2008. január 11.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Amerikai gengszter - Frank Lucas, a rosszfiúból lett jófiú története

Összevissza vert, vértől fátyolos arcú fickó térdel az utcán, könyörög az életéért, egy másik pedig épp egy kanna benzinnel öntözi le, jó alaposan. A harmadik elegánsan rágyújt egy szivarra, kattan az öngyújtó; a szivar után pedig a térdelő ember is égni kezd. Aztán kap két golyót, hogy ne szenvedjen soká.

Valahogy meg kell mutatni, hogy kemény dolgokra számíthat a néző, és hát ugye, jó ezt megtenni mihamarabb. A fenti kezdőjelenet hatásos. Vagy inkább hatásvadász, ezen lehet vitatkozni. Azon is lehet vitatkozni, hogy az Amerikai gengszter történetét muszáj volt-e két és fél órán át húzni. Az viszont vitathatatlan, hogy a filmet látni kell, legalább egyszer.
Ridley Scott rendezésében most sem kell csalódnunk. Az igaz történeten alapuló sztori ámulatba ejti a nézőt, és még a kevéssé kényelmes moziszékektől is el tudunk tekinteni, méghozzá könnyedén.



Nézzük sorjában, mink van. Először is, van egy ütőképes párosunk (Denzel Washington és Russel Crowe), akik bár rablót és pandúrt játszanak, mégsem a hagyományos módon teszik ezt. És itt az első problémám. Lehet, hogy régimódi vagyok, vagy leragadtam a Bronxi mese-féle gengsztertörténeteknél, de én szeretem, ha van egy rosszfiú, meg egy jófiú, ahol a rosszfiú csinál sok csúnya dolgot (amiért nem szeretjük), a jófiú pedig addig ügyeskedik, amíg el nem kapja, és akkor mindenki elnyeri végső büntetését, jutalmát, satöbbi. Itt más a helyzet: a rosszfiút, ahelyett, hogy utálnám, ahogy azt kellene, lassan megkedvelem. Hiába igyekszem, hiába sorolom, hogy de hát a nyílt utcán fejbelőtt valakit, meg különben is drogbáró, egyszerűen nem bírom utálni. Ez részben Denzel Washington tőle megszokott, színvonalas alakításának köszönhető, másfelől pedig a történet bájának. Mert hogy van neki, gyilkolás, drogok, maffia ide vagy oda.



Röviden arról van szó, hogy egy huszadrangú senki, egy sofőr, főnöke halála után (aki nem mellesleg a helyi drogüzlet egyik feje volt, míg élt) átveszi az irányítást, és Ázsiából importált "anyaggal" létrehozza a legjobban szervezett, legprofibb üzletet, amit valaha látott a világ. Az igazi amerikai gengszter bizony elmegy a bangkok-i dzsungelbe, személyesen intézkedik, tárgyal, fizet, és máris érkezik az első száz kilogramm tökéletesen tiszta heroin Amerikába. Hogyan? Nagyon egyszerű: a vietnámi háborút kihasználva, katonai repülőgépeken érkezik, és hogy kellően morbid legyen a történet, a drogot halott amerikai hősök koporsóiban rejtik el. Briliáns, mondanánk, ha nem lenne egyúttal ugyanannyira visszataszító. Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban megismerjük Frank Lucast, és, szörnyű ezt kimondani, egyre jobban kedveljük is. Mi lehet a titka egy gengszternek, miért nem vagyunk képesek rá is ugyanolyan megvetéssel nézni, mint bármely más hasonló foglalkozásúra? Megmondom: azért, mert olyan végtelenül emberi. Küzdelme - amit ha nagyon akarjuk, nemes célért folytat - (egész családját kiemeli a nyomorból, szerelembe esik, házasságot köt, és hasonlók), nem csap át nagyzolásba és fényűzésbe, sokkal inkább szerényen húzódik el a nyilvánosság elől. Ennek köszönheti, hogy olyan sokáig képes megőrizni inkognitóját, és hogy alaposan feladja a leckét az őt üldöző rendőrnek, a becsületesség mintaszobrának, Richie Roberts-nek (Russel Crowe).



Ó igen, a másik oldalon bizony Crowe domborítja mellkasát, egy már-már balekságig becsületes, igazságért harcoló hőst alakítva, akit az őt körülvevő elképesztő mértékű korrupció sem képes eltántorítani attól az egyszerű elvétől, hogy a rosszfiúknak bizony a börtönben a helyük. Így igazán könnyű ellenségeket szerezni, tekintve, hogy a new york-i rendőrállomány igen nagy százaléka alaposan kiveszi a részét a drogüzletből, és nekik aztán nem hiányzik egy ilyen harcos szellemű kolléga, akit semmiféle ígéret és ajánlat, és semmilyen fenyegetés nem képes meggyőzni arról, hogy jobban tenné, ha angolosan távozna a képből. A háttérben eközben egy éppen összeomló családi élet rajzolódik ki (pereskedés folyik kisfia láthatásáért, például), amit olyan apróságok árnyalnak, mint a hálaadási pulyka helyett fogyasztott tonhalas szendvics krumplichips-sel, ami legjobb esetben is szánalmas. Ennek ellenére hősünk nem tágít, és kitartó munkájának hála a Frank Lucas által épített tökéletesen működő hálózat lassan összeomlani látszik, majd végül maga alá temet mindent és mindenkit, aki a része volt.
Azt hinnénk, a katarzis akkor jön el, mikor Richie a templom előtt némán várja a kilépő Frank-et, és néhány percig csak néznek egymás szemébe. Bizonyos tekintetben valóban érzünk itt valamiféle tetőpontot. Hiszen a film háromnegyed részében a két főhős nem találkozik egymással, az első ilyen alkalom a letartóztatás pillanata, így van ebben valami jelentőségteljes.



Azonban ezzel még közel sincs vége a történetnek, ugyanis, talán éppen azért, hogy ne maradjon hiányérzetünk az arra érdemesek megbüntetését illetően, vagy azért, mert a valóságban is így történt, Richie és Frank alkut kötnek, és közös erővel az összes korrupt rendőrt oda juttatják, ahová valók: a rács mögé. A nyomozás közben esti iskolában jogot hallgató rendőrünk végül ezirányú tudását is kamatoztatja, tekintve, hogy ő lesz a drogbáró vádlója, majd később - micsoda irónia - a védőügyvédje is.

Összességében véve a film nagyon is illeszkedik a Ridley Scott-tól megszokott képbe, még annak ellenére is, hogy látunk néhány tipikus gengszterfilmes klisét. Ezeken azonban hamar átsiklik az ember, hiszen kárpótol érte ezer más dolog: a drogosok meglehetősen naturalisztikus ábrázolása, az igazán illeszkedő zene, mely az egész filmet végigkíséri, s amely érdem Mark Streitenfeld-é. Scott megválaszol továbbá egy fontos kérdést, melyre a film alatt többször kereshettük (legalábbis én kerestem) a választ: hogy a Frank "laboratóriumában" droggal foglalkozó lányok vajon miért meztelenek. Nos, kíváncsiságunkat maga Denzel Washington, vagyis Frank Lucas elégíti ki: azért, hogy ne lopjanak.
Félretéve a tréfát, a film valóban megkapó, fordulatos és amolyan igazi gengszter-ínyencség, így szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit is fogékony a témára - mert nem fog csalódni.

(Képek: www.image.net)

*

Eredeti cím: American Gangster
Írta: Steve Zaillian
Zene: Mark Streitenfeld
Producer: Brian Grazer
Rendezte: Ridley Scott
Főbb szerepekben:
Denzel Washington (Frank Lucas)
Russell Crowe (Richie Roberts)
Cuba Gooding Jr. (Nicky Barnes)
Josh Brolin (Trupo)
Lymari Nadal (Eva)
Hossza: 157 perc
Gyártási év: 2007
Országos bemutató: 2008. január 17.
Bemutatja: UIP-Duna Film

Kapcsolódó cikkeink:
Egy morális fekete keresztapa - Amerikai gengszter
Napjaink legnagyobb vizuális művésze: Ridley Scott
A 80. Oscar-díjátadás jelöltjei - Sztrájk vagy fényűzés Hollywoodban?

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
DonAtis 2008-12-25 17:32:14
Sziasztok
Ez nagyon zorral film!!! Érdekes és nagyon hasznos fölleg hogy igaz történet!!!Igy kéne nekem is kezdenem:D
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei