2009. július 22.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Hegyalja Fesztivál 2009 - Bor, mámor, Tokaj (1. rész)

Egy fesztiválon előre borítékolható, hogy az ember hiába akar minden zenekart megnézni, úgyis le fog maradni a háromnegyedéről, és bár próbálja minden nap kellemesen spicces állapotát szinten tartani hajnalig, gyakorlatilag elkerülhetetlen a berúgás. Mi megkíséreltük a lehetetlent: nemcsak hogy fesztiváloztunk az előbbi paraméterekkel, de próbáltuk Tokaj sajátosságait minél inkább kiélvezni.

A fesztiválunk nem indult valami rózsásan. Kedden már jött az infó, hogy ne nagyon számítsunk sátorhelyre a kempingben és mi annyira komolyan vettük a rémhírt, hogy nekiálltunk szállást keresni. Eléggé reménytelen volt, hogy bármi is adódik Tokaj tíz kilométeres körzetében, pláne nem a fesztivál közelében, aztán az utolsó utáni pillanatban sikerült kifognunk egy szobát teljesen korrekt áron (2000 fő/éj). Ez már önmagában is csoda volt, ráadásul a ház a fesztivál mellett volt, tehát tízperces gyaloglással a bejáratnál voltunk. Ez a közelség aztán a négy nap alatt gyakorta megkönnyítette az életünket.

Első nap tehát a szállás birtokba vételét követően rövidke városnézés után a The Bedlam, Esclin Syndo, Yellow Spots, Death Angel, Parov Stelar vegyesfelvágott volt betervezve. Mondom tervezve és azért hangsúlyoznám ezt ki ennyire, mert az Öreg Pince meglátogatása után borult az egész napos program. A tokaji borokról csak két dolgot: nagyon finomak és nagyon ütnek. Főleg azután, hogy a 16 fokos pincéből kilépsz a tűző napra. Mi egyébként még erre sem foghatjuk, mert a pincének a kertjében ültünk, ami annyira megkapóan családias volt a fűben hempergő emberek miatt, hogy nem is nagyon akaródzott továbbállnunk. Így aztán mire észbe kaptunk a Szamorodni szürcsölgetéséből, már késő este volt. A koncertek javát tehát buktuk, de igazából nem is bántuk annyira. Sőt, inkább betudtuk a szerdát pincelátogató napnak és úgy gondoltuk másnaptól vetjük bele magunkat igazán a fesztiváléletbe.

És ha már a pincéknél tartunk. Tokajba ellátogatni minden borbarátnak olyan, mint a mekkai zarándoklat. Minimum kötelező. A fesztiválozók által négy napig bitorolt főutcában gyakorlatilag minden harmadik háznál lehetett kapni helyi őstermelőktől származó nedűt, ám aki nem érte be ennyivel, az egy kicsivel több gyaloglás árán a felfelé kanyarodó kis utcácskákban, amik már joggal voltak nevezhetőek a hegy aljának, helyben kaphatták meg a finom italt az egymás mellett sorakozó, hangulatosabbnál hangulatosabb pincékben. Az alkalmi borozgató is hamar kikupálódott a helyi specialitásokból: Furmint, Muskotályos, Szamorodni, meg ugye az Aszú, ami mondanunk sem kell, valószínűleg az istenek itala. Viszont földi halandók is könnyen részesülhettek a kóstolás kegyében, egyébként meglepően olcsón. Ős-Hegyaljások persze szívták a fogukat: tavaly ugyanennyi pénzért az egy liter helyett kettőt kaptak, meg aztán gyanítjuk, hogy ebben a négy napban kicsit rá tettek az árakra, de a minőségi áru literéért még így is baráti volt az 1000-1200 forintos átlagár. A háromputtonyos aszúért egyébként literenként átlagba 3000 forintot kértek, amit senki nem sajnált érte miután megkóstolta. Mi a kedvencünket nem is errefelé, hanem a vasúttal szemközti Szerelmi pincesoron találtuk meg (Simon Pince), ahol aztán a kora délutáni órákban minden nap jól elszórakoztattuk a tulajdonos Kati nénit sok más fesztiválozóval egyetemben.

A kulináris élvezetekért hódolók egyébként megtalálhatták a fesztivál környékén a számításaikat. Míg egyesek egész idő alatt az otthonról hozott konzervekből éltek, addig voltak olyanok, akik azért legalább ebédre akartak valami normális kaját magukba küldeni. Nekik kedveztek a főutca éttermei, hiszen szinte mindegyik készült naponta más fesztivál menüvel (pl. a hamis gulyás, töltött paprika, pohár sör összeállítás 990 forintért). És ami még szimpatikusabb volt, hogy habár több helyről visszahallottuk, hogy a Hegyaljásoknak milyen rossz a híre (az egyik vendéglátóhelyen például az üveges ajtót meg a kint felejtett muskátlikat féltette nagyon a tulaj a betérő vendégektől), azért nem ráncolódott össze sehol a pincérek szemöldöke a karszalag, vagy a virágos jókedv láttán. A fizetővendég azért fizetővendég, na!

A fesztiválon a szokványos kajafelhozatal volt: pizzaszelet 500 forintért, gyros 800-ért, sajtos-tejfölös lángos 450 forintért, de ehettünk óriás palacsintát is 690-ért, vagy valamivel táplálóbb főzeléket 450-ért. A csapolt sör is hozta a fesztivál átlagot a maga 350 forintjával, na meg a minőségével is. A bor decijének ára váltakozott a 100 és 200 forint között, de megjegyzem, mi nem mertük megkóstolni a jóféle kinti áru után, amiből egyébként a fesztiválra is jutott, mert fejenként fél liter italt mindenki bevihetett. Hát senkinél sem ásványvíz volt a flakonokban, azt bizton állíthatjuk. Ügyeskedés a bejáratnál egyébként nem nagyon volt, bár talán mindenki jó helyre dugva csempészte be a többletpiát.

Szórakozási lehetőségek tekintetében elmondható, hogy a kora reggeli nyitás előtt egy órával kígyózott a sor a folyóparton lévő Tutajos Beach előtt. És nem csak azért mert mindenki a zárt részen akart a hűsítő Tiszába ugrani, hanem azért is, mert kellemesebbnek találták az ottani zuhanyzókat. Napközben tehát ment a napozás, strandolás, meg javarészt az alvás. Az E-Misszió Zöld Színpadán már egész korán kezdődtek programok, bár Bakáts Tibor pornótörténeti előadását, szerda lévén, sikeresen lekéstük, pedig azért arra nagyon kíváncsiak lettünk volna. Szintén sikeres volt a Jäger Bár programja, ahol a Stand-up Comedy idejére mindig teltház lett, de a hajnalig tartó szolid rock party-kon is előszeretettel ugrált a nép. Napközben a 40 fok ellenére is, vagy talán éppen azért, egymásnak adták a kötelet a bátor bungee jumpingosok, de sokan próbálták kibírni a négy percet a bikán is. A hőséget elviselni egyébként elég nehéz volt. Mi háromóránként kiugrottunk a fesztiválról és dobtunk a vízbe egy hasast a járőröző vízi rendőrök figyelő szempárjainak kereszttüzében. Ez volt a túlélési stratégiánk. De hogy a délután fellépő zenekarokat mennyire sajnáltuk, hát arra nem is nagyon tudok jelzőket találni.

Folyt. köv.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei