2010. július 16.Szuszu
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Balaton Sound 2010 - A második és harmadik nap

Kezdetét vette hát a második nap. A Nagyszínpadon az Animától volt hangos a fesztivál környéke. Mindenki éledező fázisban, és újra energiával teli az ismét hajnalig tartó bulizáshoz. A sorban Tricky következett, akit a trip-hop sötét prófétájaként emlegetnek.

Tricky olyan, mint egy szimfonikus zenekar, amelyben a hangok hősiesen viselt büntetésekről, szexuális kalandokról és egy érzékeny férfi vágyairól szólnak. Tavaly már bizonyított a Szigeten is, és idén sem hazudtolta meg magát. Ugyanolyan őszinte és kellemes zenét nyomott, és természetesen a végén a közönség bevonása sem maradhatott el, azaz a színpadra, maga mellé invitálása. Hihetetlenül közvetlen, és kreatív személyiség, amivel csak emelte a fesztivál színvonalát.

10-től a Die Antwoord pattogtatott meg minket. Ami a banda keletkezésére nézve még viccesebb, ugyanis ők az igazi antipopsztárok, szókimondó, és az adott tömegre nézve alázó szövegeik még inkább bizonyítják, hogy ez az egész csak pukkasztásból jött létre, és bizonyítékául annak, hogy bárki képes, a legprimitívebb és idiótább dalszövegekkel, és klipekkel a csúcsra jutni. Ezt ők büszkén is vállalják, és le a kalappal, mert sikerült! Turnéznak világszerte, az emberek imádják, ők pedig röhögnek a markukba. Minden elismerés az övék!



Közben a nagyszínpadon kezdetét vette a Chemical Brothers, Tom Rowlands és Ed Simons Grammy-díjas szuperprodukciója, amely bármikor képes nagy tömegeket a színpad elé szegezni minden elemi részecskét megmozgató számaival. Felcsendültek a sikerszámok is; Hey Boy Hey Girl, vagy a Do it again.

Későbbi órákban átvonulhatott a tömeg a Burn Arénába, Paul Van Dyk-ra. A német dance-fenomént, a világ legképzettebb partymágusának tekintenek. A Seven Ways albumának köszönhetően a trance műfaj úttörőjeként jegyezték. Itt is elhangzott pár sláger; We are alive és a Nothing but you. Utánuk Budaira, vagy Coyotera bulizhatott a jónép, avagy bármelyik kisebb bárnál vagy különböző radiocafé-nál.

Pár órával később ismét ránk köszöntött az ingyen szauna időszaka, a sátorból való - most mát rutinosnak mondható- kivetődés, és irány a strand. Reggel még mindenki emberi problémákkal küszködött, feküdt az árnyékban, a part szélén, másnaposan, fáradtan egy átbulizott éjszaka után, vagy fürdőzött a kellemes vízben. Estére természetesen mindenki superman-né változott, mint amolyan bebábozódós rituálé.



De hát végre elérkezett a szombati nap, nem is lehetnénk boldogabbak, a társaság nagy része ezt a napot várta a legjobban, és akik napijeggyel érkeztek, azoknak is a nagyobb része ezen a napon látogatott el a fesztiválra. Szinte minden jegy elfogyott, persze fű alatt több ezres haszonnal hozzá lehetett még jutni pár darabhoz. Kezdetét vette hát az őrület, és a sáskahadhoz hasonló embertömeg-invázió. A Balaton szintje is legalább 5-méterrel megemelkedett.

Irie Maffiára nyitogathattuk a szemünket, és kezdhettük el mozgatni a nyikorgó lábainkat azzal a tudattal, hogy ma még tutira megváltjuk a világot.
Utánuk következett a szintén magyar Beat Dis , 2002-es megalakulásuk óta egyre magasabbra ível csillaguk. 2008-ban Fonogramm díjra jelölték az év hazai dance vagy electro albuma kategóriában. 2009-ben pedig már harmadik albumukat is kiadták Proof Pozitive címmel. A honlapjukon pedig lehetővé tették mind a három albumuk letöltését.

Nemsokára másik magyar név villan az arcunkba. 2002-től játszanak Zagar néven és azóta elérték, hogy minden idők legfontosabb 50 magyar előadója közé tartozzanak. Idén nyáron szinte az összes fontosabb fesztiválon játszanak. Zenéjükhöz mérten mindig igényes képi világgal készülnek. Ez most sem történt másképp.



Szinkronban velük a Pendulum robbant a hallójáratainkba. Kaotikus breakbeat csapásaival a Gereth McGrillen és Rob Swire vezette Pendulum, már a 2000-es évek eleje óta a világ egyik legnépszerűbb drum'n'bass zenekarának számít. A 2003-as Vault című slágerük tette igazán híressé őket. Ez, és még jó pár ismert számuk el is hangzott a koncerten; Propane Nightmares, Witchcraft. Rendesen megtáncoltatták az embereket az új albummal (Immersion) Zamárdiba látogató banda.

Utánuk következett David Guetta, a világ legnépszerűbb, legtöbbet foglalkoztatott Dj-je, az ibizai Fuck Me I’m Famous party-k alapítója. Mivel már korábban említés történt arról, hogy erre a napra jöttek a legtöbben, így a következő képet kell elképzelni: mint a vámpír, vagy zombi filmekben, valami csalit, egy csepp vért, stb. odatesznek, és a raj elindul, és megállíthatatlanul megy és megy, iszonyatos tömeget képezve ezzel. Minden más kisebb színpad kihat, a mozgó emberek pedig a kitaposott úton csak egy cél felé tartottak. Ennek természetesen meg is lett az eredménye, lezárások, és hering effekt. Persze több ember is láthatta volna, ha mondjuk a vízbe áll...

A főattrakcióval egy időben egy kis színpadon egyedüli tömegmozgató hatást kiváltó banda a PASO volt. Kellemes magyar Ska zene, kellemes létszámmal, és vidám hangulattal. Ezek után pár órás pihi, és idegbaj következett, ugyanis az emberek átváltoztak két lábon járó pupillák hadává, ami sok esetben elborzasztó és félelmetes látvány volt.



Az est másik nagy durranása Paul Kalkbrenner volt, a Berlin Calling című filmből jól ismert, német sztár Dj. A helyzet akkor kezdett aggasztóvá válni, amikor az a hihetetlen embertömeg, ami David Guetta-n volt, elkezdett az Arénába átáramlani, ami sokkal kisebb és fedett hely, mint, ami a nagyszínpad előtt volt. Sokan, többek közt mi is, értetlenül álltak a szervezési helyzet előtt, hogy ezt így mégis hogy gondolták? Mert az oké, hogy hiper-szuper szellőztetési rendszer volt beépítve, de egy akkora tömegnél, mint ez, édeskevés volt. A bejutásnál máris karám-érzetünk lehetett, bár sok ember azt se tudta, hogy hol van, ilyen alapon nekik mindegy volt. Mire bepaszírozódtunk, csodálatos stroboszkóp próbálta meg kiütögetni az agyunkat a fejünkből. Aztán, hogy javítsunk valamit a helyzeten, alkoholos nedű után nyúltunk, azaz beálltunk a sorba, és röpke fél óra múlva hozzá is jutottunk italunkhoz, amiből az első kortyot mindenképp szerettem volna a számhoz emelni, és én elfogyasztani. De merő tévedés volt ez a gondolat, ugyanis az első korty mindig egy másokra hihetetlen nagy tekintettel lévő, kisdarab, kedves úriemberé, aki egy mozdulattal kilöki az ember kezéből nehezen megszerzett itala első cseppjét.

Ezen megpróbáltatások után kezdetét vette a várakozás, a levegő után való kapkodás, és a készebbnél készebb emberek láttán való elborzadás... Végül az oxigénhiány győzött, és a kijárat felé vettük az irányt, aholis újabb sorbanállás és paszírozás következett. Végül kijutottunk, ahol újabb embertömeg fogadott, akik szintén kijöttek, vagy már be se fértek, és onnan hallgatták a még el sem kezdődő koncertet. Több mint egy órát késett az Úriember, és így szépen le is maradtunk róla. Persze akadtak olyan hősök, akik nem egyéb behatás miatt bírták kivárni a kezdést, és természetesen a zene valamennyire kárpótolta őket az egyéb körülmények miatt.

Ez az este is eltelt, természetesen a party sátrakban hajnalig tombolhatott még az ember. Az egyik kedvenc színfolt ezek közül egy vizipipás hely volt, ahol igazi megváltást nyújtott pár szívünknek kedves szám.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei