Titanic Filmfesztivál: Felvonó
Vannak jó filmek, és vannak rossz filmek. Vannak fesztivál-filmek és közönség-kedvencek. Olyan is van, ami a bevétel miatt készül, és olyan is, amit csak kedvtelésből forgattak. És vannak az olyan kuriózumok, mint a George Dorobantu rendezésében készült Felvonó, ami sehogy nem illeszkedik a többi közé.
A film elején olvashatjuk, hogy megtörtént eseményeket vettek alapul, de persze azért azt tudjuk, hogy a beszélgetéseket reprodukálni nem lehet, így inkább tekinthető fiktívnek a story, de ez mit sem ront az összképen. A két kamasz szereplő (Cristi Petrescu és Iulia Verdes) minden különösebb kellék nélkül kell, hogy lekösse a figyelmünket, és ez többé kevésbé sikerül is nekik, bár a többi filmhez képest megváltozott körülmények önmagukban érdeklődést váltanak ki az emberből, hiszen a "Jövőre veled ugyanitt" és az "In treatment" óta nem találkoztunk ilyen szűk térben játszódó történettel.
Érdekes, hogy ezt a szabályrendszert két, egyébként annyira nem meghatározó szálért felrúgja a rendező, és néhány másodpercre kitekint a külvilágba, ami így csak azt az érzést kelti, mintha egy izmosat taszítottunk volna a lemezjátszón. Ettől eltekintve a film minden tekintetben bezárkózik, mert bár a beszélgetésekben felmerül egy-két utalás a szereplők előéletére, mégis főként általánosságban beszélnek, a jövőt tervezik, és a kiutat keresik. Ezt a békés időtöltést darabolja szakaszokra a váltakozó dühkitörés és klausztrofób őrjöngés, ami hol egyiküket ragadja el, hol másikukat.
A történet íve egyébként szépen halad a végkifejlet felé, a gyengülő szervezet és akarat folyamata végig jól követhető, egy percig nem érezzük, hogy akár csak egy mozdulat is valószerűtlen lenne, emiatt jár a vállon veregetés mind a rendezőnek, mind a színészeknek. Meg amiatt is, hogy a 200 eurós költségvetést nem érezni sehol a filmen, bár nehéz elképzelni, hogy egy izzócserén túl milyen kiadások merülhettek még fel a forgatás során.
Persze negatívumként el lehet mondani, hogy bőven lett volna még mozgástér a karakterek közvetlenebb interakciójára, nyugodtan pofozkodni és szeretkezni kezdhettek volna a 10. perc után, de ez sajnos kimaradt, ezért néha úgy érezzük, hogy az alapötletben rejlő érzelmi potenciált nem sikerült teljesen kihasználni. Mindenesetre azért kellemes csalódás a film, mert egyszerűségével még így is olyan drámai, a szereplőkre fókuszáló történetet tud bemutatni, ami csak nagyritkán sikerülhet filmen, hiszen jobbára a történet nagyobb hangsúlyt követel meg magának.
Felvonó
Eredeti cím: Elevator
Románia, 2008
Rendező: George Dorobantu
Forgatókönyv: Gabriel Pintilei
Operatőr: George Dorobantu
Vágó: George Dorobantu
Zene: Ada Milea
Szereplők: Cristi Petrescu, Iulia Verdes
Hossz: 85 perc
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: