2009. március 7.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Az Álmosvölgy legendája - Tim Burton misztikus meséje

Tim Burton 1999-es filmje, Az Álmosvölgy Legendája a rendező sajátos képi világának egyik szemet gyönyörködtető példája, ahol a néző szembesülhet a fantázia, a misztikum, a horror, és a varázslat elképesztő erejével. A mozifilmek különleges rendezője, mindig is a bizarr, a sejtelemes színek és képek mestere volt, a valóság törékeny határán és a misztikum félelmetes ösvényein mozgott.

Az Álmosvölgy legendájának történetét már számos film feldolgozta, ám Tim Burton fantáziája és egyénisége kellett ahhoz, hogy ez a magával ragadó misztikus mese mozifilmmé, és egyben művészi alkotássá érjen. Nem túlzás ezen állítás, hiszen a rendező sajátos megközelítése a hagyományos félelemkeltés gyökereiben leledzik, és minden egyes képkocka azt sugallja, hogy a baljós események ott lapulnak a homály és köd mögött, mint a kő alatt megbúvó vipera.

A sztori magában hordozza azon lehetőségeket, amelyeket Burton aztán maradéktalanul ki is használ. 1799-ben járunk, a még kiforratlan és középkori megoldásokkal élő New York Cityben, ahol az ifjú nyomozó Ichabod Crane próbálja tudományos eszközökkel segíteni az igazságszolgáltatás munkáját, akik barbár módszerekkel, és nem túl humánus megoldásokkal képviselik a törvényt. Crane bosszantó figura a kezdetleges rendőrség szemében, így elküldik egy holland telepesek lakta városba, ahol rövid időn belül három embert fejezett le egy titokzatos gyilkos. Crane nem hátrál meg - ezt karaktere nem engedi - és meg sem áll Álmosvölgyig, ahol a racionalitás érvényét veszti, és a misztikum kerül előtérbe.

Nem meglepő, hogy Burton a már jól bevált sémákhoz nyúlt; Johnny Depp játssza Crane karakterét, így a rendező ismét kedvenc színészét kérte fel (ez azóta sem változott), hogy legújabb fantasztikus látomásának legyen a cinkosa. A cinkosság szót nem véletlenül használom, hiszen a film komor hangulata valahol disszonáns és élvezhető felhanggal bír, amikor Depp életre kelti Crane karakterét. A fickó esetlen, kicsit pökhendi, próbál magabiztosnak látszani, de mégis csak egy városi ficsúr, aki nem hisz a babonákban, és a kezdetleges tudományba kapaszkodva akarja megoldani a gyilkosságokat. Depp játékától egy kissé feketekomédiába hajlik a film, persze ezek csak árnyalatok, a történet sötét tónusai végigkísérik a szereplőket és a cselekményt.


Az Álmosvölgy legendája


A Depp által megformált Crane a városban egy sajátos, és egy kissé a beltenyészetre emlékeztető hierarchiával találja szemben magát, és a fejetlen hullák mellett egy legendával is meg kell birkóznia. Crane racionalista szemlélete nem igazán képes elfogadni a legenda valóságát, miszerint egy fejnélküli lovas gyilkolja az embereket, ám a történet előrehaladtával kiderül, hogy az ő múltjában is vannak bizonyos kérdőjelek, amikre még nincsenek válaszok, és azok nem feltétlenül a valóság berkein belül keresendőek.

A film tökéletes komorsága, az erdő őszies, ködben megfürdő képkockái, a város homályba süllyedt, ám mégis életképes atmoszférája mind Burton látásmódjának eredményei. A kép számra nemcsak mesél, hanem benyomásokat szül, és ezek egy másik síkon szintén mesélnek, szavak nélkül, mindenféle zavaró sallangtól mentesen. Az alkotás egyfajta Grimm meséket idéző homályos időutazás, ahol a történetben szereplő fejnélküli lovas is csak mesefigura, és nem gonosz, vérszomjas gyilkos.

A város, és a benne élő emberek tökéletesen idomulnak a Burton féle bizarr és misztikus képi világhoz. Nem visszataszítóak, de nem is szerethetőek, így a történet és a fejnélküli lovas legendája egy kissé valóságosabb színezetet kap, ami véleményem szerint a film egyik remek húzása. Burton nem hagy minket olyan kétségek között, miszerint egy baljóslatú krimibe csöppentünk, ahol kiderül, hogy a misztikum valóság. Nem, itt nem erről van szó. Már a film elején sejteni lehet, hogy a "fátyol" mögött nem ember lakozik, hanem a racionalitás határain túl létező életképes erők; a már említett Grimm mesék felnőttes vetületei.

Az Álmosvölgy Legendájában nem csak a gonosz erők jutnak szerephez, hanem a fehérmágia is, és Christina Ricci karaktere némileg ellensúlyozza Crane bizonytalanságát. Burton mindig is jó érzékkel választotta ki szereplőit filmjeihez, és mindig is képes volt arra, hogy az adott színészből olyan plusz dolgokat is elő tudjon varázsolni, amire csak az igazán intuitív rendezők képesek. Ám az Álmosvölgy Legendájánál inkább a jól bevált formulák és színészek képezték a gárda gerincét, némi változást az hozott, hogy Burton a fejnélküli lovas szerepére nem mást, mint Christopher Walken-t kérte fel, aki kihegyezett fogaival, félelmetes tekintetével, és karakán arcvonásával a film egyik súlypontja, anélkül, hogy egyetlen egy szót is szólna.

Egy film, melyben a köd térré, a horror pedig misztikummá válik, így semmiképpen sem nevezhető Tim Burton alkotása thrillernek, még akkor sem, ha történetét tekintve nyugodtan rá lehetne ütni azt a bizonyos bélyeget. Amerika talán egyik legnagyobb mesélőjének filmjei azért rendkívüliek, mert a behatároláskor az ember megtorpan, és bár ott vannak a jelzők a nyelve hegyén, mégis óvatosan fogalmaz, hiszen Burton bizarr meséi valahol gyermeki félelmeink, a csodáért való rajongásunk, az ismeretlentől való hipnotikus vonzódásunk, és a bennük élő gyermek és felnőtt viszályának sajátos értelmezése, ahol a látvány összemosódik a jellemekkel, és a történet belénk költözik.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2018 utáni évszámot (spam védelem)

Csatlakozott:

2008-09-24

Írt kommentek:

37 db

katika 2009-03-15 20:57:07
Láttam a filmet és nekem nagyon tetszett.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei