2008. október 17.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Sorsvonalak: Interjú Hatvani Balázs rendezővel

A néhány hónap múlva bemutatásra kerülő egész estés magyar alkotás nem titkolt célja az, hogy a magyar filmgyártást egy nálunk is népszerű műfaj által felrajzolja a külföldi mozik térképére. A Sorsvonalak lehet az a film, mely a mai felhígult mozifilmek közül a technika és a fantázia segítségével nemcsak szórakoztat, de a közönség is szívesen fogadja.

Hazánk első magyar sci-fi filmjének van egy szomorú vonzata is: a tavaly elhunyt Szakácsi Sándor már betegen vett részt a forgatásokon, de a fiatal filmrendező szerint, a színész nagyon akarta ezt a filmet, zseniális, karakteres játéka felejthetetlenné tette a forgatást. Szakácsi halálával egy nagy formátumú, sokoldalú színész távozott, és a Sorsvonalakban nyújtott alakításával, a filmhez való hozzáállásával Hatvani Balázs rendező tökéletesen meg volt elégedve.

A Sorsvonalak még az utómunkálatoknál jár, de már most számos filmfesztiválra meghívást kaptak, és külföldi weboldalakon igen nagy az érdeklődés a készülő alkotás iránt. Most, kilépve a ködből, lassan elkezdődik majd a film promotálása, és véleményem szerint, ha a hangulata, és a karakterek olyanok lesznek, mint a film zenéje, akkor nem lesz semmi baj Hatvani Balázs filmkockára rögzített látomásával.

A Sorsvonalak keletkezéséről, a mai filmgyártás helyzetéről Hatvani Balázzsal beszélgettem.

Mit kell tudni erről a filmről pontosan?

Hatvani Balázs: Igazából ez egy science fiction film, ez a legfontosabb, amit tudni kell róla. És ami nagyon fontos, hogy ez az első egész estés magyar science fiction film. Voltak korábban próbálkozások, sorozatok, például a Pirx, meg mindenféle más irányú tévutak, de ez az első, ami mind a történetében, mind a képi világával arra próbál hajazni, hogy ez egy univerzális forma legyen, tehát megnézhessék bárhol a világon. A történet egy olyan városban játszódik, ahol a gőzgépek állnak a középpontban, és ennek az ura Dörner György, aki köré a történet fonódik. Ő egy nagyon gazdag, nagyon magának való ember, akinek az egész városvezetés a zsebében van, mindenki fél tőle, mindenki tiszteletben tartja. Egyetlen olyan karakter van, akit magához közel enged, aki láthatja az ő igazi arcát: ez a felesége, akit Bárd Noémi Polli alakít.

Egy gonosz figuráról van szó?

H.B.: Igen. Ő egy olyasmi figura, mint - hülye hasonlat lesz - a régi Tim Burton Batmanből a Pingvinember. Nem szereti az embereket, nem szereti őket közel engedni. Azt még nem mondtam, hogy a mániája az idő, és az óra. Az idő megfejtésére törekszik, az az ideája, hogy mindent és mindenkit az időhöz kell kötni, úgyhogy van egy szép nagy gyára is, ami egy monumentális, egész városrészt bekebelező óragyár. És akkor jön az alapkonfliktus: a felesége beteg lesz, és az, hogy nem tudja megmenteni, egészen megőrjíti. Hiszen hiába van korlátlan hatalma a városban, a feleségét nem tudja egy csettintésre egészségessé tenni. Aztán úgy alakul a történet szála, hogy mégis lehetőséget kap erre, de erről nem akarok többet mondani, mert lelőném a poént.

Ha jól értem, akkor a Sorsvonalak a magyar filmgyártásban egy mérföldkőnek fog számítani. Mitől lesz az? Az utómunkálatok mennyire határolják majd be a filmet?

H.B.: Szerintem ez a film sok mindentől egyedi, és sok mindentől vált mérföldkővé, az egyik az, hogy ilyen technikai mélységekbe nem nagyon mertek eddig belemászni itthon a filmgyártásban. Magyarország ráállt arra a filmgyártási módszerre, hogy az MMK-tól (Magyar Mozgókép Közalapítvány - a szerk.) pénzt vegyünk ki, és csináljunk valamit, ami szinte mindegy, hogy micsoda. Ez szépen lassan beivódott a nézőkbe, meg mindenkibe, és egyetlen egy műfaj maradt életben: a művészfilm. De igazából ez nem az a kategória, amire beül egy család, hogy szórakozzon.



Lenne igény rá, hogy a magyar közönség ilyen és ehhez hasonló magyar filmeket lásson?

H.B.: Mindenképpen. Ha megnézed a nézettségi mutatókat, hogy a mozikban melyik filmek vezetnek, akkor láthatod, hogy nem a művészfilmek, hanem a Shrek 3, meg a Karib tenger kalózai, és a hasonlók. Ezek külföldi filmek, és szórakoztató filmek, és ezeket nézik meg 400-450 ezren, nem pedig a három-négy órás művészfilmeket, amik Karlowy Vary-ból, és más fesztiválokról ugyan díjakat hoznak el, a közönség viszont nem értékeli. És ez a baj, hogy nálunk csak ezek vannak most, és ebből nagyon jól megél az a néhány ember, a többit meg hagyják elsorvadni. Igazából nem is hozták olyan szintre soha, hogy ez működhessen. Németországban, a cseheknél, lengyeleknél, franciáknál látszik, hogy szeretnének közönségfilmet csinálni, szórakoztatni, nem akarnak a művészek, a rendezők művészieskedni. Ha valaki mást csinál, nem nézik le. Nálunk meg mindenféle traumájukat kiírják magukból, és ha én csinálok egy olyan filmet, ami másfél órára kikapcsol, vagy megnevettet, vagy elvisz egy science fiction világba, mint itt, akkor az szerintem pont ugyanolyan értéket hordoz, mint egy sokadik művészfilm.

A film képi világa és a történetet mozgató karakterek kiegészítik egymást, vagy inkább a látvány a hangsúlyosabb?

H.B.: Ez a világ inkább csak kiegészítő, nem az van a középpontban, de ebbe megint csak nem mennék bele, mert van olyan fordulópont a filmben, ami ezt az egészet megcáfolja majd. Ez egy misztikus thriller-szerű történet, ami csak egy olyan világban működik jól, ami külön életet él, aminek külön hangulata van, ami olyan, mint Batman és Gotham city, vagy mint a Dark City: hogy a város nélkül a történet, és a város a történet nélkül nem áll össze. Tehát ez a történet enélkül a város nélkül, az épületek nélkül, a Dörner György tornya, vagy óragyára nélkül nem lenne az, ami.

A forgatókönyv megírása és a konkrét megvalósítás között milyen időintervallum telt el?

H.B.: Összességében most októberben lesz két és fél éve, hogy készül a film. A forgatókönyv számtalanszor át lett beszélve a színészekkel, Dörner György sok ötlete is belekerült például, ez nagyjából öt-hat hónapig tartott. 2006. októberében volt az első forgatási napunk.

Mi ennek az oka?

H.B.: Elsősorban az, hogy abszolút magánfinanszírozású a film. Tehát minden saját tőkéből, vagy magánbefektetői tőkéből készül. Itt olyan magánbefektetők vannak, akik látnak ebben fantáziát. És nem csak konkrétan ebben a filmben, hanem abban, ami mögötte van. Szeretnénk egy olyan független filmstúdiót létrehozni, ami megáll biztos lábakon, és ami nem függ se állami pénztől, se az itthoni intrikáktól, a belterjes szakmától, hanem szórakoztató filmeket akar csinálni, nagyon sokáig, úgy, hogy az ajtaja mindenki előtt nyitva áll.
Hogy visszatérjek az eredeti kérdéshez, az elhúzódás másik oka a vizuális effektezés volt.

A te fejedből pattant ki, vagy több ember álmodta meg ezt a világot?

H.B.: Elkezdtünk egy virtuális teret kiépíteni a színészek köré. Az, hogy hogy néz ki ez a világ, milyen épületek vannak benne, milyen kialakításúak ezek, az alapvetően közös munka volt. Én nagyon sok mindent kitaláltam, meg általában az ilyen nagyon őrült dolgokat, amiktől mindenki menekül, azokat én szoktam kitalálni, és aztán valahogy összekalapáljuk együtt. Tehát abban már mindenkinek a munkája benne van.

Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről. Olyan nevek vannak itt, például Rudolf Péter, Kerekes József, Szakácsi Sándor, Vicián Ottó, akiket egy ilyen filmben elég nehéz elképzelni.

H.B.: Az az érdekes, hogy ezek a színészek alapvetően örültek, hogy van egy ilyen forgatókönyv, pozitívan fogadták az egész kezdeményezést, meg a történetet, meg engem, és később az egész stábot. Én is meglepődtem, hogy erre nem csak a nézőktől, hanem a színészektől is van igény, hogy ne csak ugyanazokat a karaktereket játszhassák mindig, hanem más szerepekben, más technikával készülő filmekben, akár zöld háttér előtt is megmutathassák amit tudnak.

Mikor kerül a mozikba a film?

H.B.: Februárra várható.

***


A film honlapja: www.sorsvonalak.hu

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2018 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei