2009. március 2.Lasztóczi Petra
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Papírkutyák - Magyar blues

Gyöngyössy Bence új vígjátéka - az alkotó szavaival - egy igazi kelet-európai blues, tragikomikus és melankolikus humorral, szürreálisba hajló balkáni burleszk helyzetekkel és karakterekkel. A Papírkutyák a rendező két előző filmjéhez képest a szórakoztatás mennyiségében és színvonalában is sokkal többet mutat, ráadásul végre eredeti forgatókönyv alapján készült.

A film egyik visszatérő jelenete jól tükrözi a vígjáték atmoszféráját: két munkás próbál a puszta közepén felállítani egy "Itt épül Európa!" feliratú táblát, de mindhiába, ledől, ellopják stb. A Papírkutyák - Gyöngyössy Bence szavaival - egy olyan film, amit "végignevetünk, de közben tudjuk, szomorú történet ez. Ami furcsa módon az abszurd, tragikomikus motívumokon keresztül válik már-már lírai vallomássá egy világról, amit bár benne élünk, igyekszünk nem észrevenni."

A magyar gengszter-vígjáték főhősei olyan emberek, akiknek egy rablás maradt az egyetlen kilábalási lehetőségük a totális egzisztenciális válságból. Kis csapat verbuválódik össze, hogy megcsinálja az "évszázad balhéját". Már kész a "logisztikailag tökéletes terv". A baj csak az, hogy az elkövetők teljesen kretének. Van köztük neuraszténiás, nem túl okos, pánikbeteg, guminő, aki a született lúzerekre bukik, papucsférj, és van, aki csak simán hülye. Így lesz a tökéletes bűncselekményből tökéletlen. Merthogy - hangzik el időről időre a narrátori bölcsesség - a "dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy az emberek képzelik."


Papírkutyák - Mucsi Zoltán és Scherer Péter


A Papírkutyák krimi-sztorija formailag az akciódús amerikai filmeket parodizálja, és értelmezi át "magyar módra". Bár a rendező két remake-je után végre eredeti forgatókönyvből dolgozott, a történet mégsem igazán eredeti. Litkai Gergely humorista forgatókönyve rengeteg képi és verbális poénnal van tele, de számtalan hagyományból merít. Az elődök közül éppúgy említhetnénk a Roncsfilmet, mint az Üvegtigrist vagy az Argót. De eszünkbe juthatnak: Kusturica és a balkáni életérzés vagy Guy Ritchie gengszterfilmjeinek pitiáner és röhejesen "béna" bűnözői is.

Magyarországon, ahol kicsi a piac, nem könnyű vállalkozás vígjátékot csinálni (sőt a tömegfilmes zsánerek közül talán az egyik legnehezebb). Az elmúlt évek legnézettebb komédiáiban leginkább az a görcsös igyekezet látszott, hogy mindenkinek megfeleljenek. Például a Papírkutyák stábjából Sas Tamás operatőr és Kabay Barna producer - rendezőként - már nem egyszer bizonyították, hogy ismerik a tuti receptet. Sas tini-vígjátéka, az Apám beájulna vagy Kabay remake-jei, a Meseautó és a Hippolyt magyar viszonylatban szép nézőszámot produkáltak, ám azt is megmutatták, hogy a népszerűség sokszor a tartalmasság rovására megy. Az alkotók ezúttal azonban maguk mögött hagyták a langyos tinglitangli mesék és a kabaréhumor konvencióit, illetve az általános, bárkire ráhúzható karakterek helyett valódi magyar figurákkal forgattak egy, a kelet-európai régió valóságát karikírozó, társadalomkritikától sem mentes történetet. Egyrészt ez lehet az oka annak, hogy - bár a készítők szerették volna - a film nem igazán "könnyen fogyasztható". Másrészt a Papírkutyák sajátos abszurd, már-már groteszk humora, amelyet például a cím is remekül demonstrál, talán túl sok lehet a kommersz vígjátékokhoz szokott nézők ízlésének.


Papírkutyák - Pikali Gerda


Pedig - ami a szereplőket illeti - az alkotók mindent megtettek a közönségsiker érdekében: szinte kényszeres igyekezettel válogattak össze egy sor kiváló színészt, akik ráadásul igen népszerűek a hazai nézők körében. Mucsi Zoltánt és Scherer Pétert például biztosan nem kell bemutatni senkinek, aki kedveli a magyar filmeket. Annak ellenére, hogy a készítők nagyjából ugyanazt a Kapa-Pepe szerepet szánták nekik, amit jó páran kölcsönvettek már Jancsó Miklóstól, a két színész alakítása most is, mint mindig, viszi a filmet. Bár csak mellékszereplők, "marketinges" szempontból legalább ilyen jó választás a másik Stan és Pan páros, Szőke András és Badár Sándor, akik még úgy is emblematikus figurái a komédiának, hogy - a Mucsi-Scherer duóhoz hasonlóan - nem mutatnak újat a már jól ismert karakterükhöz képest. Rajtuk kívül egyébként a film felvonultat még pár olyan - mellesleg remek - színészt, akik nem feltétlenül a mozi és színház világában elért sikereik miatt lettek szélesebb körben is ismertek. Ilyen például Kálloy Molnár Péter (aki rendszeres szereplője a Magyar Televízió Beugró című műsorának) vagy Hajdu Steve. Egyébként az említetteken kívül szerepel és nagyszerű alakítást nyújt még: Szarvas József, Gesztesi Károly, Pikali Gerda, Növényi Norbert, Molnár Piroska (és sokan mások).

A "sztárok" felvonultatása mellett még a zene az, amiben ugyanez a görcsös megfelelési kényszer érződik. A magyar popslágerrel ellentétben azonban a színészválasztással egyáltalán nem lőttek bakot a készítők. A Papírkutyák egyik leginkább szerethető vonása éppen az, hogy nem csak "promóciós" szándékkal alkalmaznak ennyi remek szereplőt együtt, hanem a rájuk írt, kidolgozott karaktereknek köszönhetően képesek bánni is velük. A sok jó alakítás nem nyomja agyon egymást, a színészek pedig - akárcsak a vásznon életre kelő karakterek - egy valódi csapat benyomását keltik.

***


Papírkutyák
Műfaj: vígjáték
Rendező: Gyöngyössy Bence
Forgatókönyvíró: Litkai Gergely
Zeneszerző: Berkes Gábor
Operatőr: Sas Tamás
Producer: Kabay Barna
Szereplők: Mucsi Zoltán (Kuplung); Scherer Péter (Csumpi); Szarvas József (Zárzorró); Hajdu Steve (Pista); Kálloy Molnár Péter (Jozsó); Gesztesi Károly (Trolibusz); Pikali Gerda (Amanda); Varga Boglárka (Lili); Vaskó Géza (Darab); Növényi Norbert (Olivér); Molnár Piroska (Erika néni); Badár Sándor (Tolvaj 1); Szőke András (Tolvaj 2)
Forgalmazó: CinemaStar
Hossz: 92 perc
Gyártás éve: 2008
Bemutató dátuma: 2009. február 19.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
nyau32 2009-12-11 21:35:16
Szerintem elérte az Üvegtigris színvonalát. Szórakoztató a film, én nem unatkoztam rajta egy percet sem. És lehet, hogy én vagyok az egyetlen, de nekem a zenéje is bejött. Mucsiék most nagyot alakítottak. Én biztos megnézem még párszor. Tízes skálán egy kilences nálam. Ajánlom mindenkinek.

Csatlakozott:

2008-09-24

Írt kommentek:

37 db

katika 2009-03-15 21:04:07
Hát nem volt rossz,nézhető egyszer,bár ez az én véleményem.
Nekem felejthető... Az üvegtigrist többször is megnéztem.
Ezt nem fogom.Azonban mindenki nézze meg,hogy saját véleményt alkothasson. "A film nem igazán "könnyen fogyasztható". "
Egyetértek a cikk íróval

Csatlakozott:

2008-10-29

Írt kommentek:

20 db

Tibor 2009-03-12 00:02:09
Láttam a filmet és nagy szeretettel ajánlom mindenkinek.A mi családunkban/17 évestől-42 évesig/ mindenkinek nagyon tetszett.Kicsit az Üvegtigrishez tudnám hasonlítani.Talán az a sikerének a titka,hogy jó látni olyan embereket akik nem szuper hősök "csak" hétköznapi esetlen emberek mint mi.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei