2009. február 20.Ulveczki Linda
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Underworld: Rise of the Lycans - A vérfarkasok lázadása

2009. január 22-én mutatták be a magyar mozikban Patrick Tatopoulos legújabb, amerikai kaland/horror filmjét, amely a nagysikerű Underworld trilógia harmadik részét képezi. A főszerepeket Michael Sheen (Lucian), Bill Nighy (Viktor) és Rhona Mitra (Sonja) játsszák, míg ezúttal Kate Beckinsale csak mint jövőbeli árny tűnik fel néhány pillanatra a mű végén.

Sokan osztják azt a véleményt, hogy az Underworld alkotások jelentős erősségét képezte a főszereplő hősnő, Selene (Kate Beckinsale) karaktere, színészi játéka, kisugárzása. Őt ezúttal kihagyták a forgatókönyvből, ami érthető is, hiszen a Vérfarkasok lázadása tulajdonképpen az első két film előzményét jeleníti meg. Ezen logikus eszmefuttatás ellenére is, egy vérbeli Underworld rajongó némi szkepticizmussal ül le a mozivászon elé. Amit kap, az se több, se kevesebb, mint ami elvárható egy amerikai kaland/horror "témától".

Amennyiben a "kevesebb néha több" felfogással közelít az ember a filmhez, és egy könnyed, izgalmas estét szeretne eltölteni, némi borzongással megfűszerezve, ezen igényei tökéletesen ki lesznek elégítve. A történet az előzményeket mutatja be. Azt a mítoszt, amelyből később a vámpírok és a vérfarkasok feloldhatatlan ellentéte, idők végezetéig tartó háborúja kialakul. A trilógia harmadik részéhez érkezve fordul a kocka, és lehull a lepel a jó és rossz értelmezését illetően. A valódi igazság feltárása által - amellyel a film próbálkozik - érthetőbbé válnak a korábbi részek azon történései, amelyeket eddig homály fedett.


Underworld: A vérfarkasok lázadása


A vámpírok és a vérfarkasok egy őstől származnak. Viszont amíg a vámpírok megtanulták kordában tartani, saját hasznukra fordítani állati ösztöneiket, addig a vérfarkasok akadályt nem ismerve gyilkolnak, amerre csak járnak. Nem mások, csak állatok, akik az emberré való visszaváltozás képességét is elveszítették. Aztán születik egy gyermek, Lucian, aki más, mint őrjöngő elődei. Képes uralni állati énjét, és ő az első, aki az átváltozása után képes ismét emberi alakot ölteni. A vámpírok királya, Viktor - aki egyeduralkodónak tekinti magát a vidéken -, kihasználja ezt. Létrehozza a vérfarkasok új nemzedékét, akik rabszolgaként szolgálják és védelmezik a vámpírok nemzetségét. De a szabadságra való vágyakozás és az ahhoz való elemi jog minden tudattal és érzéssel rendelkező lényben ott lakozik. Mindehhez csatlakozik a szerelem ösztönző ereje, amely Lucian és Sonja (Viktor lánya) között kel életre. És ennyi már éppen elég egy lázadáshoz.

A film alapvető és egyértelmű értékekre épít. A valamiért való küzdés, a szabadság utáni kínzó vágy, a beteljesületlen szerelem fájdalmas léte csak még élesebbé körvonalazza a célt a szereplők előtt. Ez nem egy sikeres szerelmi történet. Jelen esetben nem fogalmazhatunk meg olyan konkrét jutalmat, amelyet a mű végén kiérdemelnek azok, akik a jó szolgálatában álltak. Ez a tény persze közel sem azt hivatott bizonyítani, hogy a fent felsoroltakért nem érdemes küzdeni. A főhősök érdeme az, hogy lehetőséget teremtettek egy olyan csoda létrejöttére, amelyre addig gondolni sem mert senki: a Szabadság elérésére.


Underworld


Amennyiben valaki csalódna a történet túlzott egyszerűségében, engesztelést kap a mű képi világa, grafikája által. Elérkezett végre az idő, amikor a vérfarkasok nem csapzott kutyákra vagy óriási plüssbábukra hasonlítanak. Apró részletességgel kidolgozott animációkat láthatunk a film elejétől végégig. Ez az élethűség megragadja a képzeletet, és eléri azt a hatást, amelyet az alkotók szeretnének kiváltani az egyes figurák által. Abszolút pozitívum számomra például az, hogy bár a legtöbb jelenet sötétben vagy félhomályban játszódik, mégsem érezni zavarosnak, átláthatatlannak. A jelmezek szintén hűen fejezik ki viselőik stílusát. A vámpírok páncéljának könnyed eleganciája illik a róluk kialakított képbe, bár túlzott könnyedségük némely harcjelenetnél kétséget ébreszt hasznosságukat illetően.

A szereplők színészi játéka megfelel az elvárásoknak. Nincsenek sem kimagaslóan magas, sem mérhetetlenül alacsony teljesítmények, bár ez a karakterek jellegéből és a film műfajából is adódik.

És annak kedvéért, aki mégsem tudna megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy szeretett Kate-ünket kihagyták a szereplők sorából, az alkotók a mű legvégén pár pillanatra ugyan, de visszahozzák közénk, azzal a szent küldetéssel, hogy keretbe foglalja és lezárja (vagy elkezdje) a trilógiát.

***


Underworld: Rise of the Lycans - A vérfarkasok lázadása
Magyar bemutató: 2009. január 22.
Amerikai bemutató: 2009. január 23.
Rendező: Patrick Tatopoulos
Főszereplők: Michael Sheen, Bill Nighy, Rhona Mitra
Időtartam: 92 perc

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei