2008. február 8.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Cloverfield - szörny, füst, sikolyok, hullák, no, meg egy kézikamera

Az előzetes alapján leginkább egy Godzilla-féle rombolós-szörnyes, illetve egy Ideglelés-féle ráfolyik a taknyunk a kamerára-típusú filmre számítottam - és sajnos nem is tévedtem túlságosan sokat. Ennek ellenére nem mondom, hogy nézhetetlen, éppen csak értékén kell kezelnünk, és kész.

Kicsit félve süppedtem a székbe, tekintve, hogy nem vagyok egy horror-rajongó, mondjuk úgy is nevezhetjük, hogy gyáva vagyok, meg ijedős, aztán kiderült, hogy szerencsémre a "Cloverfield" nem az a mozi, amiről pánikszerűen fogok kimenekülni, még a vége előtt. Legalábbis nem az ijedtség miatt. A "Cloverfield" sokkal inkább az a fajta, amin ámulok (már ami a látványt illeti), vagy mosolygok (mondjuk, mikor a szabadságszobor feje hanyagul végiggurul a főutcán), esetleg a fejemet fogom (ki tudna giccsesebb végszót elképzelni, mint a "szeretlek"?).

A film sztorija borzasztó röviden összefoglalható: Manhattant megtámadja egy hatalmas szörnyeteg, rombol, tör és zúz, az emberek pedig menekülnek, többségük meghal, de van, aki túléli. Ha szigorúan vesszük, akkor ennyi. Ha engedékenyebbek vagyunk, megemlíthetjük a szerelmi szálat, mely főhőseink útját határozza meg a lerombolt városban - lány sírva kéri fiút, hogy mentse meg, s lőn. Úgy ahogy.

No, de ne temessük azonnal az egészet, mert például ott van a látvány, ami néhol igazán lenyűgöző, s bár van tökéletesen értelmetlen része is - amikor például a romok között egy üres hintót húzva kocog keresztül egy fehér paripa - mégis, összességében el kell ismerni, hogy Kevin Blank, Eric Leven és Michael Ellis vizuális effektus szakemberek sok munkája meghozta a gyümölcsét, és valóban tükröződik az elérni kívánt káoszhangulat. Azonban a kézikamerás megoldás, mellyel az egész film rögzítésre került (az "Ideglelés"-ből ismert borzalom), valami hihetetlenül szem- és fejfájdító: az állandó meneküléssel együtt jár ugyanis, hogy a kamera egy pillanatra sem áll meg, elfordul, visszanéz, leesik, egy szóval mozog, megállíthatatlanul.
Ennek célja világos - az élményt kívánja átélhetőbbé tenni a néző számára. J.J. Abrams, a egyik producer (és egyben a film gárdájának legismertebb neve, gondoljunk csak a "Lost" című sorozatra, mely szintén hozzá köthető) így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: "Mivel azt a látszatot akartuk kelteni, hogy csak egy kamera van jelen, a megszokott filmes eszközök nélkül kellett dolgoznunk. Nincs széles látószögű kép, nincs ellenkező irányból felvett kép, amely a másik szereplőt mutatja, amint figyel és hallgat. Minden, amit a néző lát és megtud, Hud kamerájának a szemszögéből van fölvéve." Nos, akármennyire remekül is hangzik ez, az elsődleges élmény után az ember inkább idegesítőnek érzi ezt a kameramozgást, legalábbis nekem olykor zsongott tőle a fejem.

Következő különös észrevételünk, hogy a tökéletesen ismeretlen gárdával dolgozó film rendezője sem a "nagymenők" közül került ki: Matt Reeves nevét a "Felicity" című sorozat kapcsán hallhattuk, illetve a "Julie De Marco (The Pallbearer)" című 1996-os fekete komédiát is ő jegyzi. A színészekkel hasonló a helyzet: T.J. Miller (Hud), a kéz, amely a kamerát fogja, és ezáltal dokumentálja számunkra az eseményeket, eddig leginkább stand-up komikusként bizonyított. (Egyébként nagyon érdekes, hogy főszereplőként a fiatalember összvissz ha másfél percig látható a filmben, bár lehet, hogy így is sokat mondtam, ugyanis valóban végig a kamera mögött kuksol.) Michael Stahl-David (Rob) ezidáig egyetlen filmben tűnt fel (The Project), ezen kívül inkább színpadi színészként ismert.
Odette Yustman (Beth) az egyetlen, akit korábban is volt lehetősége látni a magyar közönségnek, a közelmúltban Michael Bay "Transformers" című akciófilmjében, a régmúltban pedig az "Ovizsaru" című Schwarzenegger-vígjátékban, bár ekkor még csak öt éves volt. Lizzy Caplan (Marlena) és Jessica Lucas (Lily) neve hasonlóan idegenül cseng a magyar néző fülének, pedig ők is viszonylag komolyabb szerepben láthatók. Mielőtt megnéztem volna a Cloverfield-et, azon merengtem, vajon lehet-e számukra ez a film ugródeszka? Most már nem merengek ilyesmin. Ha mégis kellene, akkor bizony baj van az értékítéletemmel.

Természetesen nem hagyhatjuk szó nélkül a szörnyünket sem, akit az alkotók a következő szavakkal jellemeztek: "Ő csak egy kisbaba. Éppen csak megszületett. Nem érti, hogy mi történik, meg van zavarodva, és könnyű kihozni a sodrából." Hát, számomra sokkal inkább tűnt egy hatalmas, dühös, hüllőszerű izének, és még véletlenül sem láttam semmi babásat benne.
Megalkotója, Neville Page veteránnak számít a "szörnydizájner" szakmában, s ezúttal is kitett magáért: bár a lényt csak pillanatokra láthatja a néző teljes valójában, ezek a pillanatok is éppen eleget mutatnak belőle ahhoz, hogy ne legyünk kíváncsiak a többi részletre. Ami a származását illeti, semmit sem tudunk meg róla, nem tudjuk, honnan jött, és miért eszegeti hobbiszinten a rémült manhattani lakosságot, azt sem tudjuk, hogy meghal-e végül, vagy a bombázást is túléli - csupa nyitott kérdés marad nekünk vele kapcsolatban (csak nem egy esetleges második rész derítene majd fényt mindenre?). És akkor a szimpatikus kis élősködőkről, amelyeket a hátáról vakarász le, és amelyek harapása valami nagyon-nagyon csúnya dolgot művel az emberekkel, még nem is beszéltünk...

Amerikában hatalmas promóció előzte meg a filmet, mely bizonyos szempontból behúzta a nézőket a csőbe: a bemutató hétvégéjén azonnal 40 milliót hozott ugyanis a konyhára; egy héttel később azonban már csak 12 milliót, ami legjobb esetben is beszédes, és egy jól ismert közhely homálylik fel előttünk, ami bizonyos nagy füstről, meg kicsi lángról szól.

Nem mondom, hogy nem érdemes megnézni a Cloverfieldet - de azt se mondom, hogy érdemes. Aki egy kis szórakozásra vágyik, annak kiváló lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra, de ne várjunk nagy mondanivalót, vagy eget rengető élményt. Mindenesetre az, hogy a magyar premier éppen a szerelmesek napjára, február 14-re esik, ne tévesszen meg senkit: nem olyan film ez, ami alatt gondtalanul kacarászva kedvesünk nyakába sugdoshatunk ezt-azt. Persze rémült, karba kapaszkodó lányokra lehet számítani, úgyhogy ki tudja, talán mégis érdemes rá jegyet váltani.

(Képek: UIP Duna)

*

Eredeti cím: Cloverfield
Eredeti nyelv: angol
Műfaj: horror/thriller
Hossz: 85 perc
Forgatókönyv: Drew Goddard
Rendezte: Matt Reeves
Operatőr: Michael Bonvillain
Producer: J.J. Abrams, Bryan Burke
Főbb szerepekben: Michael Stahl-David, Odette Yustman, T.J. Miller, Jessica Lucas, Lizzy Caplan
Forgalmazza: UIP Dunafilm
Gyártási év: 2007
Bemutató dátuma: 2008. február 14.

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
riddler 2008-02-20 22:44:58
abszolut mozis film,pont a kézikamerás megoldás miatt(ami mellesleg egyáltalán nem volt zavaró, a cikkben is említett célját viszont tökéletesen beteljesítette). felejthetetlen film,minden "nagyszörnytámadavilágra" film elbújhat mögötte. zseniális a szörny,zseniálisak a dialógusok(számomra a szerelem szál sem volt unalmas, sőt pont ez tette meghatóvá az egyes jeleneteket,ergo ez is elérte célját). ha nem lenne második rész sem lenne túlzottan zavaró,a néző képzeletére van bízva a dolog,de természetesen sokan rohannának már a moziba a sok-sok kérdésre választ adó folytatásra. összességében príma film,mindenkinek ajánlom!

Csatlakozott:

2008-01-17

Írt kommentek:

20 db

Francis W. Scott 2008-02-08 18:45:25
Nagyon jó ez a cikk, többször is elnevettem magam olvasás közben!:) Moziban biztos nem nézném meg a filmet, de egy átlagos péntek este, amikor karikás szemekkel meredek a monitorra a szobámban, és a punnyadáson kívül mást nem csinálok, na akkor ez a film biztos jól jönne DVD-n. Például akár most is...:)
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei