2007. november 17.Pohner Anikó
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Egy mítosz születésnapjára - Alain Delon 72 (2)

A híres francia filmsztár, férfi-szépség, nemzedékek bálványa, a "jéghideg angyal", akinek élete sokszor filmjei történeteihez hasonló, megdöbbentő fordulatokat produkált, idén ősszel töltötte be 72. életévét.
A hihetetlennek tűnő életkoron egy pillanatnál nem is szükséges többet elidőzni, hiszen tudvalévő, a legendák fölött nincs hatalma az időnek.

II. Fejezet - Kapcsolatok


Delon életében (ugyanúgy, mint filmjeiben is) meghatározó szerepet töltöttek be a férfibarátságok, még ha azok egy részében sejthetően némi szerelmi színezet is fellelhető volt. "Még ha lett is volna kedvem arra, hogy férfiakkal folytassak viszonyt, kinek tartoznék vele elszámolással? A szerelemben minden megengedett. Teljesen hidegen hagy, hogy az emberek mit gondolnak".

A hollywood-i kitérő után Robert Enrico rendezésében készített "Les aventuriers", "A kalandorok" (1966) az igaz barátság dicsérete, egy olyan kapcsolaté, melybe nem léphet be, melyet nem tehet tönkre egy harmadik fél: a nő sem. A film emlékezetes, szinte homo-erotikus zárójelenetében, miután Manu-t (Delon) lövés éri, barátjának, Roland-nak (Lino Ventura) a karjaiban leheli ki lelkét. "Csodálatos film volt, nagyon szépen sikerült. Olyan a története, amit szeretek. Én ezt "barátságtörténetnek" hívom, két férfi kapcsolatáról, akik között néha ott áll egy nő. Már egy kicsit elegem van a szokásos szerelmi történetekből, románcokból."
(A film zenéjéül szolgáló dalt, a "Laetitia"-t Delon énekelte.)

A női francia világsztárral, Brigitte Bardot-al játszott együtt az Edgar Allan Poe írásokat feldolgozó, három epizódból álló, "Histoires extraordinaires", "Rendkívüli történetek"-ben (1967), Louis Malle irányítása alatt. A Delon által alakított William Wilson szadista játékokban és mások megalázásában éli ki magát. A kisfilm végén találkozik alteregójával, akit párbajban megöl. Később jön rá, hogy saját lelkiismeretét ölte meg. William végül öngyilkos lesz.

Szintén 1967-ben született meg a "jéghideg angyal" kultuszát megteremtő, s ezzel a színészt évtizedekig tartó beskatulyázásra ítélő "Le Samourai", "A szamuráj". A rendező, Jean-Pierre Melville kifejezetten Delon számára írta a dialógusokat szinte radikálisan mellőző forgatókönyvet. Melville nem győzte hangsúlyozni Delon jelentőségét a film megalkotásában:"…Egy nagy színész, egy sztár, mindig társszerzője a filmnek. Alain sokkal többet segít nekem annál, semhogy azt el tudnám mondani. A szerző számára nagyon inspiráló".
"A szamuráj" egy, a "munkáját" érzések nélkül, gépies precizitással és egyhangúsággal végző bérgyilkos története, aki csak egy élőlényhez, a szobájában tartott kismadárhoz kötődik.

A "La Piscine", "Az úszómendence" (1968) egy pár St.tropez-i nyaralásának képeivel indul. Jean-Paul (Delon) és Marianne (Romy Schneider) a barátaiktól kölcsönkapott nyaralóban, s legfőképp a medence körül múlatják idejüket - legtöbbször a testi szerelem gyakorlásával. Ebbe az idillbe "tolakodik" be Harry (Maurice Ronet), aki egykor Jean-Paul barátja, s Marianne szeretője volt. Magával hozza lányát, Pénélope-t is (Jane Birkin). A két férfi közt elindul a rivalizálás Marianne kegyeiért. Mikor Jean-Paul úgy érzi, vesztésre áll, elcsábítja Pénélope-t. A lassan elviselhetetlenné növekvő feszültség Harry meggyilkolásához vezet: a medencébe belezuhanó, részeg férfit Jean-Paul nem engedi kimászni a vízből, meztelen lábával újra és újra visszarugdossa, végül a víz alá nyomva megfojtja.
A balesetnek álcázott gyilkosság körülményeivel mindkét nő, s a nyomozó is tisztában van, azonban Mariann és Pénélope hallgatásával Jean-Paul "megússza" a felelősségre vonást.
A gyilkosság elkövetése iránti teljes szenvtelenség egybeesik a "Ragyogó napfény" Tom Ripley-jének viselkedésével, de míg ez utóbbi moziban végül győzedelmeskedik az igazságszolgáltatás, addig "Az úszómedence"-ben Jean-Paul Marianne-t átölelve, cinikusan pillanthat a tehetetlen rendőrök után.
A film ilyen irányú végkifejlete, s a Delon körül ekkortájt történt, krimibe illő események mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nézők szemében Alain Delon, a magánember teljesen összeolvadjon az általa megformált gengszterekkel.

*A színész köztudottan kapcsolatokat ápolt az alvilággal, azon belül is kiterjedt ismerősi-baráti köre volt a jugoszláv szervezett bűnözés világában. Ebből a miliőből ismerte meg, s hozatta Párizsba a rá rendkívüli módon hasonlító Milos Milosevics-et is, akit testőri és dublőri feladatokra szerződtetett. Mikor Milos Hollywood-ba ment, hogy ott Mickey Rooney testőréül szegődjön, utódjául Stefan Markovic-ot ajánlotta Delon-nak. Az új testőrért még ismeretlenül is súlyos összegeket kellett a színésznek leszurkolni, hogy egy belga börtönből feltételesen szabadlábra helyezzék, ahol ékszerlopás miatt ült.
Markovic azonban nem dublőrként vagy testőrként akart pénzt keresni. Rájött, hogy Delon és baráti körének magánéletéből, pontosabban ezen személyek zsarolásából még pompásabban megélhet.
Stefan Markovic holttestét 1968. szeptember 22-én találták meg egy meddőhányóban. A hatóságok először kábítószerkereskedő bandák bűncselekményének hitték a gyilkosságot, egészen addig, míg fel nem tűnt a színen Stefan öccse, aki egy, az áldozat által írt levél bemutatásával próbálta gyanúba keverni Delon-t. Hosszas kihallgatások, a sajtó részéről pedig a legelképesztőbb lehetséges verziók láttak napvilágot. Számos jugoszláv állampolgárságú, az ügyben tanúként felvonultatott személy hunyt el tisztázatlan körülmények között, s a dagadó botrányban a Markovic által zsarolással sakkban tartott személyek közt egyre több politikus neve is felbukkant.
Az ügyet - valószínűleg az egyre inkább előtérbe kerülő politikai színezete miatt - végül lassan "ejtették", s Delon "sértetlenül" szállt ki a valós élet által rendezett rémfilmből.*

A botrányt követően gengszterfilmek sora következett: 1969-ben a "Jeff", a női főszerepben Mireille Darc-kal, aki a színész válását követően évekig a társa lett Delon-nak, a "Le clan des siciliens", "A szicíliaiak klánja" olyan nagyszerű művészekkel, mint Jean Gabin és Lino Ventura. Az 1970-es "Borsalino", a marseilles-i alvilág két feltörekvő alakjának, barátságának története. Delon és Belmondo itt másodjára találkoztak a filmvásznon. Delon ezúttal a film producere is volt. A hatalmas közönségsikert arató film egyértelműen a két sztár "összehozásának" volt köszönhető. Az 1974-ben leforgatott folytatás a "Borsalino et co", "Borsalino és Társai" melyben Belmondo már nem szerepelt - mivel az előző rész végén megölik -, már csak mérsékelt sikert hozott.

Delon, mint producer, az időközben saját filmgyártó vállalkozásaként megalapított "Adel Productions" segítségével megvalósíthatta azokat a filmes elképzeléseit is, melyeket kizárólag színészi minőségében nem tudott volna életre hívni. E filmek közé tartozik a "Madly" (1970), egy romantikus végkicsengésű háromszög-kapcsolat, Mireille Darc-kal és Jane Davenport-tal, a Jeanne Moreau partnereként készített "Monseiur Klein", "Klein Úr" (1976), a világháború idején a zsidók helyzetével visszaélő régiségkereskedő története, aki a film végén "átváltozik" zsidóvá, s egy Auschwitz-ba tartó vonaton találja magát; vagy a "Le toubib", "A doki" (1979), egy elképzelt harmadik világháborúban játszódó románc egy orvos és nővér közt.

A "zsarukorszak" egysíkú filmjei előtt színes repertoárban mutatta meg tehetségét. Ekkor keletkezett a halálbüntetés elleni kiáltás, a "Deux hommes dans la ville", "Két férfi a városban" (1973), a "The assissination of Trotzky", "Trockij meggyilkolása" (1971), melyben (a sztálinista bérgyilkos megformálójaként) utoljára játszott együtt Romy Schneiderrel, vagy a "Traitment de choc", "Sokkos kezelés" (1972) Annie Girardot-val.

Utolsó munkája Jean-Pierre Melville rendezővel az "Un flic", "Egy zsaru" (1972), melyben először alakít a törvény oldalán álló főhőst. Partnernője Catherine Deneuve volt. (Melville még a bemutató előtt meghalt).
Az 1981-es "Pour la peau", "Egy zsaru bőréért" című kriminek már nemcsak főszereplője, hanem rendezője is volt egyben. A női főszerepben új felfedezettje, későbbi élettársa, a Mireille Darc helyébe lépő Anne Parillaud látható. /Anne Parilleaud számára az igazi "kiugrást" az 1990-es "Nikita" címszerepe hozta meg./
A "Le battant", "A kíméletlen" (1983) Delon második rendezése, s kritikusai szerint jelentős szakmai fejlődést mutat. A futószalagon gyártott zsarufilmek soronkövetkező darabjai az 1985-ös "Parole de flic", "Egy zsaru szava", és az 1988-as "Ne réveillez pas un flic qui dort", "Ne ébreszd fel az alvó zsarut!".

Az irodalmi alaphoz hű maradó kosztümös filmben, az 1984-ben Jeremy Irons főszereplésével készült "Un amour de Swann", "Swann szerelme"-ben a cinikus, homoszexuális Charius báró szerepében tűnt fel.

Belmondo-val harmadszorra is sikerült kamera elé állnia. A két sármőr az 1988-ban forgatott "Une chance sur deux", "Két apának mennyi a fele?" című vígjátékban sziporkázott újra együtt, a fiatal Vanessa Paradis oldalán.

1991-ben a "végzet" a vásznon is elérte, hisz a "La retour de Casanova", "Casanova visszatér" című kosztümös filmben eljátszhatta az idősödő szívtiprót, aki először kénytelen szembesülni azzal, hogy létezik olyan nő, akire már nem hat varázsa.



A zsaruszerepek a magyar csatornákon is bemutatott tévésorozatokban is megtalálták: "Fabio Montale" (2001), "Frank Riva" (2003).

A közönség és a filmes szakma is érdeklődéssel várja az ez évben bemutatásra kerülő "Astérix aux jeux olympiques", "Asterix az olimpián" című vígjátékot, az Asterix sorozat legnagyobb költségvetésű, harmadik darabját, melyben Julius Ceasar-t alakítja.

Delon 1987-ben ismerkedett meg jelenlegi feleségével, a holland szépségkirálynő Rosalie van Breemen-nel. Házasságukból két gyermekük született: Anouchka és Alain-Fabien.
Bár az utóbbi időben a bulvársajtó sokat cikkezett magánéleti válsága miatti depressziójáról, halálvágyáról - felesége közös gyermekeikkel együtt Hollandiába költözött -, az ezévi Cannes-i filmfesztiválon, egy attraktív fiatal hölgy kíséretében megjelenve ismét életigenlő, ragyogó formáját mutatta.


Kapcsolódó cikkünk:
Egy mítosz születésnapjára - Alain Delon 72 (1)

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei