2008. március 19.Köteles Anna
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

27 idegen igen - Viharos esküvők, ármányos szinglik és megannyi ruha

Jane, aki folyton barátnői esküvőit szervezi, egy nap rádöbben, hogy imádott húga lecsapja a kezéről még jobban imádott főnökét. Kétségbeesésében kénytelen kiállni saját magáért. Romantikába bújtatott jellemfejlődés Anne Fletcher új mozijában.

Állj a tükör elé, és ismételgesd: "Nem, nem akarom!" Aztán menj, és próbáld ki a gyakorlatban. Jane (Katherine Heigl) nem az a típusú lány, akinek ezt olyan egyszerű megtanulnia. Éli a munkamániás szinglik mindennapjait, s hogy a kör bezáruljon, belehabarodik a főnökébe. Amikor éppen nem dolgozik, esküvőket bonyolít, majd lelkiismeretesen végigbulizza azokat, és kárpótlásul mosolyogva begyűjti a bókokat a hálálkodó arától.
George (Edward Burns) álompasi, ő Jane főnöke. Sármos, jószívű, és imádja Jane-t, különösen, ha Jane segítségére van szüksége.
Casey (Judy Greer) Jane barátnője, és vérbeli lázító. Régen rájött, hogy Jane remekül hazudik önmagának, és nem is rejti véka alá.
Tess (Malin Akerman) Jane elkényeztetett húgocskája. Anyjuk korai halála után Jane pátyolgatja. Igazi hisztis vadmacska, aki egy nap alatt felforgatja Jane megszokott, unalmas életét.
És végül itt van Kevin (James Marsden), aki szintén esküvőben utazik, ő azonban pénzt is kap érte, egy esküvői melléklet újságírója. Így ismeri meg Jane-t.

A film igazából Jane és a fenti négy szingli csatározásairól szól, melyben a bomba berobbantója Tess, a hugica. Míg Jane-ben tudatosul, hogy örök jótevőként bizony ő is képes gyűlölni és a pokolba kívánni valakit, teljesen megváltozik a viszonya a körülötte lévőkhöz. Igen, itt az a kérdés, hogy egy szép és okos lány ki tud-e végre lépni az áldozat szerepéből, és képes-e irányítani saját életét. Kiderül, hogy nem az az igazi barát, aki kérdés nélkül elfogadja azt, amit felajánlunk, hanem aki addig piszkál, míg ki nem ugrasztja a nyulat a bokorból, és megmutatja, kik is vagyunk valójában.

Az esküvőre rákattant magányos lány tematikát nem Anne Fletcher rendezte meg először, ezért igazi kihívás lehetett újat mondani ebben a témában. A Muriel esküvőjé-ben (Muriel's Wedding, 1994, főszereplő Toni Collette) a kövér, ABBA-mániás lány élete csúcsát jelenti az esküvő, A Szeretném, ha szeretnél (The Wedding Planner, 2001, fsz. Jennifer Lopez) Mary-je esküvőszervezőként esik bele az egyik kliensébe, és létezik már a filmbeli ellenpélda, az oltárfóbiás Maggie Carpenter is az Oltári nő-ben (Runaway Bride, 1999, fsz. Julia Roberts).

Amitől mégsem elcsépelt a lagzi-motívum, az az, hogy elég korán kiderül, Jane számára jó ideje pótlék az esküvőszervezés. Amit huszonhétszer végigrendez és koszorús lányként végigasszisztál, most már önmagának kívánja. De nemcsak erről van szó. Telitalálat a mód, ahogyan a film bemutatja Jane szerepléseit a menyegzőkön. Huszonhét rémesen giccses ruha, huszonhét parádézás és bénázás az esküvői fotókon, és amikor nekiszegezik a kérdést, hogy miért teszi, csak annyit mond: "Ez az ő esküvőjük. Bármibe belebújok, ha ez őket boldoggá teszi." És látva a tekintetét, elhisszük neki.

Bár Jane bájos főszereplő, az intrikusok karaktere és játéka is izgalmasabb. A Casey-t alakító Judy Greer erős és meggyőző. A legkényesebb helyzetben félreteszi kritikus arcát, és gyöngéd barátnővé változik. Ettől sokkal összetettebb, így hitelesebb is. James Marsden Kevinje öntelt, karrierista szépfiúból Jane leginspirálóbb, szellemes provokátorává alakul, és még a borzasztó tornacipője sem tud rontani az összképen. Malin Akerman, aki egyébként érdekes nevét svéd származásának köszönheti, Tessként valóban az a csaj, akit az összes többi nő utál. És a legmeglepőbb, hogy nem is olyan ostoba, mint gondolnánk.

A ruhák ugyanolyan kulcsszerepet kapnak itt, mint maguk a színészek. Aline Brosh McKenna forgatókönyvíró korábbi munkája Az ördög Pradát visel, ahol szintén nagy jelentősége van a divatnak. A 27 idegen igenben a szereplők egyéniségét hűen tükrözi az öltözködésük, sőt a lelkiállapotukat is. Ennek a filmnek igazi különlegessége, hogy ruhák alapján jellemez, méghozzá rafináltan, Kevin öltözik ugyanis a legunalmasabban a filmben.
Az esküvői kosztümök kiötlésekor a ruhatervező Catherine Marie-Thomas igazán kiélhette magát. Az ízléstelenség csúcsától a finom eleganciáig mindent felmutat a film, amit az odaillő közeg megkíván. Így kapunk egy kis rálátást az amerikai esküvők sokszínűségére.

Összességében a 27 idegen igen éppen annyira feldob, mint elgondolkodtat, és jó szívvel ajánlható a romantika és az intrika kedvelőinek. Van annyira igényes film, hogy kikerülje a kiszámítható fordulatok csapdáját, de mégsem akar több lenni egy kedves, andalító mozinál.

*

27 idegen igen
Eredeti cím: 27 Dresses
Műfaj: romantikus vígjáték
Hossz: 107 perc
Rendezte: Anne Fletcher
Szereplők: Katherine Heigl, James Marsden, Malin Akerman, Edward Burns, Judy Greer
Írta: Aline Brosh McKenna
Operatőr: Peter James
Zene: Randy Edelman
Vágó: Priscilla Nedd-Friendly
Látvány: Shepherd Frankel
Díszlet: Chryss Hionis
Jelmez: Catherine Marie-Thomas
Producer: Gary Barber, Roger Birnbaum, Jonathan Glickman
Társ-producerek: Jeffrey Silver, Erin Stam
Forgalmazza: Fórum Hungary
Bemutató: 2008. március 20.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei