2008. április 10.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Szex és irónia - 2 nap Párizsban, Julie Delpy új filmje

Rettentő nagyot fog csalódni, aki valami hagyományosan csöpögős, szerelmes-happy endes romantikus komédiát vár, mikor beül a 2 nap Párizsban című filmre. Ehelyett valami egészen mást kap: cinizmust és maró gúnyt. Ilyen csípős, jó humorú, aktuális filmet már nagyon régen nem láttam.

A sztori önmagában véve még nem mond sokat. Ifjú pár, a lány francia, a fiú amerikai. Nyaralnak, és a vakáció csúcspontjaként két napot töltenek Párizsban a lány szüleinél, ahol nem kevés meglepetés várja a gyanútlan fiút. Ezek alapján akár egy hétköznapi, szokványos, Sztárom a párom-típusú rettenet is lehetne a film. De nem az.
Eleve szokatlan módon ezt a mozit ugyanaz rendezte, mint aki írta, ő egy személyben a producer, a vágó, a zeneszerző, ó, és mellesleg az egyik főszereplő is. Azt hihetnénk, hogy ez nem feltétlenül egészséges, de Julie Delpy - róla van ugyanis szó - pillanatok alatt rácáfol a feltételezésre. Olyan filmet alkotott, melynek karakterei nem szerethetők a szó hagyományos értelmében, olykor kissé őrültnek látszanak, az események az abszurditás határát súrolják néha, és mégis van benne valami, ami beszippantja a nézőt az első pillanatban (mondjuk annál a jelenetnél, mikor Jack, a pár férfi tagja útbaigazítja a Da Vinci-kódfejtőket, anélkül, hogy tudná, hol van Louvre), és fogva tartja egészen az utolsóig. Pergő, izgalmas párbeszédek, irreálisan perverz apuka, és anyu, aki Jim Morrisonnal szexelt. Ez a párizsi idill Julie Delpy-nek.
Nincsen naplementében kézen fogva andalgó pár, nincs rózsaszín felhő, és romantika, na, az egyáltalán nincs. Éppen a lényegétől fosztja meg Párizst a rendezőnő: a szerelemtől. És éppen ettől olyan remek ez a film. Az összes sztereotípiát a sárba tapossa, porondra állítja a szexet, ami látszólag minden francia kedvenc beszédtémája, sőt, Marion (Julie Delpy) apja, Jeannot (Albert Delpy), még meg is festi perverzebbnél perverzebb agyszüleményeit. Egyébiránt a szemfülesebbeknek már feltűnhetett, hogy a filmbéli lány apját játszó színész neve azonos a rendezőnőével, és borzasztóan meg fognak lepődni, ha elárulom, nem csupán névrokonságról van szó. Julie Delpy gyakorlatilag majdnem az egész családját szerepelteti a filmben. Marion szülei a valós életben a sokoldalú színész-rendező-vágó-stb. szülei, így elmondhatja, hogy rendezte aput és anyut. Ő maga erről így nyilatkozott: "Nagyon élveztem a szüleimet rendezni. Abban a percben, hogy a díszletbe álltak, én voltam a rendező és ők a színészek. Drágák voltak, teljesen lenyűgözte őket, hogy én rendezem őket. Még soha nem láttak ilyen helyzetben engem. Az életben laza vagyok, mindig viccelek, én vagyok a bohóc. Amikor rendezek, hirtelen erőssé válok." Emellett egyébként nővérét, Alexia Landeau-t is láthatjuk a filmben, Rose szerepében, aki Marion testvére. Saját bevallása szerint ezeket a szerepeket elve nekik írta, úgy, ahogy a férfi főszerepet is konkrétan Adam Goldbergnek.
Jack (Adam Goldberg) egy hipochonder amerikai, aki egyáltalán nem találja a helyét Párizsban, számára minden és mindenki furcsa, mintha csak egy másik bolygóra érkezett volna. Ráadásul lépten-nyomon, számolatlanul bukkannak fel barátnője expasii, ami kissé idegessé teszi, tekintve, hogy a franciák egészen másképp gondolkodnak az emberi kapcsolatokról, mint ahogy az szerinte normális volna. Goldberg egyszerre képes megformálni a kényeskedő vendéget, és a féltékenységében kínlódó szerelmest, persze ez utóbbi kifejezést szintén nem hagyományos értelemben kell vennünk. Nem mondom, hogy Marion és Jack nem szeretik egymást - hiszen valamiért csak eltűrik a másik kisebb-nagyobb őrültségeit, de egyáltalán nem úgy szeretik egymást, mint az emberek általában. A szerelem sötét oldala ez, az, amelyik nincs rajta egyetlen párizsi képeslapon sem.
Összességében meg kell mondanom, hogy a 2 nap Párizsban minden várakozásomat felülmúlta, a közönséggel együtt én is végignevetgéltem - vagy talán nem is ez a megfelelő kifejezés, inkább fejünket fogva kacagtunk az olyan mondatokon, mint ez: "Szerintem az orális szexet komolyan kell vennünk, hiszen egy szopás miatt szállt el Amerika utolsó esélye egy egészséges demokráciára". És persze nem kizárólag az amerikaiak kapják meg a magukét, szépen odamondogat Julie Delpy a franciáknak is, elsősorban sznobizmusuk miatt (jó példa erre a verekedős jelenet az étteremben, vagy a taxisokkal folytatott beszélgetések). Szóval ez a film egyszerre szurkálja a két népet, néhol finoman, olykor durvábban, de minden esetben szellemesen (még ha kicsit vulgárisan is), és ezzel felejthetetlen pillanatokat okoz nézőinek. Megtekintése így kötelező, de legalábbis erősen ajánlott.

*


2 nap Párizsban
Eredeti cím: 2 days in Paris, Deux jours a Paris
Írta és rendezte: Julie Delpy
Operatőr: Lubomir Bakchev
Vágó: Julie Delpy
Zene: Julie Delpy
Főbb szerepekben: Julie Delpy, Adam Goldberg, Marie Pillet, Albert Delpy, Alexia Landeau
Gyártási év: 2007
Hossz: 96 perc
Korhatár: 16 év
Forgalmazza: Budapest Film
Bemutató: 2008. április 3.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei