2008. április 11.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A bakancslista - Jack Nicholson és Morgan Freeman utolsó kalandja

Vadidegenek. Két teljesen különböző világból jöttek, aztán egy váratlan pillanatban útjuk összeért. Ugyanabban a kórházi szobában közölték velük, hogy meg fognak halni. Az egyikük férj, apa és nagyapa. Autószerelő negyven éve. A másik egy munkájának élő, arrogáns milliomos. Aztán egy lista mindent megváltoztat.

Mikor fiatalon, az egyetemen azt a feladatot kapjuk, hogy készítsünk egy úgynevezett bakancslistát (egy listát, amin azok a dolgok szerepelnek, amit mindenképp meg akarunk tenni, mielőtt feldobnánk a bakancsot), olyan dolgokat fogunk ráírni, hogy "sok pénzt keresni", "családot alapítani" és hasonlók. De mi van akkor, ha ezt a listát annak tudatában kell megírnunk, hogy mindössze fél év, vagy legfeljebb egy év van hátra az életünkből?
Ha tőlem megkérdeznék, tudni akarom-e, mikor halok meg, nemet mondanék. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy tudom, csak erre bírnék gondolni, ez befolyásolná a további életemet. Carter Chambersnek (Morgan Freeman) és Edward Cole-nak (Jack Nicholson) nem volt választása.
A rák nem válogat - Cartert, a szegény autószerelőt és Edward-ot, a milliomos szinglit egyszerre támadja meg. Egy szobába kerülnek, és ezáltal lassan, de biztosan nem csak a szoba lesz közös, hanem a sorsuk is. Könnyen kitalálható, mi következik: bizony, bizony, elkészül a közös bakancslista, telis-tele olyan dolgokkal, ami ezidáig kimaradt a két haldokló életéből. Ejtőernyős ugrás, piramis tetején csücsülés, Himalájára mászás. Kész szerencse, hogy egyikük ugye milliomos, és így nem jelent gondot hétfőn elugrani a Taj Mahal-hoz, kedden és szerdán Egyiptomban vacsizni, hogy csütörtökön már egy kis fakunyhó ablakából bámulhassák a világ egyik leggyönyörűbb hegyét. (Ezzel arra próbáltam célozni, hogy naivság volna azt hinnünk, elég ehhez egy cetli és a nagy elhatározás. Mert hát nem.) Az utazások alatt nem csak magukat, hanem a nézőket is gazdagítják néhány feledhetetlen pillanattal, így például mikor az afrikai szafarin a terepjáró tetejéből kilógva, közösen éneklik a The lion sleeps tonight-ot. Na, az a jelenet nagyon rendben van.
Felemás érzésem van ezzel a filmmel kapcsolatban, mert egyfelől két ilyen színészóriást egyszerre látni a vásznon, igazi öröm, másfelől azonban úgy érzem, sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni A bakancslistából a történet szintjén, mint amennyi végül kerekedett belőle. Persze, a keményebbek is elmorzsoltak néhány könnycseppet, én láttam, de sokkal inkább szólt ez a színészi játéknak, mintsem a forgatókönyvnek, ami valahol félúton elveszítette minden lendületét és egyediségét.
A Nicholson személyiségéből adódó humor (ami többnyire fekete szokott lenni) csak olykor-olykor villanhat fel, főleg a film elején, aztán valami szirupos "szeretem a lányomat, de nem keresem meg, mert ő utál" - típusú klisébe fullad. Freeman karaktere az okos fekete munkás, akinek nem volt lehetősége befejezni az egyetemet, de a Mindent vagy semmit összes kérdésére csípőből tudja a választ. Keres valamit ő is, vagyis próbál visszatalálni a családjához, a feleségéhez, aki mellett az elmúlt negyvenöt évben ébredt reggelente. Láttunk-e már ilyet? Néhányezerszer.
A mellékszereplőknek nincs valami nagy sanszuk A bakancslistában. Mondjuk részben érthető, hogy nem lehetett kirívó egyéniségeket választani két ilyen kaliberű főszereplő mellé. De azért ennél egy kicsivel jobban megerőltethették volna magukat az alkotók. Az egyetlen említésre méltó figura Cole titkára, Thomas (született Matthew, de ezt a nevet főnöke nem kultiválja), őt Sean Hayes alakítja, nem rosszul. Ő az a mindent elintéző, látszólag lázadó, valójában a végtelenségig lojális alkalmazott, aki megszervezi az utazásokat, elkíséri az öregurakat életük utolsó kalandjára.
Talán többet vártunk volna a rendezőtől, Rob Rainer-től, aki olyan filmeket jegyez, mit a Kísért a múlt, az Elvált nők klubja, vagy az Egy becsületbeli ügy. Azonban a sok hiba és klisé ellenére mégis van valamiféle báj ebben a filmben, nyilván elsősorban a színészeknek köszönhetően, a halállal mosolyogva szembenéző két öreg történetében, ajánlott is a megtekintése, egyszer. És a hangsúly az utolsó szócskán van.

*


A bakancslista
Eredeti cím: The Bucket List
Rendező: Rob Rainer
Forgatókönyv: Justin Zackham
Operatőr: John Schwartzman
Zene: Marc Shaiman
Vágó: Robert Leighton
Főbb szerepekben: Jack Nicholson, Morgan Freeman, Saen Hayes, Beverly Todd
Műfaj: dráma
Hossz: 97 perc
Gyártás éve: 2007
Forgalmazza: Intercom

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Minato 2010-04-06 17:32:49
Egyetértek az előttem szólóval. Ez a film szerintem nagyon jó, és ami a lényeg, elgondolkodtató. Mit kívánhat az ember még egy filmtől? Ha egy film megváltoztatja, vagy akár csak befolyásolja az ember életszemléletét, ha még évek múltán is azon veszi észre magát, hogy visszagondol ARRA a filmre, akkor arra tényleg mondhatjuk, hogy egy igazán jó film. Nekem ez pont ilyen volt.
nem
regisztrált
xyz 2009-01-28 18:37:07
Üdv! A véleményem az itt leírtakról csak annyi, hogy a film szerintem nagyon rendben van!Bár nem szakmai szemmel nézve, mer nem nagyon értek a filmekhez szakmailag,de mint hétköznapi ember, mondhatom hogy a film lenyűgöző...!!A levél, és a búcsúbeszéd a végén tökéletes..!
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei