2008. február 6.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Hárman a Szovjetunió ellen - Charlie Wilson háborúja

Egy kicsapongó képviselő milliomos barátnőjével és egy faragatlan CIA ügynökkel megmenti a világot. Na jó, nem az egészet, csak Afganisztánt. Ilyen történeteket csak az élet produkál. Aztán egy tehetséges rendező és néhány nagynevű színész elhozza nekünk - persze csak a filmváltozatot.

Hogyan kell egy nagyon is komoly témához úgy hozzányúlni, hogy a végeredmény egyszerre keserűen humoros, és tragikusan emberi legyen? Mike Nichols ezt mutatja meg nekünk a "Charlie Wilson háborújá"-ban.

Az igaz történeten alapuló film középpontjában a címszereplő kongresszusi képviselő áll (Tom Hanks), aki - némi noszogatásra - hajlandó szembenézni a hidegháború komor valóságával, és amint saját szemével látja azt, felébred benne valamiféle furcsa ösztön: a vágy, hogy tegyen valamit. És tesz is. Jobbján a noszogató, Joanne Herring (Julia Roberts), egy rettenetesen gazdag díva, aki a vallás zászlaja alatt prédikál, és pénzt gyűjt, hogy az afgán ügy mellé állhasson. Aki miatta akarna távol maradni a mozitól, ne tegye, na nem azért, mert olyan nagyon remekel, és nem is azért, mert olyan jól áll neki a szőke bongyor hajviselet, viszont cserébe alig jelenik meg néhány percre a színen. (De abból a néhány percből legalább egy jelenetben bikinit visel, hátha ez felkelti néhányak érdeklődését.) Charlie balján pedig az én személyes tavalyi nagy felfedezettem, Philip Seymour Hoffman által alakított kövér, hatalmas szemüveget hordó, kimondhatatlan nevű, öntudatos titkos ügynök, Gust Avrakotos áll. Ellenállhatatlan figura - nem a szó hagyományos értelmében persze, de talán ezt bizonyítja a 2008-as Oscar-jelölés is, melyet az önfejű és hirtelen haragú kémet megformázó színész kapott.

A két férfi első találkozását megörökítő jelenet - megkockáztatom - a film legjobb jelenete: az Afganisztánból feldúltan hazatért Charlie-t az irodájában várja egy sok szempontból különleges whiskyvel a szkeptikus Gust, és olyan helyzetkomikumot raknak a vászonra, hogy az ember hosszú percekig nem tud magához térni a nevetéstől. Mindezalatt többek között olyan párbeszédekkel örvendeztetnek meg minket, mint:
- Mi az afganisztáni stratégiánk?
- Szigorúan véve még nincs, de dolgozunk rajta.
- Kik?
- Én, és még három srác.

A helyzet abszurditásában "egymásra találó" páros aztán tárgyal, szervezkedik, kidolgoz, és bár olykor be kell vetniük egy hastáncost a siker érdekében, végül nem csak hogy feltornázzák az ötmilliós támogatási keretet egymilliárdra, de ráadásul azt is elérik, hogy néhány, egymással örök harcban álló ország mégis összefogjon a szovjetek ellen - persze teljes titokban -, és közösen siessenek az elnyomott Afganisztán segítségére.

A film nagyszerűsége abban áll, hogy nem csak bemutat, hanem reflektál saját magára: a szúrós megjegyzésekkel élő, zen buddhizmus tanaiból idézgető Gust amellett, hogy kiváló szakember, folyamatosan kritizálja saját munkájukat, mindig kicsivel tovább néz - tehát azt teszi, amit a valóságban végül nem tettek, és ez beláthatatlan következményekkel járt. Erről a "Charlie Wilson háborúja" már nem beszél, nem is tisztje, hiszen jelentősége abban áll, hogy három ember hatalmas cselekedetének állít emléket. (Egyébként a film készülte közben a színészek folyamatosan konzultáltak a máig élő, általuk eljátszott valós személyekkel: Tom Hanks Charlie Wilson képviselővel, Julia Roberts pedig Joanne Herringgel. Philip Seymour Hoffman-nak erre sajnos már nem volt lehetősége, ugyanis Gust Avrakotos a film forgatása előtt meghalt.)

A történelmi kép egyértelműen kirajzolódik előttünk (bár talán nem a lehető legpontosabban, de végül is ez nem dokumentumfilmnek készült), és ezzel együtt mégis képes rá a rendező, hogy megnevettessen. Ehhez első sorban fergeteges, pontos és feszes párbeszédek kellenek, illetve a színészek kiemelkedő játéka, és szerencsénkre a mozi mindkettőben bővelkedik. Külön említést érdemel még a képviselő úr asszisztensét, Bonnie Bach-t alakító, egyszerű szépségében tündöklő Amy Adams (eddig többnyire csak sorozatokban tűnt fel), aki könnyedén képes elterelni a néző figyelmét Julia Roberts-ről.

A "Charlie Wilson háborúja" egy jó nagy fricska, az amerikai hatalom orron pöckölése, egy pillanatig sem komolykodó, sokkal inkább szatirikus arculcsapás, amely rávilágít arra - Charlie Wilson szavaival élve -, hogy mit csesztek el mégis a végén...

(Képek:
www.uipduna.hu;
www.hollywood-elsewhere.com)


Kapcsolódó cikkeink:
Charlie Wilson háborúja - Tom Hanks Julia Roberts-szel kavar
A 80. Oscar-díjátadás jelöltjei - Sztrájk vagy fényűzés Hollywoodban?

*

Eredeti cím: Charlie Wilson’s War
Rendező: Mike Nichols
A főbb szerepekben: Tom Hanks, Philip Seymour Hoffman, Julia Roberts
Producer: Gary Goetzman, Tom Hanks
Forgatókönyv: Aaron Sorkin
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Országos bemutató: 2008. február 7.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Csatlakozott:

2008-01-17

Írt kommentek:

20 db

Francis W. Scott 2008-02-06 11:16:26
Na, egy újabb film, amit nem hagyhatok ki, mert bűnnek érezném nem megnézni! A cikk minden egyes sora arról tanúskodik, hogy egy nagyszerű alkotásról van szó...
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei