2008. augusztus 4.Szabados Melinda
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Mina Tannenbaum - egy film a barátságról

Martine Dugowson 1994-ben debütált a Mina Tannenbaum című film rendezésével. A film melynek a forgatókönyvét is ő írta, hatalmas sikert aratott, elnyerte a bostoni filmkritikusok "Legjobb idegen nyelvű film díját" és jelölték a "Legjobb elsőfilmes" és "Legígéretesebb színész" kategóriákra is.

A film két párizsi zsidó lány évtizedes barátságát követi nyomon, gyerekkoruktól felnőtté válásukig. Mina Tannenbaum (Romane Bohringer) és Ethel Benegui (Elsa Zylberstein) egy napon születtek egy párizsi kórházban. Gyerekkorukban külön-külön mindketten átérzik a többiek által történő kirekesztés érzését; száműzöttek és különcök. Minában ez még inkább azt erősíti, hogy különc legyen, Ethel viszont minden erejével a másoknak való megfelelésre törekszik. 10 évesen találkoznak először egy balettiskolában, ahol rögtön megkedvelik egymást. A következő képen már egy padon látjuk őket, ahol utána mindig megbeszélik az őket ért élményeket, sérelmeket, életük nagy pillanatait.

A pad körül változik az idő, az események, de őket mindig ott találjuk. A rendezőnő érdekesen mutatja meg a változó időket a szokásos jelzéseken keresztül (hajviselet, ruhák), de a nőiesség különböző társadalmi elvárásainak felvillantásával is. (Jó példa erre Ethel, a kövérkés kislány átalakulása a film végére.)

Ethel kövér, extrovertált és nagyon örül barátnőjének, míg Mina vékony szemüveges, komoly gondolkodású, önelemző, aki festeget, jobban szereti magányt és a csendet, saját világát. Felnőttként Ethel felszínes, könnyen ismerkedik, kapcsolatai felületesek. Azt gondolja, ha dívának képzeli magát, mások is annak látják, reménytelenül azt akarja, hogy elfogadják. Mina nehezen barátozik, fél megközelíteni azokat az embereket, akik vonzzák őt, inkább az álmodozásba menekül. Ez a két fiatal lány olyannyira különböző, mint a nappal és az éjszaka. A közös kissebségi komplexuson kívül nem sok közös van bennük. Tinédzserkorukban, veszekedéseik során már megmutatkozik különbözőségük, amit lényük árnyainak kiválásában mutat meg a rendezőnő. Túlélik a rút kiskacsa gyerekkort, Mina a párizsi művészvilág tehetséges csillaga lesz, míg Ethel eltökélt törekvő-törtető nő.

Az évtizedeken keresztül tartó felszínes barátság alatt azonban féltékenység lapul, mely akkor kerül felszínre, amikor Mina beleszeret egy galéria tulajdonosába (Jean-Philippe Ecoffey). Ahogy felnőnek, és életük kezd összegubancolódni, vágyaik, ambícióik keresztezik egymást, nő az egymással szembeni bizalmatlanságuk is. A galériatulajdonosnak jobban tetszik Ethel vagánysága, szépsége, s ez vezet a két lány barátságának próbájához és végéhez. Minden alkalommal, amikor végig nézem a filmet gyerekes módon abban reménykedek, hogy most végre talán más lesz a vége.

Ez a film egy baráti kapcsolatot követ nyomon, az igazi barátság minden szépségével és poklával együtt. Komolytalannak tűnhet, hiszen minden megvan benne, ami a fiatal lányokra jellemző, a barátok közti súrlódásokkal, apró kegyes hazugságokkal, boldog pillanatokkal, édesen, kicsit butácskán. Azonban ahogy az események követik egymást, rájövünk, hogy ez nem egy banális kis történet, az ember szépen magára ismer, vagy legalábbis a lehetőségre: ez vele is megtörténhet. Barátság és árulás, művészet, talmi csillogás. A film a végére megkeményedik, bántó és elgondolkodtató lesz. Mi az, amit mind a két lány akar? A népszerűség. Ki-ki a maga módján.

A zsidóság fontos szerepet játszik mindkettőjük életében, hiszen Mina anyja Holokauszt-túlélő, míg Ethelé ragaszkodik lánya hithű házasságához. A filmet végigkíséri a vallás - a megtagadása és elfogadása, a fojtogató családi háttérből való menekülés. Menekülés az öltözködéssel kifejezve, a kalapok, a vicces ruhák, lázadó zenék, olvasmányok, filmek segítségével. Dugowson megmutatja mindkét főszereplő arcát gyerekként, fiatal lányként és szenvedélyes nőként.

A film zenéjét Peter Chase szerezte. Különböző témák váltják egymást, Mináról, Ethelről. A film zenéjének van egy fő motívuma, amely vissza-visszatér, és drámai hangzást kap a végéhez közeledve.

A Mina Tannenbaum egy erőteljes, érzelmes film, amely olyan humorral és fájdalommal tárja elénk a nők közti barátságot, ahogy ez idáig még egyetlen film sem. Sydney J. Harris gondolata kívánkozik ide: "A barátság paradoxona az, hogy a világon ez a legerősebb és a legtörékenyebb dolog. A barátokat megvadult lovak nem, de szemrehányó szavak el tudják szakítani egymástól."

***


Mina Tannanbaum
Rendező és forgatókönyvíró: Martine Dugowson
Zeneszerző: Peter Chase
Operatőr: Dominique Chapuis
Vágó: Martine Barraqué, Dominique Galliéni
Főbb szereplők: Romane Bohringer, Elsa Zylberstein, Jean-Philippe Écoffey, Eric Defosse, Nils Tavernier
Gyártás éve: 1994
Műfaj: dráma
Hossz: 120 perc

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei