filmzeneszínházkiállításirodalomközelképfesztiválpályázatifjúságmindenmás

országos programajánlómozik országosanszínházak országosanmúzeumok, galériáklexikon

.:. A kilencedik kapu - Roman Polanski különös filmje .:.

Roman Polanski kevésbé méltatott, sőt egyes vélemények szerint felejthető, komolytalan alkotása az 1999-ben bemutatott A kilencedik kapu, mely egyszerre krimi, misztikus thriller és az emberi gyarlóságról szóló alkotás. Nagyjából minden megvan benne, ami egy igazán izgalmas, megkapó mozihoz kell, A kilencedik kapu mégsem ért el kirobbanó sikereket. (*** kritika ***)

Tény, hogy a filmet legalább kétszer kell megnézni ahhoz, hogy a dolgok zömét a maguk helyére tudjuk illeszteni, de minél többször látjuk, éljük át a történetet, annál jobban tárulkozik ki előttünk minden egyes részlet. Talán épp emiatt nem talált akkora rajongótáborra A kilencedik kapu: a huszadik század végén már a könnyen emészthető, "egyszernézős", instant filmek uralták a piacot.

A nyitó képsorok egyszerre kápráztatók és hátborzongatóak. Egy antik bútorokkal berendezett dolgozószobát látunk, a falak mentén roskadásig rakott könyvespolcokkal, csupa bőr- és vászonkötéses könyvvel. Szinte érezzük a papír és a fa átható, semmihez sem hasonlítható illatát, miközben egy idős férfit pillantunk meg, amint asztalánál ül, levelet körmöl. A férfi megírja a levelet, borítékba rakja, aztán a csillárhoz sétál, és felakasztja magát. A kamera végigpásztázza a polcokat, majd megállapodik egy üres helyen: egy könyv hiányzik. Így kezdődik A kilencedik kapu.

A film főszereplője Dean Corso (Johnny Depp), aki régi, ritka könyveket kutat fel és ellenőriz. Afféle könyvdetektív ő, egy hideg, cinikus alak, aki csak a jutalékában hisz, a profizmusán kívül pedig semmi sem tükröződik jellemén. Az ördögről szóló könyvek megszállott gyűjtője, Boris Balkan (Frank Langella) felkéri őt, hogy ellenőrizze ritka kötete, Az árnyak birodalmának kilenc kapuja eredetiségét, vesse azt össze az Európában fellelhető két megmaradt példánnyal. Corso el is indul, hogy teljesítse a jó pénzzel járó küldetést, csakhogy ez a munka valamiben különbözik az eddigiektől: a hiedelmek szerint ugyanis a könyv szerzőtársa maga Lucifer volt...

A kilencedik kaput nagy vonalakban két részre oszthatjuk: az első órában a könyvek, az írott tudás birodalmába csöppenhetünk, melyekhez tökéletes európai helyszíneket és környezetet választottak. A rozsdás kerítések, a borostyánnal benőtt, ódon falak segítségével a hatás több, mint tökéletesre sikeredett. A múltban érezhetjük magunkat, miközben a film mindvégig a jelenben játszódik. Aztán amikor már tökéletes biztonsággal mozgunk ebben a közegben, a film egyre inkább kezd a számmisztika, a keresztény hitvilág felé fordulni, a történelem szerepét átveszi a mágia - no nem mintha fantasyba fordulna a történet -, hogy a végén aztán jól meglepjen minket, és ki elégedetlenül álljon fel a képernyő elől, ki mosolyogva, megdöbbenve ragadjon előtte.

Egy biztos: ahhoz, hogy A kilencedik kaput tökéletesen megértsük és maradéktalanul tudjuk élvezni, nagyon oda kell figyelnünk minden egyes szavára és képkockájára, és az sem árt, ha ismerjük némileg a keresztény hitvilágot. A színészi játékra, a rendezésre, a zenére, operatőri munkára, vágásra már ne legyen gondunk - azt Polanskiék hiba nélkül oldották meg.

***
A kilencedik kapu
Eredeti cím: The Ninth Gate
Rendezte: Roman Polanski
Írta: Arturo Pérez-Reverte
Zene: Vojciech Kilar
Szereplők: Johnny Depp, Frank Langella, Emmanuelle Seigner, Lena Olin
Hossz: 134 perc
Forgalmazza: Budapest Film

Van véleménye a témáról? Kérjük, írja ide!

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2010 utáni évszámot (spam védelem)