2009. augusztus 24.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Becstelen Brigantyk - Vér, nevetés, nácik és skalpok

Mi a közös bennük? Quentin Tarantino, skalpolás, Brad Pitt, második világháború... A válasz mindössze két szó: Becstelen brigantyk. A fenegyerek Tarantino ismét bizonyított, méghozzá sokszorosan, egy stílusérzékkel, humorral és tőle meglepően kevés vérrel készült filmmel.

Az idei nyár nem szűkölködött rajongva várt filmekben, elég a Terminátorra vagy a Harry Potterre gondolni, de a vájtszemű filmrajongók mégis a Becstelen Brigantyk miatt ültek tűkön már a Cannes-i díszbemutató óta. És érdemes volt, mert a sok csalódás után végre egy film, amely beváltani látszik a hozzá fűzött (nem kis) reményeket.

Quentin Tarantino zseniális filmrendező, ebben kevesen kételkednének, és a Becstelen Brigantyk megmutatja, milyen, ha egy filmötletet tíz éven át dédelget - azóta fontolgatja ugyanis, hogy filmet készít a témáról. Az ötlet Enzo G. Castellari 1978-ban készült Becstelen Brigantikjának feldolgozásával indult, de emlegették közben a Piszkos tizenkettőt és más háborús filmeket is. Ezt a műfajt és történetet szőtte át végül Tarantino a saját egyéniségével, miközben hihetetlen energiákat fektetett a megfelelő színészek kiválasztására is Európában és a tengerentúlon egyaránt. Ez a lelkesedés és maximalizmus látszik az elkészült filmnek minden kockáján.

A hivatalos verzió szerint a történet főszereplői Aldo "az Apacs" Raine és osztaga, akik különös kegyetlenséggel és skalpolással bánnak el a nácikkal, miközben egy zsidó származású lány, Soshanna egy moziban készül bosszút állni szülei gyilkosán és a náci vezérkaron. Tarantino ezúttal ragaszkodik a hagyományos, lineáris történetvezetéshez, mindössze fejezetekre bontotta a filmet, hogy megindokolja a Becstelen Brigantyk töredezettségét. Tarantinóhoz méltó módon a hangsúly nem is kifejezetten a cselekményen van - bár azt is élmény látni, hogyan írja felül az átlagemberek által ismert történelmi tényeket, hanem a karaktereken és a párbeszédeken.

Mert mindenki beszélget, arányaiban kevés az akció és a vér, skalpolásból sincsen sok, inkább a meglepő és szellemes dialógusok viszik előre a sztorit a végső pillanatig, a leszámolásig. Ráadásul nagyon rég lehetett a filmvásznon látni ennyire jól megírt és maradandó figurákat, akiket a gonddal válogatott színészek hibátlanul töltöttek meg élettel. Különös kimondani, Brad Pitt az egyik leggyengébb alak, bár sok rendező szeretne ennyire "gyenge" karaktert. A nők kulcsfigurák, Mélanie Laurent és Diane Kruger gyönyörű és határozott. A brigantik közül Til Schweiger alias Hugo Stiglitz, a pszichopata és Danuel Brühl, a haza hőséből filmsztárrá avanzsáló Frederick Zoller egyszerűen lenyűgöző, érdemes figyelni a legkisebb rezdülésüket is. Előbbi egy kocsmai jelenetben a film közepe táján olyan cool, amiből hivatkozási alap lehet - ez egyébként is a Becstelen Brigantyk egyik legjobb pár perce.

Még ebből az erős mezőnyből is kiemelkedik Christoph Walt Hans Landa, a Zsidóvadász szerepében, aki jó eséllyel élete alakítását nyújtotta. Vele kezdődik és végződik a Becstelen Brigantyk, végig zseniális és tenyérbemászó, náci tiszt és főgonosz létére mégsem utálható, néha vicces, de sosem paródia. Nem is vitatta tőle senki a legjobb férfi alakításért járó Aranypálmát.

Quentin Tarantino filmjeiben központi szerepe van a zenének, a Becstelen Brigantykban is jól megfér egymással Ennio Morricone és David Bowie. Morricone nevével felmerül az emberben a western képe is, ami nem tévedés, Tarantino szívesen keveri a műfajokat, ezúttal a western életérzést és hangulatot oltja bele a második világháborús filmbe. Itt-ott a látvány is ezt tükrözi: a klasszikus vadnyugati filmekre jellemzőek a lassítások, az összehúzott szemek, sőt tulajdonképpen a skalpolás maga is. Mindezt fejeli meg Tarantino azzal, hogy a filmjén nevetni is lehet: nem primitív, nem elcsépelt, hanem egyszerűen vicces.

Ennyi pozitívum után már nem számít, hogy több mint százötven perc, hogy miért van, és szándékos-e a helyesírási hiba az angol címben, vagy hogy többen kifogásolták a magyar címet, mondván pontosabb fordítás például a Dicstelen fattyúk. A Becstelen Brigantyk egészen biztosan a nyár filmje, de még az is lehet, hogy az év filmje lesz.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei