2007. október 13.Pohner Anikó
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Antonioni tizenegyszer

2007. szeptember 18-tól Antonioni-filmklub indult a Ráday Könyvesházban. A vetítéseken a gazdag életmű legmeghatározóbb alkotásai kerülnek bemutatásra.

Az elidegenedő emberi kapcsolatok, s az emiatt érzett mély, melankolikus szomorúság ábrázolásának nagymestere forgatókönyvíróként kerül a filmszakmába. 30 évesen forgatja első filmjét - dokumentumfilmjét "Pó népe" címmel, mely a rekonstruálások után is csak töredékesen maradt ránk. A film - korát megelőzve - a neorealizmus előfutára, dokumentarista szemlélete lévén. Stílusa megelőlegezi a későbbi jellegzetesen "antionionis" védjegyet: nem a cselekményre, történésekre koncentrál, ennél fontosabbnak tartja a szereplők belső világának bemutatását.

Első játékfilmje az "Egy szerelem története" (1950). Szakmai körökben igazán ismertté "A barátnők" című, 1955-ben forgatott filmjével válik, mely a városi középpolgárság életét igyekszik bemutatni. Mivel ő maga is középpolgári származású, filmjei is ebben a közegben játszódnak (az 1957-ben forgatott, "A kiáltás" című film képez csak kivételt, mely a munkásosztály miliőjében fogant).

Pályája legmeghatározóbb trilógiájának első darabját "L'Avventura", "A kaland" címmel, 1959-ben kezdi forgatni. A Cannes-i Filmfesztiválon a nézők kifütyülik, de a kritikusok aláírásgyűjtésbe kezdenek, és kikiáltják a fesztiválon valaha bemutatott legjobb filmnek. Bár Michelangelo Antonioni ekkor már 20 éve készít filmeket, mégis ez a mű hozza meg az igazi áttörést, mind művészi, mind kereskedelmi szempontból. Itt dolgozik először Monica Vitti-vel, aki később jellegzetesen neurotikus nőalakjainak tökéletes megformálója lesz.
"A kaland" alaphelyzete: újgazdag rómaiak indulnak hajókázásra, majd kikötnek egy elhagyatott, sziklás részen, hogy ott töltsék a délutánt. A bonyodalom az egyik lány - Anna (Lea Massari) eltűnésével indul. Előzőleg barátnőjének, Claudiának (Monica Vitti) elmeséli, hogy kapcsolata korántsem tökéletes építész szerelmével, Sandro-val (Gabriele Ferzetti). Miután Claudia és Sandro a lány kutatása közben egymásba szeretnek, Claudia már nem szeretné megtalálni eltűnt barátnőjét, s emiatt bűntudat gyötri. A film végén Claudia elfordul a középosztály által kínált könnyű, léha életformától. A közönség nemtetszését a film elvarratlan szála okozhatta - nevezetesen az, hogy nem derül ki, mi is történt az eltűnt lánnyal.

A trilógia második része a "La Notte", "Az éjszaka" (1961) című alkotás. Minimális cselekménnyel: egy házaspár (Marcello Mastroianni és Jeanne Moreau) szerelmének haldoklásával szintén a középpolgári, kiüresedett, felszínes kapcsolatokat mutatja be.

Talán a "nagy hármas" legnagyobb filmje a "L'Eclipse", "Napfogyatkozás" (1962), ami egy szerelmi bánatának sebeit nyalogató, alkalmi tolmácsnő (Monica Vitti) és egy tőzsdei alkusz (Alain Delon) be nem teljesedő románcának története. Két magányos ember, két teljesen ellentétes világból. A férfi főhős - a megszokott klisészerű férfialakokhoz képest - őszintén vágyik a szerelemre, de belátja tragikumát: képtelen erre az érzésre. A film végén bekövetkező napfogyatkozás is ráerősít kapcsolatuk halálra ítéltségére, az érzelmek alkonyára.

Az 1964-es "Il Deserto Rosso", "Vörös sivatag" a rendező első színes filmje. A csodálatosan kifejező színekkel forgatott filmben ismét Monica Vitti a női főszereplő, és szintén a szerelmet keresi - ezúttal is sikertelenül, helyette csak szexet talál.

A nemzetközi porondon való igazi megjelenést a "Blowup" "Nagyítás" (1966) hozza. Főhőse, egy divatfotós (David Hemmings), aki Londonban éli üres életét - néha unottan, néha túlfűtötten végzi munkáját: csinoska modelleket fotóz, alkalomadtán pedig szerencsétlen elesettekről készít képeket.
A fordulópont, mikor egy szinte üres parkban kedvtelésből lefotóz egy párt. A nő hisztérikusan próbálja visszaszerezni tőle a tekercseket (Vanessa Redgrave). A fényképész a képek áttanulmányozása után rádöbben, hogy egy gyilkosságot örökített meg; az egyik képen egy bokorban puskás férfi rejtőzik, egy másikon egy emberi testre hasonlító valamit lát. Miután visszamegy a parkba, valóban talál egy hullát, de idővel a bizonyítékok megsemmisülnek, s ő maga sem hiszi már, hogy valóban egy gyilkosságot látott. Élete visszazökken a megszokott, üres monotonitásba, a 60-as évek Londonjának különcségeibe, szexuálisan züllött világába.
A rejtély megoldatlan marad, csakúgy, mint "A kaland"-ban - a rendező inkább az elidegenedett világ bemutatására fókuszál.

Egyetlen amerikai filmjét, az 1970-ben keletkezett "Zabriskie Point"-ot a nézők nem fogadják kitörő lelkesedéssel. A főszerepeket Antonioni két ismeretlenre - egy ácsra és egy egyetemista lányra - bízza. A történetet szándékosan lassú, vontatott vezetésű: egy diák abbéli meggyőződésében, hogy megölt egy rendőrt, egy sportrepülőn elmenekül. A sivatagban, a címben szereplő helyen, összetalálkozik egy lánnyal, akivel szerelmesek lesznek egymásba. A fiút végül a rendőrök lelövik.

1975-ben forgatja a "Foglalkozása: riporter" című filmjét. A főszereplő, David Locke (Jack Nicholson) a kiégett személyiségű újságíró, egy világ végi afrikai szállodában magához veszi halott fegyverkereskedő szomszédja iratait. Ám a papírok adta új és veszélyes önazonosság, csakúgy, mint egy váratlanul felbukkanó új kapcsolat (Maria Schneider) sem tud minőségi változást hozni életében.

"Meghalt a mozi, éljen a videó!" Elhíresült mondásának megfelelően, Antonioni a 80-as években a videó technika bűvöletében forgat; a Jean Cocteau alkotásából készült, "Az oberwaldi titok"-ban ismét Monica Vitti-vel dolgozik, majd késői nagy művében, "Az egy nő azonosítása" (1982) című filmjében keresi a válaszokat az emberi kapcsolatok kiismerhetetlenségéről, összekuszáltságáról.

1985-ben szélütés éri, nem tud írni és olvasni, de ahogy 1959-ben írja, "a filmkészítés maga az élet". Felesége segítségével kommunikál környezetével, s rövidfilmeket készít.
Wim Wenders-szel összefogva forgatja utolsó filmjét, a négy epizódból összetevődő, "Túl a felhőkön"-t, mely a nem szokványos férfi-női találkozásokról szól.

*

A programsorozat filmjei 2007. szeptember 18. - december 11. között, keddi napokon, 18.30.-kor kerülnek vetítésre.

szeptember 18. Egy szerelem története
szeptember 25 A barátnők
október 02. A kaland
október 09. Az éjszaka
október 16. Napfogyatkozás
október 30. Vörös sivatag
november 06. Nagyítás
november 13. Zabriskie Point
november 20. Foglalkozása: Riporter
december 04. Az oberwaldi titkok
december 11. Túl a felhőkön

Cím: Ráday Könyvesház, Budapest, Ráday u. 27.
Belépő: 500.-Ft,
Bérlet: 4.000.-Ft

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei