2009. február 22.Lasztóczi Petra
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Elcserélt életek - (Át)változás

Azt hiszem, hogy sem Clint Eastwood, sem Angelina Jolie hazai rajongótábora nem távozik csalódottan a moziból a várva várt Elcserélt életek (Changeling) után. Eastwoodot ezúttal nem, filmjét azonban három kategóriában is jelölték az Oscarra (operatőr, látványtervezés, női főszerep).

A film igaz történeten alapul, amelyre valószínűleg sohasem derült volna fény, ha J. Michael Straczynski forgatókönyvíró nem talál rá Christine Collins aktájára Los Angeles levéltárának kiselejtezésre váró iratrengetegében. A megtörtént eset sokszor - mint most is - ékes példája annak, hogy a valóság néha minden fikciónál képtelenebb és hátborzongatóbb. A film a huszas-harmincas évek Amerikájának nem éppen dicsőséges korszakába kalauzol el bennünket, és a rendőrségi visszaélésekről, illetve általánosabb szinten a hatalom embertelen gépezetének működéséről mesél el egy igazán megdöbbentő történetet. Mindezt pedig a korszak miliőjét valósághűen visszaadó díszletekkel, igényes képi világgal, jó alakításokkal és kellemes aláfestő zenével.

1928-at írunk, amikor a kilencéves Walter Collins nyomtalanul eltűnik. Egyedülálló anyja, Christine (Angelina Jolie) a rendőrséghez fordul, ahol a szokásos "formalitásokat" leszámítva nem különösebben törődnek az esettel, mígnem egy napon (öt hónap elteltével) a dolgok bizarr fordulatot vesznek. A hatóságok azt az örömhírt hozzák az édesanyának, hogy meglett az "elkóborolt" gyerek, de a kisfiú, akit átadnak neki, nem Walter, hanem egy vadidegen. A korrupt rendőrség hatékonyságát bizonyítandó, már a sajtót is odacsődítette. Nincs más hátra, Jones kapitánynak (Jeffrey Donovan) meg kell győznie Christine-t, hogy téved: aki előtte áll, az a saját fia. Megkérdezi tehát a kisfiút, mi a neve, hol lakik, aki a nő megrökönyödésére mindenre helyesen felel. Innentől kezdve a gyerek szava áll az anyáéval szemben. A rendőrség annak ellenére sem ad hitelt a nőnek, hogy a fiú osztályfőnöke és a fogorvosa is egyértelműen kétségbe vonja annak személyazonosságát.


Elcserélt életek - Angelina Jolie


Christine megpróbálja felvenni a harcot a kapitánnyal és a neki engedelmeskedő hivatali bürokráciával. Ebben Gustav Briegleb (John Malkovich) presbiteriánus tiszteletes és társadalmi aktivista van a segítségére, aki Isten szolgájaként megszállottan harcol a rendőrség sötét ügyletei és elnyomó diktatúrája ellen (saját rádióadása is van, ahol a rendőrség bűneiről "prédikál"). Amikor azonban Christine a nyilvánossághoz fordul, hogy bizonyítsa igazát, a hatóságok ahelyett, hogy beismernék vétküket, soron kívüli beutalóval elmegyógyintézetbe záratják. Az eset nem példa nélküli: a kórház "12-es kódú" női ápoltjaiban az a közös, hogy valamilyen módon mind a rendőrség útjában álltak. A film első része lineáris történetvezetéssel építkezik, majd két szálon fut tovább, amikor egy nyomozó (Michael Kelly) egy sorozatgyilkos (Jason Butler Harner) nyomára bukkan egy vidéki tanyán. A rendező észrevehetetlen lazasággal hangolja össze a brutalitást ábrázoló krimit és az igazságért harcoló anya érzelmeit ábrázoló drámát.

Hollywood "nagyörege", akinek a háta mögött rendezőként (!) már több mint harminc film és két Oscar-díj (Nincs bocsánat - 1992; Millió dolláros bébi - 2004) van, méltán számít a nézők és a szakma szemében egyaránt megbízható és rutinos filmkészítőnek. Eastwood klasszikus formanyelven, műfaji kategóriákban gondolkozó rendező. Készített már westernt (Fennsíkok csavargója - 1973; A törvényenkívüli Josey Wales - 1976; A fakó lovas - 1985; Nincs bocsánat - 1992), életrajzi zenés filmet (Bird - Charlie Parker élete - 1988), háborús filmet (A dicsőség zászlaja; Levelek Ivo Dzsimáról - 2006) és még sok mást is. Ezúttal a film noir harmincas-negyvenes évekbeli műfaji jegyeit igyekszik becsempészni az édesanya drámájába, ami az Oscarra jelölt Tom Stern operatőri munkájának köszönhetően sokszor igazán nagyszerűen sikerül is. Eastwood most is, mint mindig, a tőle elvárható eleganciával és profizmussal oldotta meg a feladatot.


Elcserélt életek


Angelina Jolie alakítása igazi meglepetés lehet a vele előítéleteseknek, annak ellenére, hogy bár nem túl sokszor, de láthattuk már hasonló szerepben (Hatalmas szív - 2007). A színésznő megfelel az egyszereplős szüzsé okozta nem kis elvárásnak. Az Elcserélt életek Angelinájára szinte rá sem lehet ismerni: egy sovány, elgyötört fiatal nőt látunk, akit sokkal inkább a belülről áradó erő varázsol széppé, mint a külsőségek. Talán ezért is van, hogy nem emelkedik ki mellette a tiszteletest alakító John Malkovich, aki egyébként a tőle megszokott profizmussal hozza a szerepet.

Az Elcserélt életek talán legnagyobb erénye - ami a rendezőt dicséri -, hogy nem kerülnek benne túlsúlyba az érzelmes, könnyes epizódok, ehelyett inkább a hatalom kegyetlen mechanizmusának ábrázolására törekszik, és a sztori kafkai, abszurd elemeit állítja az előtérbe. A korrupt rendőrök, a kegyetlenkedő ápolók, a mindenható orvos torz tükröt tartanak a modern társadalom felvilágosult, emancipált emberképe elé. Ettől válnak a figurák valódiakká, a film pedig hitelessé. Annak ellenére, hogy a lassú folyású, közel két és fél órában elmesélt - a valóságban talán még szövevényesebb - történet itt-ott talán kissé didaktikusnak, sőt néhol terjengősnek is hat, összességében mégis képes fenntartani a néző érdeklődését, és végig jól követhető. Eastwood, aki (nem először) zeneszerzője is filmjének, a zenét - a dramaturgiához hasonlóan - a rá jellemző visszafogottsággal komponálta meg. A jó filmzene egyik ismérve, hogy láthatatlanul hozzáad valami pluszt a képekhez. Eastwood rendezői stílusáról is valami hasonló mondható el: sem a hollywoodi mese, sem a látvány nem lépi át azt a határt, amikor már túl sok lenne.

***


Elcserélt életek
Eredeti cím: Changeling
Szereplők: Angelina Jolie (Christine Collins), John Malkovich (Briegleb tiszteletes), Michael Kelly (Lester Ybarra), Jeffrey Donovan (Captain J.J. Jones), Jason Butler Harner (Gordon Northcott), Devon Conti (Arthur), Eddie Alderson (Sanford Clark), Gattlin Griffith (Walter Collins)
Rendező: Clint Eastwood
Forgatókönyvíró: J. Michael Straczynski
Operatőr: Tom Stern
Zeneszerző: Clint Eastwood
Díszlettervező: James J. Murakami, Gary Fettis
Jelmeztervező: Deborah Hopper
Producer: Clint Eastwood, Robert Lorenz, Ron Howard, Brian Grazer
Vágó: Joel Cox, Gary Roach
Hossz: 140 perc
Gyártás éve: 2008
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Bemutató dátuma: 2009. február 12.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei