé kevésbé sikerül is nekik, bár a többi filmhez képest megváltozott körülmények önmagukban érdeklődést váltanak ki az emberből, hiszen a "Jövőre veled ugyanitt" és az "In treatment" óta nem találkoztunk ilyen szűk térben játszódó történettel.

Érdekes, hogy ezt a szabályrendszert két, egyébként annyira nem meghatározó szálért felrúgja a rendező, és néhány másodpercre kitekint a külvilágba, ami így csak azt az érzést kelti, mintha egy izmosat taszítottunk volna a lemezjátszón. Ettől eltekintve a film minden tekintetben bezárkózik, mert bár a beszélgetésekben felmerül egy-két utalás a szereplők előéletére, mégis főként általánosságban beszélnek, a jövőt tervezik, és a kiutat keresik. Ezt a békés időtöltést darabolja szakaszokra a váltakozó dühkitörés és klausztrofób őrjöngés, ami hol egyiküket ragadja el, hol másikukat.

A történet íve egyébként szépen halad a végkifejlet felé, a gyengülő szervezet és akarat folyamata végig jól követhető, egy percig nem érezzük, hogy akár csak egy mozdulat is valószerűtlen lenne, emiatt jár a vállon veregetés mind a rendezőnek, mind a színészeknek. Meg amiatt is, hogy a 200 eurós költségvetést nem érezni sehol a filmen, bár nehéz elképzelni, hogy egy izzócserén túl milyen kiadások merülhettek még fel a forgatás során.

Persze negatívumként el lehet mondani, hogy bőven lett volna még mozgástér a karakterek közvetlenebb interakciójára, nyugodtan pofozkodni és szeretkezni kezdhettek volna a 10. perc után, de ez sajnos kimaradt, ezért néha úgy érezzük, hogy az alapötletben rejlő érzelmi potenciált nem sikerült teljesen kihasználni. Mindenesetre azért kellemes csalódás a film, mert egyszerűségével még így is olyan drámai, a szereplőkre fókuszáló történetet tud bemutatni, ami csak nagyritkán sikerülhet filmen, hiszen jobbára a történet nagyobb hangsúlyt követel meg magának.

***


Felvonó
Eredeti cím: Elevator
Románia, 2008
Rendező: George Dorobantu
Forgatókönyv: Gabriel Pintilei
Operatőr: George Dorobantu
Vágó: George Dorobantu
Zene: Ada Milea
Szereplők: Cristi Petrescu, Iulia Verdes
Hossz: 85 perc

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei