filmzeneszínházkiállításirodalomközelképfesztiválpályázatifjúságmindenmás

országos programajánlómozik országosanszínházak országosanmúzeumok, galériáklexikon

.:. Titanic filmfesztivál: Akárki megteszi .:.

Eddig nem volt okunk panaszra az idei Titanic filmfesztivál kapcsán, jobbnál jobb filmekkel "kényeztettek" minket a szervezők, és olyan élményekkel gazdagodhattunk, mint a Fél(ek) a sötétben, vagy a 9 mm. Aztán bemutatták az Akárki megteszit és egy kicsit elszontyolodtunk. (*** kritika ***)

Sajnos ezt az érzést nem egy Felnőtté válni jellegű kellemes, melankolikus értelemben használjuk, hanem abban a "mentem volna inkább disznótorost enni Tiszabőre" jelleggel, bár a település persze szabadon választható. Ugyan nem jelenthetjük ki, hogy a francia-belga koprodukció rossz film, hiszen nem feledkezhetünk meg a Batman George Clooney-s változatáról, ami újradefiniálta számunkra ezt a fogalmat, de azért volt már kellemesebb két órája mindannyiunknak.

Az első, ami szembetűnik, az a szokatlan megjelenése a filmnek, a hozzáértők biztos meg tudják mondani, hogy mitől nézett úgy ki a mozi, mint a home made video, ahol a kutya megpofozza a macskát és az animal planet pedig viccesnek találja. Ezt az érzést egyedül a Camille-t alakító Clémentine Beaugrand fura frizurás, de egyébként vitathatatlan szépsége ellenpontozza, hiába visel zsákvászon kabátot a film döntő hányadában.

Ez a szépség, ami a gombszemű francia színésznők sajátja, szerencsére elég tehetséges játékkal párosul, a csendes, unott, és felelőtlen fiatal lány szerepét tisztességes megformálásban láthatjuk. Ez sajnos a többiekről már kevésbé mondható el, az egyébként kellőképpen idegesítő kisember küllemű színész (Gerald Thomassin) már az első jelenetben olyan darabosan játszik, hogy minden bizodalmunk oda, nem hiszünk a feltámadásban. Körülbelül ugyanez mondható el a történetből kialakuló szerelmi háromszög harmadok csúcsáról, Guillaume Saurrel is. Ezzel nagyjából a szereplőgárda végére értünk, az ő történetüket láthatjuk a filmben, ami néhol túszdráma, néhol romantikus (értsd: féltékeny) vagdalkozás, néhol pedig baráti piknik egy fura befejezéssel.

Persze vannak hangulatos jelenetek, amik önmagukban még meg is állnák a helyüket, de ahhoz túl erős a kapocs, hogy egy tucat 10 perces filmnek tekintsük a látottakat. Ezért aztán könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a Californication második évadának Hank-Karen-Ashby hármasát sírjuk vissza, alájuk legalább olyan zenét pakoltak, mint a Lynyrd Skynyrd örök klasszikusa, a Free Bird.

Így a fesztivál vége felé közeledve azért nincs miért az asztalra csapnunk, még ez a film is pezsgőfürdős kaviárparti a Dr. Dolittleben gazdag kereskedelmi televíziózáshoz képest, de legyünk őszinték, egy kicsit elkényelmesedtünk jó dolgunkban az utóbbi napokban.

***

Akárki megteszi
Le premier venu/Just Anybody
Franciaország, Belgium, 2008

Rendező: Jacques Doillon
Forgatókönyv: Jacques Doillon
Operatőr: Hélène Louvart
Vágó: Marie Da Costa
Kosztüm: Anne Fournier
Szereplők: Clémentine Beaugrand, Gérald Thomassin, Guillaume Saurrel, François Damiens, Jany Garachana

Van véleménye a témáról? Kérjük, írja ide!

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2010 utáni évszámot (spam védelem)