2009. május 19.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A pankrátor - Akinek a ring maga az élet

"Mickey Rourke nagy visszatérése" - már a bemutató előtt így emlegették a Pankrátor című filmet. Ez reklámszövegnek jó, még igaz is, de van valami, ami sokkal fontosabb ennél: a Pankrátor nem csak egy valaha nagyszerű színész visszatérése miatt érdekes, hanem mert egy bitang jó film.

A Pankrátor egy egykor híres, de kiöregedett sportoló története, már amennyiben a pankrációt sportnak lehet tekinteni, hiszen a film alapján a "show" szó talán jobban fedi a valóságot. Hiszen minden a közönség szórakoztatásáról szól, számukra kell kitalálni a látványosabbnál látványosabb, veszélyesebbnél veszélyesebb bunyókat, ahol minden a látszat és minden meg van beszélve előre. A pankrátorok olyanok, mint az egykori római gladiátorok, a közönség szava és véleménye dönthet a sorsuk felett, akinek hangosabban kiabálnak, akit többen eljönnek megnézni, az a bajnok.

Robert/Randy "Kos" Ram ebben a világban él már több, mint húsz éve, melyben benne volt a siker, ahonnan idővel az út már csak lefelé vezet. A Pankrátor című film egyik legnagyobb érdeme, hogy csak öt percet szentel a dicső múltnak és nem a hagyományos sémát követi, ahol a felemelkedés első lépéseitől a bukásig mesélik el egy sportoló (vagy zenész, vagy akármilyen híresség) életét. Ehelyett a film elején mindössze pár fekete-fehér képpel, és a háttérben az őrjöngő tömeg hangjával a rendező megmutatta, hogy ki volt a Kos. Ennél több a film során sem derül ki, felesleges is, mert ami volt, elmúlt, Kos-nak a jelenben kell boldogulnia.

Itt következik a film második nagy erénye, hogy nincsen együtt érző maszatolás, nincsenek hatásvadász jelenetek, helyette éles, objektív képek. Ebben a helyzetben nagyon vékony a határvonal, túl könnyű elbillenni, hogy sajnálatra méltó, szánalmas embert vagy meg nem értett sorsú hőst csináljon a film a főhőséből, de a pankrátor végig tud menni ezen a vonalon, Randy egyszerűen emberi. Emberi, ahogy megpróbálja rendezni a viszonyát a lányával, ahogy munkákat vállal, mert a pankrációból már nem él meg, ahogy kapcsolat szövődik közte és a táncosnő között. Szándékosan nem írtam, hogy szerelem, mert félrevezető lenne.

A harmadik nagy erénye a Pankrátornak a befejezése. Az elsötétült képernyő után ki-ki személyes temperamentuma és hajlamai szerint választhat, szerinte mi jutott Randy-nek: a stílusos halál a ringben vagy a nő megmentheti ettől a sorstól? Így kimondva mindkettő közhelyes lehet, de a választás szabadsága a nézőé.

Napjaink filmkínálatából a Pankrátor már az előzőkben említettekkel kiemelkedne, hogy nem követte el a leggyakoribb baklövéseket, de ez azért még kevés lenne egy bitang jó filmhez. Csakhogy kiemelkedő a színészi játék, konkrétan Mickey Rourke jelenléte a filmben. A legenda szerint, a rendező Darren Aronofsky megkereste a színészt, és közölte vele, hogy tudja, hogy már sokszor leírta magát, de ez menni fog. És ment is. Mindaz a sok hiba, rossz választás, hullámhegy és hullámvölgy, aminek Rourke eddig részese volt, ott van a meggyötört, megöregedett pankrátor arcán. Vannak nagy színészek, akik bármit el tudnak játszani hitelesen, de az igazi csoda az, amikor a szerep és a való élet találkozik egy alakításban. "Csak a világ tud bántani engem, itt (ti: a ringben) nem lesz bajom." - mondja a film végén a pankrátor, Mickey Rourke-ra is állhat mindez: ő is összetűzésben élt a hétköznapi világgal, csak az ő ringje a filmvászon, ahol nem lett baja. Sőt.

***


A pankrátor
Műfaj: filmdráma
Hossz: 111 perc
Eredeti cím: The wrestler
Rendező: Darren Aronofsky
Forgatókönyvíró: Robert D. Siegel
Operatőr: Maryse Alberti
Producer: Darren Aronofsky, Scott Franklin, Eric Watson
Vágó: Andrew Weisblum

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei