2009. április 15.Lasztóczi Petra
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Lars von Trier: Főfőnök - A fiktív felettes

"Egy egyszerű vígjátékot fognak látni. Szórakoztató lesz. Ennél többet ne is várjon ettől a filmtől senki" - valahogy így konferálja fel a nézőknek legutóbbi (2006-os) filmjét, a Főfőnököt az expozícióban Lars von Trier. Aki ismeri a rendező munkásságát, tudja, hogy azért ez mégsem lehet ilyen egyszerű.

A helyszín Dánia. Ravn (Peter Gantzler) el akarja adni cégét egy izlandi üzletembernek. A probléma csak az, hogy az informatikai cég vezetője vállalkozása beindítása óta hazudik mindenkinek. Kitalált ugyanis egy Amerikában élő, nem létező főnököt maga helyett, hogy ne neki kelljen vállalnia a felelősséget népszerűtlen döntéseiért, elégedetlen dolgozói előtt. Ahhoz, hogy el tudja adni cégét, szüksége van valakire, aki aláírja helyette a szerződést. Így hát felbérel egy színészt, Kristoffert (Jens Albinus). Ám a színjáték szerencsétlen irányt vesz, amikor az állítólagos főnök tíz év után először találkozik morcos beosztottaival, és a véletlen úgy hozza, hogy egy hétig helyt kell állnia a vezér szerepében.

Lars von Trier félreértések sorozatán alapuló bohózatát akár színpadra is írhatta volna, főleg mert a szimpla helyzetkomikumra épülő humoros történetet precízen kimunkált jellemkomikummal gazdagítja. Ráadásul remek színészek alakítják a frappánsan megteremtett karaktereket, akik mind pont eléggé "idióták" ahhoz, hogy végig jól szórakozzunk a filmen (nem véletlenül egyezik meg a színészgárda nagy része az Idióták szereplőivel).

A mester maga is poénkodó, cinikus figura, akinek jobb, ha egyetlen szavát sem vesszük egészen komolyan. "Én csak gonosz akartam lenni a színészekkel" - mondja a művész, akinek saját bevallása szerint az adta az ötletet a film megírásához, hogy ő is mindig szeretett volna egy ilyen nagyfőnököt, aki vállalja helyette a döntéseket. "Amikor valaki más adja a szabályokat, akkor lehetsz igazán szabad" - teszi még hozzá. De enélkül is jól kivehető a történetben (és a film egészében is) egy metaforikus szint, az önirónia dimenziója. Ravn és Kristoffer, a valódi főnök és a színész kapcsolata megfeleltethető rendező és színész, sőt talán Lars von Trier és csapata viszonyának is. Miközben megint megkapja mindenki - az "érzelgős" dán nemzettől kezdve, a vállatokon át, az egész "elcseszett" nyugati társadalomig -, von Trier még messzebbre megy laza kis vígjátékában, hogy ezúttal saját ideáit, és talán még a híres, hírhedt Dogmát is kritikai támadás alá vegye.

"Az élet olyan, mint egy Dogma-film: rosszul érthető, pedig a szöveg a fontos" - hangzik el mellékesen a film egyik szereplőjének szájából. De mi az a Dogma-mozgalom, amit Lars von Trier (és többek között Thomas Vintenberg) jó tíz évvel ezelőtt kiagyalt? A Dogma 95 elnevezésű mozgalom kiáltványában abban határozza meg működése célját, hogy "szembeforduljon a kortárs film »bizonyos tendenciáival«". A nem túl szószátyár definíció mögött Lars von Trier vezetésével filmesek egy olyan csoportja áll, akik az avantgárd film és Godard-ék leszármazottaiként tekintenek magukra. Legalábbis ezt mondták 1995. március 13-án a Dogma születésnapján. Azóta a Dogma-őrület meghódította a világ filmkészítését, főleg a fiatal nemzedék képes kihasználni a bűvös szó, és főleg az általa "legalizált" olcsó videotechnika adta lehetőségeket.

A Dogma-film őstípusát Lars von Trier elsősorban Idióták című filmjével igyekezett megmutatni a világnak. A polgárpukkasztó avantgárd szellemiségű film, elvontabb síkon - a Főfőnökhöz hasonlóan - "önarckép", pontosabban görbe tükör, amiben a "reakciós" rendező megmutatja a maga kis Dogma-forradalmát. A társadalmat elhagyó deviáns emberek kommunája ezen a metaforikus szinten Lars von Trier-ék provokátor csoportja. A film direkt elrontott, remegő (kézi kamerás) képei pedig: a lázadás maga. A hatvanas évek újhullámának nemes céljai voltak, ez azonban kevésnek bizonyult, mert eszközei nem voltak megfelelőek - állítja a Dogma 95 kiáltvány. A Dogma új eszközt kezdett el alkalmazni, aminek a lényege, hogy nincs eszköz. A technika lerombolása - technikai síkon - persze csak jelképes módon valósulhatott meg, úgy, hogy direkt rossz képeket kezdtek el csinálni. Idegesítően remegő, ide-oda csapongó kézi kamera, a folyamatosság szakadatlan megtörése ugróvágásokkal, elrontott kompozíciók, rossz megvilágítású jelenetek - nagyjából így néz ki a filmkészítés gyakorlatában a pusztítás mint esztétikai elv. A rombolás, esztétikai konvencióink megsértése, feldühít minket. A szerző azáltal hívja fel jelenlétére a figyelmet, hogy felidegesít minket. Miért van erre szükség? Mert csak látszólag van minden rendben - mondja Lars von Trier. Egyik kiáltványában használt képével élve: a szerzők és "film-feleségeik" kapcsolata kényelmes házasságokká laposodott az idők során, elveszett a varázs, anélkül, hogy bárki észrevette volna.

Legújabb filmjében a rendező - saját bevallása szerint - másra cserélte a Dogma-szabályokat. Új játékának neve: Automavision. A technika lényege, hogy nincs operatőr, aki eldönti és gondosan beállítja, mit lássunk. Von Trier állítja fel csakúgy nagyjából a kamerát, amit aztán egy számítógépen keresztül kapcsolgat ki-be, így a színészek még azt sem tudhatják, mikor veszi őket, és mikor nem. A végeredmény: (finoman szólva) furcsa kompozíciójú beállítások és ugróvágások folyamatos alkalmazása teszi "élvezhetetlenné" a képeket. Formanyelvében tehát von Trier nem látszik elszakadni a Dogma szellemiségétől, bár igaz, az ide-oda ugráló kézi kamerát ezúttal kihagyta a játékból. A bizarr technikában azonban nem csupán a képrombolás egy újabb eszközét találja meg, hanem ez az eljárás egyben a legdurvább önirónia a filmben a rendező részéről, mert a számítógép annak a fiktív nagyfőnöknek a helyébe lép, akiről az alkotó maga is álmodozik.

***


Főfőnök
Műfaj: vígjáték
Eredeti cím: Direktoren for det hele
Szereplők: Jens Albinus (Főnök), Peter Gantzler (Ravn), Benedikt Erlingsson (Tolk), Iben Hjejle (Lise), Henrik Prip (Nalle), Friðrik Þór Friðriksson (Finnur), és mások.
Rendező: Lars von Trier
Forgatókönyvíró: Lars von Trier
Vágó: Molly Marlene Stensgaard
Producer: Meta Louise Foldager, Signe Jensen, Vibeke Windelov
Hossz: 99 perc
Gyártás éve: 2006
Forgalmazó: Budapest Film
Magyarországi bemutató dátuma: 2007. március 22.
DVD magyarországi megjelenése: 2007. június 12.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei