2008. május 1.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A Föld - különleges természetfilm bolygónkról

Nem csak azért vagyunk felelősek, amit megszelídítettünk - hanem mindazért is, ami körülvesz minket ezen a csodálatos bolygón. A Föld című lenyűgöző természetfilm egy különleges utazásra hívja nézőit: az Északi-sarktól a Déli-sarkig vezet végig minket a Nap útját követve. A film célja első sorban az, hogy felhívja a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire.

2004 novemberében kezdődött a forgatás, és szokatlanul sokáig, 2006 júniusáig tartott, a munkálatok pedig összességében öt évet vettek igénybe. Végül 4500 terepen eltöltött nap, 200 forgatási helyszín, 250 napnyi légi felvétel után megszületett ez a nagyszabású film, mely ámulatba ejt mindenkit, aki csak látja. Ennyi befektetett munka, energia, és nem utolsó sorban pénz után képzelhetjük, hogy az alkotók a legjobbat próbálták kihozni magukból - és valóban nem okoznak nekünk csalódást.

Három fő szálon fut a cselekmény - egy jegesmedvecsalád, egy elefántcsorda és egy púpos bálna-mama és borja útját követhetjük nyomon a majd’ száz perc alatt. Láthatjuk küzdelmeiket az időjárással, a változó világgal, a túlélésért, a fennmaradásért. Van, akinek sikerül, másoknak nem. Ez a természet rendje. Mindeközben azonban a film számtalan fantasztikus helyre kalauzol el, némely jelenetben különleges állatfajokkal ismerkedhetünk meg, például a paradicsommadarakkal, melyeknek Pápua Új-Guineában 42 különböző faja őshonos. A hímek elképesztően látványos táncukkal nem csak a tojókat csábítják el, hanem az embert is lenyűgözik. De látunk a légörvényekkel harcoló darvakat a Himalája csúcsain átkelni; drukkolhatunk az Északi-sarktól 1500 mérföldre fekvő lomboserdő fáinak odvában fészkelő mandarinréce csibéinek, hogy szerencsésen földet érjenek első repülésük után. Pingvinekkel találkozunk, amint hason csúszva keresnek költőhelyet, és az új filmes technikának köszönhetően lassítva nézhetjük végig, amint egy hatalmas fehér cápa elejti zsákmányát.

A korábban említett új technika nem más, mint a digitális filmezés. A felvételekhez nem használtak se filmet, se mágnesszalagot, digitális fájlokat mentettek egy laptopra. Ennek részben az a nagy előnye, hogy negyvenszeres lassítást és gyorsítást lehet készíteni úgy, hogy a kép minősége nem romlik. Ezeket a kamerákat eredetileg autós töréstesztekhez fejlesztették ki, így a természetfilmezéshez át kellett alakítani őket, azonban a fáradozásokat siker koronázta, hiszen ezáltal nagyon rövid ideig tartó eseményeket voltak képesek rögzíteni, és megmutatni nekünk - a lassítás segítségével - a maguk teljes részletességében. Harminc operatőr kemény munkájának nyomán születtek meg végül azok a csodás felvételek, melyek a világ 26 országában készültek, s melyekből a film összeállt.

De kanyarodjunk vissza egy kicsit a főszereplőkhöz, először a jegesmedvékhez. Egy nőstény medvével találkozunk, amint a hosszú tél után bújik elő a hó alól, két bocsával. Az anyaállat már öt hónapja nem evett, súlyának majdnem a felét elveszítette, így mielőbb táplálékhoz kell jutnia. Azonban bocsaival nincs könnyű dolga, először meg kell tanítania nekik, hogyan mozogjanak a hóban - hiszen bár már két hónaposak, még sosem látták a napfényt. A globális felmelegedés következtében a jég azonban fogyóban van, a rianás egyre hamarabb kezdődik, ez pedig semmi jót nem jelent a jegesmedvék számára: ugyanis így nem találnak elegendő táplálékot ahhoz, hogy életben maradjanak. A film követi a mamamedvét és kicsinyeit, illetve az apjukat is, aki egyébként nem segíti a nőstényt, hanem ösztönösen csak saját magát próbálja fenntartani. E jegesmedvecsalád küzdelme egyfelől elszomorító, másfelől viszont csodálhatjuk kitartásukat, vakmerőségüket, mellyel megteszik az utolsó erőfeszítést az életbenmaradásért.

Másik főszereplőink az elefántok, akik a sivataggal vívnak kegyetlen harcot: az Okavango folyó deltájának vidékére igyekeznek, hogy végre vízhez jussanak. A Kalhári-sivatagban megtett hosszú, fáradságos és veszedelmes úton homokviharokkal kell megküzdeniük, miközben óvniuk kell kicsinyeiket, akik alig bírnak lépést tartani a vonuló csordával. Egy különös találkozásnak is szemtanúi lehetünk: az elefántok egy kis tóra találnak, ahol szomjukat olthatják, azonban nincsenek egyedül, a tavat oroszlánokkal kénytelenek megosztani. Míg nappal az elefántok uralják a helyet méretüknél fogva, éjszaka az oroszlánok kerülnek fölénybe, a hatalmas állatok ugyanis sötétben alig látnak jobban, mint egy ember, az éhes ragadozók azonban annál inkább, így elkerülhetetlen az összecsapás. Végül a csorda megérkezik a dús folyótorkolathoz, ahol átadhatják magukat az önfeledt fürdőzésnek, más állatokkal egyetemben. Láthatunk például zebrákat, illetve majmokat is, amelyek a vízben keresnek táplálékot.

A harmadik "család", melyet a film bemutat, egy púpos bálna és borja, akik 6000 kilométeres utazásra indulnak a Csendes-óceán déli részéből az Antarktisz irányába - egyébként ez a leghosszabb vándorút, melyet emlősök megtesznek. A különleges víz alatti felvételekre rengeteg időt kellett szánniuk az alkotóknak, Doug Allan, az egyik operatőr így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: "A púpos bálna nőstényt néhány méteres távolságból filmeztem. Nagyon izgalmas és nagyon felemelő érzés volt, hogy elfogadott és kapcsolatba kerültünk. Láttam a szemét, és láttam, ahogyan engem néz. Szemkontaktusban voltunk. Kiváltságosnak éreztem magam." A bálnák végül hosszú útjuk végére érve táplálékhoz jutnak, a kérdés csak az, hogy meddig, ugyanis az általuk fogyasztott rákok lételeme a jég, ami, mint azt már korábban említettük, egyre fogyóban van.

Alastair Fothergill és Mark Linfield rendezők olyan káprázatos oldaláról mutatják be Földünket, amilyenről ritkán adódik alkalmunk látni, ráadásul mindeközben folyamatosan eszünkbe idézik, hogy e nagyszerű bolygó veszélyben van, és csak mi tehetünk az ellen, hogy a most látott fajok kihaljanak, hogy nyomtalanul tűnjenek el. Mindezen mondanivalót George Fenton varázslatos zenéje teszi teljessé, amit a Berliner Philharmoniker előadásában hallhatunk. E nagyszabású természetfilm nem csak látványvilágát tekintve emelkedik ki a műfajból, hanem üzenetének is világosnak kell lennie mindannyiunk számára: mi vagyunk az egyetlen faj a Földön, amelynek van beleszólása a bolygó sorsának alakulásába. És ezzel mindenki azt kezd magában, amit akar, vagy tud.

*


A Föld
Eredeti cím: Earth
Rendezte: Alastair Fothergill, Mark Linfield
Narrátor: Patrick Stewart
Zene: George Fenton
Operatőrök: Andrew Anderson, Doug Anderson, Doug Allan, Paul Atkins, Barrie Britton, Richard Burton, Simon Carroll, Rod Clarke, Martyn Colbeck, Justin Evans, Wade Fairley, Ted Giffords, Mike Holding, Michael Kelem, Simon King, Toshirio Muta, Justin Maguire, Didier Noiret, Andrew Penniket, Rick Rosenthal, Adam Ravetch, Tim Shepherd, Andrew Shillabeer, Peter Scoones, Warwick Sloss, Paul Stewart, Gavin Thurston, Jeff Turner, Nick Turner, John Waters
Vágó: Martin Elsbury
Gyártás éve: 2007
Műfaj: természetfilm
Hossz: 96 perc
Bemutató: 2008. május 1.
Forgalmazza: Budapest Film
Hivatalos honlap: www.loveearth.com

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Keus 2008-08-13 16:32:42
Hát nekem férfi létemre könnyet csalt a szemembe.
nem
regisztrált
Hídember 2008-05-15 09:45:15
Csodálatosak a képei és mindig büszkén nézem bolygónkról szóló remek filmeket! Aztán Szentgotthárd felé menvén - hazánk utolsó "vadvízi" folyóján - a Rábán meglátom az osztrák bőrgyárak okozta habot... és nagyon elkeseredem!
nem
regisztrált
anolisz 2008-05-14 20:59:19
Csodálatos. De a számolással baj van!
2004+5=2009, vagy nem tudok olvasni? Az előkészületek tartottak több évig a forgatás előtt. Tudom rengeteg idő kellett hozzá, de a film fantasztikus.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei