2009. február 10.Árendás Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Mindenki született valamire - Benjamin Button különös élete

Végre megérkezett a mozikba David Fincher legújabb nagyszabású alkotása, amelyet mozirajongók széles tábora várt körömrágva... közöttük jómagam is. Az eredményre érdemes volt várni. Az imént nem véletlenül használtam az alkotás szót, a Benjamin Button különös élete nem egy minimalista mű. Közel háromórányi izzadtságmentes hollywood-i gyönyör a szemnek, fülnek és a szívnek is. Kihagyhatatlan.

A történet egy öreg testben születő, majd innentől kezdve folyamatosan fiatalodó férfi sorsán keresztül boncolgatja az élet értelmét. Részletezni felesleges, főszereplőnk útja a világban kalandos hullámvasút, tele érzelmi sinusokkal és cosinusokkal. A készítők nagy fába vágták a fejszéjüket, a nehéz témát megtűzdelték különös karakterekkel, lassabb és gyorsabb, néha visszatérő, összefonódó epizódokkal, amelyek némelyike önálló történetként is megállná a helyét. Közben a néző nem is próbálkozik a film logikai bukfencein fennakadni, annyira leköti a varázslatos képi világ, a vibráló, folyamatosan változó színek. Kevesebb esemény, mintsem érzés és festői látvány tölti ki a játékidőt, így aki hagyományos értelemben vett izgalomra vágyik, az válasszon másik filmet!

A kerettörténet sajnos már elrongyolódott kissé - a vihar közelít, eső veri az ablakot, mikor az egykori hősnő halálos ágyán naplót húz elő és... -, de hogy egy másik közhellyel védjem az elsőt, nincsen rózsa tövis nélkül. Sikerülhet-e végignézni vagy kéttucat ember halálát, hogy közben boldogok maradjunk? A válasz igen. Már az előzetesekből érezni lehetett, hogy a Fincher-Pitt együttműködés legújabb darabja nagyot fog szólni. A Zodiákus, a Harcosok Klubja és a Hetedik (két utóbbi Brad Pitt főszereplésével) rendezőjétől megszokhattuk az "okos" tömegfilmeket, amelyek tagadhatatlan érzékkel burkolják a társadalmi és morális mondanivalót Hollywood csillogó palástjába. Ezúttal azonban Fincher olyan életrajzi drámát álmodott meg, amely borzongás helyett sírást ígérve a lelket célozza, érzelmileg vezeti bele a nézőt az élet és halál, szerelem és lemondás, kaland és állandóság örök körforgásába.


Benjamin Button (Brad Pitt)


A második világháború utolsó napjától egészen 2005-ig (az ablakon kopogtató eső ugyanis nem más, mint a Katrina hurrikán) ívelő történetben látványos, korhű díszletek között mozognak a szereplők, a maszkokért pedig sokan tudni vélik, a készítők már csinálhatják a helyet a polcon az Oscar-díjnak. És milyen igazuk van! Elismerésre méltó minden szereplő, de főként Brad Pitt arcának és testének állandó változása, vonásai elevenek, élethűek, és mimikája kifejező marad akkor is, amikor a megfelelő hatás érdekében feltehetően egy csipetnyi számítógépes segítséget is igénybe vettek. A húszéves Pitt szépségben talán még régi önmagát is felülmúlja.

Cate Blanchett színészi játéka egyenletes, kisugárzása uralja a vásznat, Brad Pitt pedig hozza megszokott ártatlan sármját. Bár nagyszerű teljesítményt nyújt, a karaktert, és úgy általában az egész filmet véleményem szerint a smink és a látvány viszi a hátán. Na meg a nagyszerű forgatókönyv, amelynek alapja egy rövid novella - tartalmilag vajmi kevés kapcsolattal az elkészült filmmel. Személy szerint élveztem, hogy sosem tudjuk, milyen meglepetést tartogat a következő jelenet, van, ahol tátva marad a szánk, máskor a hideg ráz ki, vagy épp a levegő hevül fel a moziteremben, pedig olykor csak egy madár repül át a vásznon, vagy egy leány lejt csábtáncot a nyári éjszakában. Az összes elem látványosan megkomponált, összecsiszolt, de nem erőltetett, a zene mindenhol passzol, a hatás kíméletlenül pontos.

Nem véletlen, hogy a Benjamin Button különleges életét tizenhárom Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb filmnek, operatőrnek, rendezőnek, férfi főszereplőnek, női mellékszereplőnek és zenének járó kategóriában is. Ennél több jelölést - szám szerint tizennégyet -, csak a Titanic kapott, és megkockáztatom, hogy jó néhányat haza is visz majd közülük. A kérdés, hogy Brad Pitt régen dédelgetett Oscar-álma az idei nehéz mezőnyben valóra válhat-e.

Az epizódszereplők némelyike mintha más filmekből köszönne vissza, például a kapitány, vagy az első igazi szerető (Tilda Swinton), mégis mindannyian egy-egy sajátos üzenetet közvetítenek. Az élmény ettől a tagoltságtól lesz kerek egész. Talán lesz, aki egy picit hosszúnak tartja majd a filmet, de olyan biztosan nem, aki megbánja, hogy jegyet vett.

***


Benjamin Button különös élete
Eredeti cím: The Curious Case of Benjamin Button
Műfaj: dráma
Hossz: 166 perc
Gyártás éve: 2008
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Rendező: David Fincher
Író: F. Scott Fitzgerald
Forgatókönyvíró: Eric Roth, Robin Swicord
Zeneszerző: Alexandre Desplat
Operatőr: Claudio Miranda
Díszlettervező: Victor J. Zolfo
Jelmeztervező: Jacqueline West
Producer: Ceán Chaffin, Kathleen Kennedy, Frank Marshall
Maszk: Greg Cannom
Látványtervező: Donald Graham Burt
Vágó: Kirk Baxter, Angus Wall
Szereplők:
Brad Pitt (Benjamin Button), Cate Blanchett (Daisy), Julia Ormond (Caroline), Elias Koteas (Gateau), Jason Flemyng (Thomas Button), Tilda Swinton (Elizabeth Abbott), Jacob Tolano (Martin Gateau), Joeanna Sayler (Caroline Button), Fiona Hale (Mrs. Hollister), Taraji P. Henson (Queenie), Jared Harris (Mike)

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Csatlakozott:

2009-02-05

Írt kommentek:

8 db

Eszti315 2009-02-12 09:00:49
Szerintem lenyűgöző ez a film. Csak ajánlani tudom mindenkinek hogy nézze meg.
nem
regisztrált
Dávid 2009-02-10 15:00:43
Nagyon tetszik a kritika. Tökéletesen tükrözi a saját benyomásaimat és véleményemet is a filmről. Ez a film egy csodálatos alkotás, melyben a rendező bebizonyította, hogy a tőle megszokott stílusú és témájú filmeken kívül, amihez nyúl ott arany terem. Mindenkinek ajánlom, aki egy szép filmet szeretne látni. A kritikához pedig még egyszer gratulálok!
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei