2009. június 17.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Ring vagy Ringu? - Európai és ázsiai filmek amerikai változata

A hollywoodi álomgyár előszeretettel választja a könnyebbik utat: eredeti ötletek és új filmek helyett sokszor elég beülni egy-két külföldi fesztiválra vagy kis moziba és utána amerikaiasítva, más szereplőkkel, új címmel újraforgatni a látott történetet.

Az újrafogatásoknál, vagyis remake-k esetében a forgatókönyvön való töprengés helyett, a készítőknek csak a megfelelő alapanyagot kell jó érzékkel kiválasztani, vagy tudni, hogy milyen típusú filmet hol kell keresni.

Tökéletesen eltalált hangulat, misztikum és libabőr a kiszámítható, nyers rettegés helyett, ez jellemző a japán horrorfilmekre. Nem is meglepő, hogy az elmúlt években minden olyan japán alkotás, amely kicsit is közönségsikerre tarthat számot, elkészült amerikai változatban is. Az 1998-ban készült Kör (Ringu) hívta fel a világ figyelmét a japán horrorokra, és nemzetközi kritikai elismerést is aratott. Ha valaki végignéz egy kazettát, hét napon belül meghal, és egy nő kétségbeesett versenyfutásba kezd az idővel, hogy megfejtse a kazetta rejtélyét. Az amerikai Kör története teljesen megegyezik a japánéval, de a kulturális különbségek és az ebből fakadó zenei és vizuális megoldások miatt, a Kör újvilágbeli változatát a közönség rémisztőbbnek értékelte, ami egy horrorfilmnek nem mellékes szempont, még akkor sem, ha a film egyébként látványvilágában és az alakítások színvonalában elmarad az eredetitől. Mégis megnyitotta az utat a hasonló filmek előtt, mint a Harag vagy a Szem, amelyeknek azonban már nem sikerült megismételni a Kör fergeteges sikerét. A Harag talán csak annyival emelkedik ki a többi közül, hogy a japán rendező készítette el az amerikai változatot is, amelyre talán csak a nyugati gázsi lehet a magyarázat. Senki sem gondolta volna, hogy egy Sarah Michelle Gellar, alias Buffy, a vámpírok réme főszereplésével készült kisköltségvetésű horror bárkit is érdekelhet, mégis hatalmas bevételt hozott. Egy ilyen talán a véletlen számlájára írható siker után azonban a Szem amerikai újraforgatása már az érdektelenségbe fulladt. Mostanában nem is próbálkoztak már az Álomgyárban japán horrorral.

Ahogy a japánok az igényes horrorfilmről híresek, úgy köztudott, hogy komédiákban, különösen romantikus-balfácános vígjátékokban a franciák élen járnak. Az apák napja, Három férfi és egy bébi, a Magas barna férfi felemás cipőben, Balfácán, Kétbalkéz, Reszkess Amerika, Amerikai Taxi … csak néhány film, amit Európában importáltak a tengerentúlra. A sajátos gall humor és báj azonban a legtöbbször elvész a nyelv és a szereplők lecserélésével, így - főleg európai, magyar szemmel - összehasonlításra sem érdemesek ezek a filmek az eredetetijükkel.

A skandinávok talán egy kicsit jobban jártak, a norvég, dán, svéd nemzeti filmgyártás remekeit viszonylag ritkán látjuk viszont amerikai módon, talán mert a mentalitás, annyira különböző, hogy egy próbát sem ér meg. Egy kivétel azonban van, Christopher Nolan Álmatlanság című 2000-ben készült filmje olyan sztárokat vonultatott fel, mint Al Pacino, Robin Williams és Hillary Swank. Egy alaszkai kisvárosba érkezik a kiégett nyomozó, hogy megoldjon egy gyilkossági ügyet, de soha-le-nem menő nap és az őrült gyilkos hamar ébren megélt rémálommá teszik az életét. A film nem érdemel komoly kritikát, csak egyet: a norvég-svéd eredeti jobb. Stellan Skarsgard nem jobb színész mint, Al Pacino, Erik Skjoldbjarg nem jobb rendező, mint Christopher Nolan, egyszerűen annyi történt, hogy jobban el tudja találni a hangulatot, az aki ott él.

Ritkán, de előfordul olyan film is, ahol a más nyelvre, kultúrára adaptálás sikeres, és a két film, ha nagyon különböző is, ez nem megy az értékének a rovására. A Nyisd ki a szemed című film 1997-ben nyert pár díjat, látta pár ember, de hamar eltűnt volna végleg, ha Tom Cruise főszereplésével nem készül el a Vanília égbolt, amelynek külön varázsa, hogy a női főhős mindkét esetben Penelope Cruz, aki biztosan sok érdekeset tudna mesélni a két film közötti különbségekről.
A gyakorlatilag egyező cselekmény ellenére nem sok hasonlóság van a két film között, más az életérzés, más a végkicsengés, de ez már nem esztétikai különbség, hanem a két nép mentalitásának eltérése.

Az amerikai újraforgatásra pedig csak ez a különbség adhat létjogosultságot. Mert rossz indok az, hogy nincs eredeti ötletük, de megérthető az, ha egy jó filmet közelebb akarnak hozni a saját közönségükhöz.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei