2009. május 11.Árendás Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Vakság - És elsötétül minden

Mi történne a világgal, ha hirtelen fertőző és ismeretlen eredetű vakság kezdene terjedni egy nagyvárosban, majd fertőzné meg az egész emberiséget? Mely vonások erősödnének fel? Végre megtalálnánk az emberi természet túlélő, szolidáris oldalát, vagy eljönne a világ vége, elpusztítanánk önmagunkat és egymást?

A Nobel - díjas portugál író, Jose Saramago 1998-ban megjelent azonos című regénye alapján készült, apokaliptikus hangulatú mozi ezt a kérdéskört boncolgatja. A dráma, illetve thriller műfaj felé hajló témához Fernando Meirelles rendező a sokkoló naturalizmust, és a zárt teret választotta eszközként.

Egy forgalmas főúton egy ázsiai férfi lehúzódni kényszerül, mivel minden előjel nélkül egyszer csak elveszítette a látását. A segítségére siető férfi megbűnhődik hátsó szándékai miatt, nemsokára ő is megvakul. A szemorvos (Mark Ruffalo) megállapítja, hogy sem maga a szem, sem a központi idegrendszer nem sérült, a beteg fekete helyett fehéret lát, a vakság tehát ismeretlen eredetű és - ahogyan a doktor reggelre önmagán is tapasztalhatja - rendkívül fertőző.

Ahogy erre számítani lehet, a kormány rögtön karantént állít fel a fertőzöttek számára. A hirtelen összetákolt, tábori jellegű objektumba mindenféle orvosi, vagy egyéb asszisztencia nélkül tuszkolják be a világtalan fertőzöttek első csoportját. Így kerül egy tető alá az ázsiai férfi, a tolvaj (Don McKellar), egy kisfiú, egy idős úr (Danny Glover) és egy luxusprosti (Alice Braga) a doktorral, és a vakságot csupán színlelő feleségével (Julianne Moore). Hamarosan újabbak és újabbak érkeznek addig, amíg már ágy sem jut, a higiénia utópiává válik, az emberek egyes csoportjai, akiknek hátteréről nem sokat tudunk, egyre jobban elkorcsosulnak. A körülmények és a bentlakók viselkedése egyenes arányban válik embertelenné, miközben a szereplők közötti relációk is folyamatosan változnak.

A film trailer-e csalóka, történetileg kevéssé erre lehetett számítani, ami egyeseknek pozitív, másoknak általános csalódást hozott. A kezdeti misztérium után afféle szochio-horrorba csap át a mozi, hosszasan elemezve a karantén lakóinak hatalomhoz és egymáshoz való viszonyát. Ahogyan az ösztönök felülkerekednek a humánumon, az emberek félállati szinte süllyednek, s az erősebbek maguk alá kényszerítik a gyengéket.

Önkénytelenül is a hírhedt Stanford-i börtönkísérlet jut az ember eszébe, amelyet a '70-es évek elején végeztek az említett egyetem alagsorában. (Két csoport férfit egy berendezett börtönbe zártak, majd őket börtönőröknek és raboknak kinevezve magukra hagyták. A kísérletet hat nap után be kellett szüntetni az elharapózó kegyetlenkedések miatt, ami azóta is sok fejtörést okoz a kutatóknak és még több alapot ad az emberi gonoszság fiktív feldolgozásával foglalkozó alkotóknak.) A Vakság készítői is valószínűleg ebből az alaptételből indultak ki, csak közben két fontos dolgot felejtettek el: a szereplők jövőhöz és betegségükhöz való elsődleges relációját.

A hitelesség sérül ott, ahol egy járvány fertőzöttjei állapotukat túl könnyen elfogadják és kizárólag a pillanatnak kezdenek élni, nem törődve az esetleges gyógyulás, és a karanténból való kikerülés esetén várható következményekkel - ez főként a Gael Garcia Bernal által megformált karakteren figyelhető meg, aki a tábort saját pokoli játszóterévé változtatja. A kétségbeesés és a depresszió nem mutatkozott meg eléggé, s ez hiányérzetet hagyott. A külvilágban végbemenő események azonban, amelyről sokáig alig kapunk információt, majd a film vége felé egy gyors térváltással magunk mögött hagyjuk a tábort és az izolált körülményeket, hogy a részévé váljunk a komplexebb képnek, meggyőzőek és hatásosak.



A színészek jól dolgoznak, főleg a már említett Gael Garcia Bernal (Az álom tudománya, Che Guevara - A motoros naplója) nyújt ijesztően hiteles alakítást, valamint a mellékszereplők közül kiemelném még az idős Danny Glover
intelligens karakterformálását
. A Mark Ruffalo által alakított orvos a legemberibb jelenség, viselkedése azért ébreszt zavart a nézőben, mert az árulás és az önzés azon fokát mutatja, ami még a legjobb embernek is sajátja. A főszereplő Julianne Moore-t több hasonló szerepben láthattuk az utóbbi időben (Az ember gyermeke, Felejtés), mintha a készítők ráéreztek volna, hogy erőfeszítés nélkül hozza az apokaliptikus helyzetben is sziklaszilárd, mégis konstansan magas szenvedési szinten hosszasan jól funkcionáló, mártírom hősnőt.

Tökéletesen illett a filmhez, mégsem volt meggyőző. Hiába volt ő az egyetlen látó a Földön, nem bírt a saját szemén át láttatni, a nézők tekintete jogosan inkább a vakok felé fordult.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei