2009. február 25.Kovács Enikő
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Milk - Egy meleg politikus mennybemenetele

Vasárnap óta a Milk-et két Oscar-díjas alkotásként emlegethetjük, az idei gálán forgatókönyvét és főszereplőjét, Sean Penn-t is megjutalmazták. 2009. február 26-tól a magyar nézők is megtekinthetik a filmet a mozikban, és ők is dönthetnek arról, szerintük kiérdemelte-e a filmvilág legnagyobb elismerését.

A XX. századi amerikai politika első nyíltan meleg politikusának életrajzi drámája nem foglalkozik a férfi fiatalkorával, így nem tudhatjuk meg, hogy Milk szolgált a hadseregben, és a ’60-as évek elején azért vetett véget egy kapcsolatának, mert szerinte akkori partnere túlságosan aktívan küzdött a melegek jogaiért. Amikor bekapcsolódunk, az immár 40 éves férfi nézőpontja alaposan megváltozott ezzel kapcsolatban, és Scott Smith nevű barátjával San Francisco-ba költöznek, fotósboltot nyitnak, és nyíltan vállalják szerelmüket. A környéken élő meleg-közösség rendezvényein és üzleteiben abban az időben gyakori az indokolatlan rendőrségi razzia és a hatóság rendkívül erőszakos fellépése. Ezen események hatására Milk úgy dönt, politikai pályára lépve küzd majd a homoszexuálisok a társadalom többi tagjával egyenrangú jogaiért, és többszöri nekifutásra sikerül a város Felügyelő Bizottságába választatnia magát. A kampány során felveszi a harcot a melegekkel kapcsolatos ostoba előítéletekkel, számos új barátot és tisztelőt szerez, ugyanakkor Smith-el való kapcsolata, habár ő támogatta Milk terveit, nem éli túl az új karrier kialakulását. Éppen amikor munkája során a legnagyobb sikereket éri el, egyre több árnyék vetül a politikus életére: új szeretőre talál ugyan az izgága Jack Lira személyében, sosem sikerül azonban Scott árnyékától megszabadulnia, ráadásul munkahelyén is igen kemény ellenféllel kell szembenéznie Dan White személyében. Harvey Milk pályafutása és élete végül 48 éves korában ér erőszakos véget, ám addigra politikai tevékenységével az USA meleg-közösségeinek legnagyobb tiszteletét vívja ki, és nagyobb hatalomra tesz szert, mint országa történetében bárki, aki a homoszexuálisok jogait képviselte.

Sean Penn alakítása nem véletlenül nyerte el az Oscar zsűrijének tetszését, mondhatnám, hogy természetesen, de az igazság az, hogy (mint bizonyára vagyunk így néhányan), az Akadémia nem minden döntésével tudok maradéktalanul egyetérteni, de erről később. A Milk című film elkészítésében mindenesetre a színészek játéka volt az, ami az élvezeti értéket jelentősen megnövelte. Nem csak Penn-re gondolok, hiszen mind a szerelmét alakító James Franco (Ananász expressz, Elah völgyében), mind Josh Brolin (Nem vénnek való vidék, Terrorbolygó), aki Dan White megformálója, mind a kampány egyik lelkes aktivistáját játszó Emile Hirsch (Út a vadonba, Alpha Dog) alakítása pontos, mértéktartó és példaértékű. Mindez nem mondható el sajnos a második szerető szerepében látható Diego Luna-ról (Anyádat is!, Terminál), aki általában jól, de minimum egyenletesen teljesít filmjeiben, és igazán szeretnék jóindulatú lenni vele, de olyan ripacskodást zavar le a filmben, hogy amikor végre eléri a sorsa, a néző akaratlanul fellélegzik, amiért nem kell tovább néznie. Szerencsére a többi alakítás gond nélkül ellensúlyozza ezt a hibát, és ettől még nyugodtan lehetne igazán jó film a Milk.

De nem az, mégpedig két okból. A film Oscar-díjas "legjobb eredeti" forgatókönyve a világon semmi eredetiséget nem tartalmaz. Mivel egy életrajzi filmről van szó, melynek készítői szerettek volna a valós eseményekhez hűek maradni, érthető, hogy a sztori nem bővelkedik kitalált fordulatokban, alakít elég cifrákat az élet magától. De legalább valami technikai újdonságot, vagy figyelemfelkeltő történetmesélési módot, vagy jól megírt párbeszédeket, vagy valamit… kérem! Hát nem.
A másik, hogy a film rendezője az a Gus Van Sant, aki tehetségét számos alkalommal (Otthonom, Idaho, Majd megdöglik érte, Good Will Hunting) bizonyította. A Milk készítésekor azonban nem használta fel saját egyéni látásmódját, stílusát, nem sikerült a lassú történetet feszesen tartania, így az néhol ellaposodott, tehát a film egyáltalán nem viseli magán annak a tehetséges és egyedi rendezőnek a keze nyomát, aki készítette. Mintha nem is ő lett volna, csak kiírták a nevét. Miért nem lehetett koncentrálva, egy érdekes és kiforrott filmet csinálni? Így Sean Penn viheti a hátán, bár talán nem nagyon bánja.

***


Milk
Szereplők: Sean Penn (Harvey Milk), James Franco (Scott Smith), Josh Brolin (Dan White), Emile Hirsch (Cleve Jones), Diego Luna (Jack Lira)
Rendező: Gus Van Sant
Producerek: Barbara A. Hall, William Horberg, Dustin Lance Black és Bruna Papandrea
Forgatókönyvíró: Dustin Lance Black
Operatőr: Harris Savides
Vágó: Elliot Graham
Zene: Danny Elfman
Hossz: 128 perc
Forgalmazza: Budapest Film

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Csatlakozott:

2009-02-02

Írt kommentek:

16 db

Angela 2009-02-26 09:24:07
Úgy látszik Amerikában is egyre több a "meleg".Remélem ezzel nem sértem meg őket,de úgy látom a tuti siker záloga ennek a témának a filmre vitele.Minden évben nyernek díjat eme réteget bemutató alkotások/Túl a barátságon/.Én nem bántom őket,de talán ennyire népszerűvé sem kellene tenni.Én is úgy vagyok,mint Hofi mondta annak idején,hogy nem szeretném megélni,hogy kötelező lesz.Ma már minden műsor róluk szól/lásd:Mónka-só,J.Bharat,meleg felvonulás,filmek,stb./Kevesebb jobb lenne!
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei