2008. július 5.Pákozdi Dávid
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Hancock, avagy Will Smith mint lecsúszott fekete Superman

Nyáron nem szabad mélyen elgondolkodtató, világmegváltós filmeket kidobni a piacra, mert a nézőknek amúgy is forr a fejük a hőségben, nem hiányzik nekik a plusz agytorna. Jöhetnek viszont a habkönnyű vígjátékok és az egymást halomra lövöldözős, esetleg bunyózós akciófilmek. Talán még ezek keveréke, mint a Hancock.

John Hancock nehéz napjait éli a Föld nevű bolygón. Senki sem szereti, hiába kapna ki tőle szkanderben Superman, és hiába ment meg több embert, mint John McClane. Apropó, McClane! Ha van olyan, aki vedelésben is jobb a Die Hard filmek főhősénél, akkor az biztosan a másik John, Hancock. Miért nem szeretik? Mert arrogáns, piás, piszkos, elhanyagolt, nemtörődöm. Több kárt okoz Los Angeles városának magánakcióival, mint amennyit nyernek vele.

Will Smith lubickol ebben a szerepben. Az afroamerikaiak már régen kiharcolták az egyenjogúságot, van világbajnok golfozójuk (Tiger Woods), élmenő teniszezőjük (Williams-lányok), villámgyors autóversenyzőjük (Lewis Hamilton, igaz, ő brit), talán még az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke is fekete lesz (Barack Obama), ám eleddig egyetlen valamirevaló szuperhősük sem akadt. Most aztán kreáltak egyet, tettek rá sapkát meg napszemüveget, alápakoltak divatos rapzenét, menő szöveget és kész is.

Ennyire azért nem egyszerű a képlet, a hollywoodi filmgyártás képtelen elszakadni a kliséktől, és amikor már-már azt gondolná a néző, hogy végre elérkezett a megújulás, a romantikus szálak erőltetésének és a meglepetést nem okozó "váratlan" fordulatok mellőzése, akkor rendre jön a csalódás, a csendes sziszegése a "pedig milyen jó lehetett volna" gondolatoknak. John Hancock története sem hoz változást ezen a téren, az események nagy része jó előre kitalálható, és ez erősen levon az élvezhetőségi faktorból.

Nem szabad azonban abba a hibába esni, hogy az alapötletet leszámítva sablonos történet elvegye a filmrajongók kedvét a mozitól. A számtalan pocsék próbálkozás közül, amikkel a gyanútlanokat csábítják a nézőtérre, ez a film igenis kiemelkedik. 1977-ben a Star Wars, 1991-ben a Terminator 2., 1999-ben pedig a Mátrix hozta forradalmi újítások sorát a trükkök terén. Hancock ugyan nem jelent elődjeihez képest jelentős előrelépést, a trükkfelvételek mégis tökéletes élethűséggel feledtetik - legalábbis próbálják - a gyengeségeket.

Elhangzik a filmben egy mondat, hogy "nyomjon egy John Hancock-ot". Ez a magyar ember számára kissé érthetetlen szleng a tengerentúli nézőknek nagyon is világos, mivel ott a "John Hancock" az aláírás poénos szinonimája. Hancock az 1700-as években élt politikus volt, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozaton szereplő aláírása híresült el annyira, hogy mind a mai napig használják a szlengben.

Összegezve a 92 perces mozifilm tapasztalatait, valami olyasmi érzetet kelt a megtekintése, hogy klassz - de mikor lesz már végre valahára egy sablonoktól nem hemzsegő, mégsem a kifordult világgal operáló akciófilm? Vagy vígjáték. Talán még ezek keveréke, mint a Hancock.

*


Hancock
Szereplők: Will Smith (John Hancock), Charlize Theron (Mary Embrey), Jason Bateman (Ray Embrey)
Rendező és forgatókönyvíró: Peter Berg
Zene: John Powell
Forgalmazza: Intercom

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei