Titanic Filmfesztivál - Csak egy szerelmesfilm
Egy halottakat fotózó, békésen éldegélő családapa, egy lány, aki el akar menekülni, ki tudja, mi elől, egy véletlen baleset, egy apró hazugság, ami egyre csak növekszik - aztán már minden jön magától. Van szenvedély, van szerelem, vér is folyik, és érzelmek csapnak össze, de ez akkor sem Csak egy szerelmesfilm.
Ole Bornedal rendező és forgatókönyvíró így abszolút sikerrel jár - az ügyesen szőtt cselekményszál még úgy is kibogozhatatlan, hogy előre látjuk a végét; a film egyszerűen odanyom a székhez, és szorít egészen az utolsó kockáig.
Jonas (Andres W. Berthelsen) éli a konvenciókkal teli, szürke életét (már amennyiben egy bűnügyi fotós élete szürke), feleséggel, két csemetével, egészen addig, amíg be nem csapódik az életébe Julia (Rebecka Hemse), a szó szoros értelmében: hiszen egy autóbaleset kapcsán akadnak össze. Míg Jonas és családja sértetlenül ússza meg, Julia kómába kerül. A lelkiismeretével küszködő férfi meglátogatja a kórházban, és ezzel indul el a lavina, ami végül maga alá temeti. Előkerül egy hatalmas, gazdag család (Juliáé, persze), a halott kedvesről kiderül, hogy annyira nem is halott, viszont dühös, Jonasból pedig pillanatok alatt olyasvalaki válik, aki sosem volt, legfeljebb merészebb álmaiban.
A Csak egy szerelmesfilm egyfelől egy utazás, Jonas kiruccanása a valóságból egy ismeretlen, vonzó világba, amely félelmetes kontrasztban áll eddigi életével. Másfelől viszont egy modern Orpheus - Euridiké történet, csak éppen itt a lány néz vissza, átvitt értelemben persze. Hiszen ahogy Julia emlékezetébe lassan-lassan visszacsöppennek a múlt foszlányai (képileg egyébként szépen, hatásosan megoldva történik mindez), úgy lesz egyre világosabb, hogy se a régi, se az új szerelem nem lehet igazi. Így az egyetlen megoldás az, ha eltűnik, és minden visszazökken a régi kerékvágásba. Már ameddig.Julia maga a megtestesült szabadság, egy bohém, aki csak utazik, csak él, csak szeret, csak elfordul, majd újra kezet nyújt. Ahogy éppen a kedve tartja. Mindazt képviseli, ami Jonas világától a lehető legtávolabb esik, így az ismeretlen vonzása két vállra fekteti a jól bejáratott házaséletet, hogy viharszerűen végigsöpörjön, majd elvonuljon. Ahogyan az már csak lenni szokott.
A film feszeget bizonyos műfaji határokat is, hiszen feltűnik például a rejtélyes, bekötözött arcú tolókocsis, aki meglehetősen hátborzongató jelenetekkel egészíti ki a történetet, általa hajlik már-már thrillerbe a korábban kriminek induló, megtévesztésből kommersz-gúnyoló címet viselő mozi. De ugyanilyen "ínyencség" a Jonas munkájából adódó számos jelenet, melyek olykor humorban sem szenvednek hiányt (a feketébbikben, természetesen). A fokozatosan és gondosan adagolt darabkák végül aztán összeállnak, hogy egy különleges elegyet alkotva tárulhasson elénk maga a történet, ami önmagában véve nem volna ilyen ütős, ha nem lenne az a művészi körítés (mind képileg, mind tartalmilag), ami megadja a film igazán egyedi, keserű-füstös ízét. Egyszerre mutat sokat, és nagyon keveset, és az ember valóban egy pillanatra sem kalandozhat el, ha követni szeretné a szinte percenként változó helyzeteket, és az alapvetően kusza eseményeket.
Kellemes, (szerencsére) happy end-mentes film noir a Csak egy szerelmesfilm, ami valóban az első perctől az utolsóig élvezhető, és egyáltalán nem kiszámítható. Kicsit ironikus, kicsit reflektál önmagára, olykor piszkálódik, máskor saját kliséivel szembesíti a műfajt - egyszóval minden benne van, ami csak kell, hogy az ember jól szórakozzon.
Eredeti cím: Kærlighed på film/Just another love story
Rendező és forgatókönyvíró: Ole Bornedal
Operatőr: Dan Laustsen
Vágó: Anders Villadsen
Zene: Joachim Holbek
Főbb szerepekben: Anders W. Berthelsen, Rebecka Hemse, Nikolaj Lie Kaas, Charlotte Fich, Dejan Cukic
Műfaj: dráma
Hossz: 100 perc
Gyártás éve: 2007
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: