2008. július 4.Kovács Enikő
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

My Blueberry Nights: A távolság íze - Wong Kar-Wai megint megmutatta

Wong Kar-Wai Hong Kong-i rendező munkái eddig is sikert arattak világszerte a művészfilmeket kedvelők körében. Első angol nyelvű alkotásával az őt eddig nem ismerő, kommerszebb filmeket kedvelő réteget is megcélozza. Az énkeresésről és szerelemről szóló filmet gyönyörű képek és elringató muzsika jellemzik.

Alkotásához a rendezőnek sikerült népszerű és egyben tehetséges színészeket szerződtetnie, a főszerepre pedig Norah Jones énekesnőt szemelte ki. A film alaptörténete viszonylag egyszerű. Adott egy fiatal lány, Elizabeth, aki egy ételbár pultosától, Jeremy-től kénytelen arról értesülni, hogy szerelme már mással jár. Jeremy, aki maga is barátnője visszatérését várja minden nap, esténként a napközbenről megmaradt áfonyás pite majszolgatása közben próbálja megvigasztalni a kétségbeesett lányt, és szépen lassan kezdenek kötődni egymáshoz. Amikor viszont nincsenek együtt, Elizabeth képtelen elszakadni hűtlen társától, leskelődik utána, de ezzel is csak a saját szívét fájdítja. Egy napon végül úgy dönt, hogy kiszakad a megszokott környezetből, és keresztülutazva Amerikán próbálja megtalálni régi-új önmagát. Az egyetlen, aki köti korábbi otthonához Jeremy, őt képeslapokon folyamatosan tájékoztatja tapasztalatairól az út során.

A csavarokat nélkülöző filmet a hangulata teszi különlegessé, aki a rendező, Wong Kar-Wai korábbi munkáit ismeri, tudja, hogy ebben rejlik az ő különleges ereje. Ne várjon senki eget rengető fordulatokat, hihetetlen találkozásokat; azt kísérhetjük figyelemmel, ahogy egy ember élettapasztalatokat szerez, különböző embereket és helyzeteket ismer meg. Mindeközben viszont a képi világ teljesen elvarázsolja a nézőt, sikerül tökéletesen belefeledkeznie a történetbe, már-már érzi az áfonyás pite és a vaníliafagyi ízét, köhög az út porától, és hirtelen azon kapja magát, hogy átéli a szereplők érzelmeit is.

Ez a hangulatmágia nagyban köszönhető Darius Khondji operatőr zseniális kamerakezelésének, aki olyan filmek forgatása közben kamatoztatta tudását, mint a Hetedik, a Pánikszoba, vagy az Evita, utóbbi készítéséért Oscar-jelölést is kapott.
A helyszínek kiválasztása is remekül sikerült. Az állandóságot Jeremy ételbárja jelképezi, ami egy kényelmes, barátságos, kicsit bohém hangulatú hely, és ahová a történet során folyton vissza-visszatérünk. Az utazás során sikerült a különböző amerikai helyszínek arculatát kihangsúlyozni, festői képeken kerül ábrázolásra a memphis-i utca, és a Las Vegas-ba vezető út is, amelyet már számos filmben láthattunk, mégsem válik unalmassá, inkább kellemesen ismerős.

Több ázsiai rendező munkájában tetten érhető a dialógusok háttérbe szorulása (gondolok itt például Kim Ki-duk műveire is), fontosabb szerepet kap a színészek arcjátéka, nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem ahogy mondják. A My Blueberry Nights sem kivétel ez alól, szerencsére a kiválasztott színészek képesek voltak felnőni a feladathoz. Különösen nagy szó ez a főszereplőnő, Norah Jones esetében, aki eredetileg énekesnő, de alakítása tökéletesen megfelel az elvárásoknak, természetesen és szerethetően játszik. Kiemelném még Natalie Portman-t, egyre több arcát mutatja meg nekünk, és igyekszik különböző karaktereket megformálni filmjeiben, úgy gondolom, ez a mozi is szerencsés szerepválasztásai közé tartozik. Jude Law csinos szörfös frizurával hasít a new york-i éjszakában, és játékában sincs hiba, de nem is kiemelkedő. Rachel Weisz teljesítménye azonban egy pici csalódást okozott, pedig igyekezett, talán éppen ezért játszotta túl a szerepét.

A film lelkét jelentő atmoszférát alátámasztja a kellemes zenei aláfestés. Az elhangzó dalokat olyan előadók készítették, mint Otis Redding, Amos Lee, Gustavo Santaolalla (Alejandro González Inárritu állandó munkatársa, a Korcs szerelmek, a 21 gramm és a Bábel zenéjét is ő készítette, emellett még a Brokeback Mountain muzsikáját is ő jegyzi). Egy jól sikerült blues nótával Norah Jones is hozzájárult a repertoárhoz. A történet folyásához illeszkedően a zene is lassú, nyugodt hangvételű, de a változatos énekhangoknak köszönhetően nem egyhangú.

Egészében véve valóban olyan a film a My Blueberry Nights, mint egy gyümölcsös sütemény: könnyen emészthető, és elfogyasztása után bűntudat nélkül, kellemes utóízzel a szánkban léphetünk tovább. Ideális moziélmény meleg nyári estékre.

*


My Blueberry Nights - A távolság íze
Szereplők: Norah Jones (Elizabeth), Jude Law (Jeremy), Rachel Weisz (Sue Lynne), David Strathairn (Arnie), Natalie Portman (Leslie)
Rendező: Wong Kar-Wai
Forgatókönyvíró: Lawrence Block, Wong Kar-Wai
Zene: Blue Note Records
Forgalmazza: Budapest Film

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Cs. Ottó 2008-07-05 20:35:42
A film különlegességét Norah Jones ártatlansága és a történetek tragikuma közötti ellentét adta.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei