2008. április 7.Köteles Anna
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Titanic Filmfesztivál - Virágzó narancsfák

Egy spanyol első nagyjátékfilmes világutazó, Antonio González Vigil megmutatja, milyen, amikor egy zsarut és egy pszichoanalitikust a hazugság és a bűnök kötnek össze. Pszichokrimi vérbő latin dallamokkal, forró szex Sigmund Freud fotójával illusztrálva.

Malena (María Marull) fiatal, sikeres nő, aki pszichoanalitikusként dolgozik. Magányosan él, és esténként abban éli ki magát, hogy egy fűtött hangulatú bárban tangózik ismeretlen férfiakkal.
Egy éjjel dulakodni lát egy férfit egy prostituálttal. Védelmére kel a nőnek, így akaratlanul halálos ütést mér a támadóra. Megpróbálja a dolgot eltussolni, elrejti a holttestet. Pár nap múlva a tévében meglátja áldozata feleségét és kislányát. Megsajnálja őket, és elhatározza, hogy felkeresi a családot, de indítékát nem árulja el. Az özvegyen keresztül megismeri
Carlost (Eduardo Blanco), a halott rendőr egykori társát, aki most kollégája eltűnésének ügyében nyomoz. Carlos beceneve Sabina, melyet onnan kapott, hogy szereti idézgetni az énekesnő dalait. Malena és Carlos között szenvedélyes kapcsolat kezdődik. A férfi mit sem sejt arról, hogy nyomozásának kulcsa valójában ott van az orra előtt…

Ha Hollywood rendezné meg ezt a nem túl összetett cselekményű lélektani krimit, egy feledhető pszichothrillert kapnánk, talán néhány protokolldíjjal megspékelve, amennyiben sikerülne ütős stábot összeverbuválni hozzá.
Ez azonban spanyol virtus, semmi kétség, és A virágzó narancsfák ettől több és érdekesebb. A cím egy dalból való, amelyben egy férfi kedvesét selymes vízhez, virágzó narancsfához hasonlítja. Akár a főszereplő zsaru is énekelhetné ezt a dalt, és a többit, ami a filmben felhangzik, síró tangóharmonikával kísérve - "amikor halottat látok, utána tangóharmonikát kell hallgatnom és szeretkeznem egy nővel" - mondja Carlos, azaz Sabina. E dalokat a szereplők újra és újra megidézik, beleolvadnak párbeszédeikbe és kettőjük érzelmi történetébe. Az egyikük az élet értelmét, saját lelkének lényegét keresi, míg a másik újabb és újabb tettesek után kutat. Belehalnak a szeretkezésbe, a szerelembe, a fájdalomba, mert bele is akarnak, nincs menekvés, ebben a világban mindenki felvállalja a végzetét.

Malena valamennyi páciense kíméletlenül őszinte, és többnyire azon kínlódik, hogy felvállalja önmagát, hogy robbantson, változtasson, éljen, ahogy csak a bátraknak adatik meg. Mind tükör Malena számára, aki maga is ezt teszi épp, és önmagát kutató értelmiségi nőből a gyilkosság hatására igazi femme fatale-lá változik.
A filmben annyi cigaretta fogy, amennyi egy kezdődő tüdőrákhoz elég lenne, ám a spanyolokat nem érdekli, hogy a dohányzás káros, vagy uram bocsá’ kiskorú is betéved a moziba. Úgy szívják a cigit, mintha abból is az életet akarnák kiszívni, még analízis közben is együtt dohányzik páciens és pszichológus, meghitt harmóniában.
A fények természetesek, még a lámpafény is annak hat, az ágyjelenetekben sincs kimunkáltság, látunk minden kis ráncot, de nem ez számít igazán, minden hat, úgy, ahogy azt kell. Talán csak egy kicsit művibb jelenet látható, amikor Malenát a zsaru egy Freud kép mellett kapja el, és Malena arcát látjuk, ahogy nyögdécsel, mellette pedig az öreg álomfejtő bölcs szigorral pózol a fotósnak, de talán még ez is megbocsátható. Szerencse, hogy a fényt már nem akarták manipulálni, hisz a karakterek amúgy is túl erősek, a sminkek és ruhák sötétek és súlyosak, színpadi darabbá fajult volna az egész egy artisztikusabb világítástól.
És miközben hőseink hagyják magukat sodortatni saját szenvedélyükkel, valaki mindig ott énekel… "először meg kell tanulni szenvedni, aztán szeretni, majd elbúcsúzni és gondolatok nélkül élni" - a spanyolok nem adják alább.
A befejezés azonban túl "happy" ehhez a drámaisághoz, súlytalanná válik egy kicsit a történet, a nagy, végletes érzelmek, a mindent megélni akarás: képzeljük el, ahogy Antigoné boldog öregségben végzi családja körében!
Mégis, ha szeretjük a spanyolokat, és elnézünk nekik egy-két apróbb hibát, meg fog ragadni minket ez a különös hangulatú alkotás.

*


Virágzó narancsfák
Eredeti cím: Naranjo en flor
Nyelv: spanyol (angol felirattal, igény szerint magyar hangalámondással)
Titanic-szekció: A bűn mélységei
Rendezte: Antonio González Vigil
Forgatókönyv: Antonio González Vigil
Operatőr: Federico Juárez
Vágó: Baltasar Gonzalez
Zene: Jose Alfredo Jiménez, Chavela Vargas, Joaquín Sabina, Gustavo G. Mendy
Szereplők: Eduardo Blanco, María Marull, Dalia Elnecavé, Fausto Collado, Verónica Bonter, Constanza Fiardi Mazza
Hossz: 93 perc
Gyártás éve: 2005
Honlap: www.naranjoenflor.es
Vetítés: 04. 09. 20:30 Örökmozgó Filmmúzeum

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei