2009. október 17.Kőnig Mariann
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Táncoló testek a vásznon - filmek, melyek a táncról (is) szólnak

1978. valószínűleg beírta magát a filmtörténelembe. Ekkor mutatták be a Grease című amerikai musicalt, mely a számos jelölés ellenére egyetlen díjat sem kapott. Azóta megszámlálhatatlan mennyiségű olyan film, musical készült, mely az alaptörténet mellett a táncot állította középpontba. Olyan filmek gyűjteménye ez, melyek az elmúlt 31 év terméséből kiemelkednek.

Grease, Flashdance és Dirty Dancing - a táncfilmek megjelenésének és sikerének első meghatározó alkotásai. 31 év alatt különféle történetekhez különféle táncstílusok kapcsolódtak. A három legnagyobb hatású táncfilm közül az 1978-as Grease volt az első. Danny (John Travolta) és Sandy (Olivia Newton-John) gimnáziumi szerelmének története rock and roll-lal fűszerezve egy nagy sikerű Broadway-produkción alapul. A Grease elismerése a díjak felől nem érkezett meg, hiszen egyik szobrot sem vehette át, de a közönség soha nem kételkedett jelentőségében. Az évek a rajongókat igazolják. A Grease története önmagában nem arathatott volna sikert - egyik legmeghatározóbb eleme az a hangulat, melyet korábban filmeken kevesen tudtak megjeleníteni és a nézőkkel érzékeltetni. Ezt a sikert hozó hangulatot kívánták a későbbi musical és táncfilm alkotók megteremteni. Vannak filmek, melyeknek sikerült, és vannak, melyek romantikus drámává váltak néhány táncbetéttel.

Alex Owens (Jennifer Beals) története sokak számára ismert, hiszen az 1983-as Flashdance a Grease-hez hasonlóan klasszikussá vált az elmúlt évek során. A film kedvezőtlen kritikákat kapott, zenéjét azonban számos díjjal elismerték: 1984-ben Oscar-díjat, Golden Globe díjat, Grammy-díjat és BAFTA-díjat is kapott. Alex hegesztőmunkásként dolgozik és balett-táncosnő szeretne lenni. Tipikusan egy nagyravágyó lány története, akinek minden adottsága és tehetsége megvan ahhoz, hogy megvalósítsa álmait. A tánc és a sokak által kedvelt zene nélkül a Flashdance története sem maradt volna meg a nézők emlékezetében.

A sikeres táncfilmek sorában az 1987-es Dirty Dancing következik. Johnny Castle (Patrick Swayze) és Baby (Jennifer Grey) tiltott szerelmének története és a féktelen, érzelmeket és érzékiséget a vászonra csempésző tánc egyaránt hozzájárultak a film sikeréhez. Szerelem és tánc olyan szorosan összefonódik a Piszkos táncban, hogy szinte elválaszthatatlannak tűnnek. Ezt a szoros kapcsolatot a későbbi hollywoodi táncfilmes alkotások sem számolták föl. Bebizonyosodott az alkotók számára, hogy nagy sikereket lehet elérni akkor, ha a romantikus történethez nem csak ármánykodók, de zene és tánc is társul. A Dirty Dancing sikerére és Patrick Swayze tánctudására alapozva készítették el 2003-ban Az utolsó piszkos táncot, 2004-ben pedig a Dirty Dancing 2. részét. Egyik újabb alkotás sem ért fel a Dirty Dancing-hez. A második rész szinte egy az egyben követi az első rész történetét, forgatókönyvét. Enyhe túlzással azt is mondhatnánk, nem mutat semmi újat a szereplőkön, a helyszínen, a zenén és a táncon kívül. Ettől teljesen eltérő történetet tár a nézők elé Az utolsó piszkos tánc: három visszavonult táncosnak újra színpadra kell lépnie, mely lelki, fizikai és szellemi megpróbáltatások sorát eredményezi. Míg a Dirty Dancing 2. sikertelenségét valószínűleg az újdonság hiánya okozta, Az utolsó piszkos tánc esetében ezt nem lehet megmondani.

Baz Luhrmann rendező nevéhez két olyan film is köthető, melyek a maguk műfajában nagy jelentőségűnek számítanak. Luhrmann első filmje, az 1992-es Kötelező táncok Scott Hastings táncbajnok és a táncolni tanuló Fran történetét dolgozza fel. Zsenialitása a zenék kiválasztásában és a táncos világ hangulatának átadásában rejlik. Baz Luhrmann a különleges hangulat megteremtésének mestere. Erről tanúskodik a 2001-es Moulin Rouge is. Párizs, századforduló, mulatók, Moulin Rouge, Nicole Kidman és Ewan McGregor - mind közrejátszottak abban, hogy a Moulin Rouge kilépjen az átlagos romantikus film keretei közül.

2000-től egyre több olyan film került a mozikba, mely tartalmaz ugyan táncos elemeket, de a már említett klasszikus táncfilm hangulatát nem adja vissza. Közülük számos alkotás hatalmas sikert aratott - első sorban a fiatalabbak körében -, másokról valószínűleg sokkal kevesebben hallottak.

Nem kapott nagy hírverést például a 2000-ben bemutatott ausztrál-amerikai vígjáték, a Bakancstánc. A háttérben maradás egyik oka a filmben megjelenő táncstílus lehet, a sztepp. Míg a balett, a hip-hop, a klasszikus és a standard táncok nagy elismerést kapnak, addig a sztepp sokak számára idegen. Éppen ezért ha egy film sztepp-táncosról és a szteppről szól, valószínűleg kevesebb néző érdeklődését kelti fel, mint például egy musical, vagy egy balettművész életéről szóló film.

A Szívem érted RAPes (2001) alkotói kiaknázták a két legnépszerűbb táncstílusban rejlő lehetőségeket: a film ütközteti, majd ötvözi a balett és a hip-hop elemeit. Olyan örök érvényű üzenetet hordoz, amely kissé elcsépeltnek tűnik még akkor is, ha a tánc nyelvére is le van fordítva: mindegy honnan jössz, mindegy ki vagy, és az is mindegy, milyen táncot szeretsz és művelsz, a lényeg az, hogy a szeretet mindent legyőz. Szeretet esetében elsősorban nem a szerelemre kell gondolni, hanem a tánc szeretetére, az emberek és barátok szeretetére, valamint az élet szeretetére. Kiemelkedő alkotásnak és maradandó filmes élménynek nem nevezhető, mégis újszerű ötletnek számít a két táncstílus ilyen formában történő találkozása.

2003-ban elkészült egy olyan film, ami megmutatja, milyen ne legyen egy táncfilm. A Honey, melynek főszereplője Jessica Alba, egy sikerre éhes film képét mutatja. Csinos, szép, tehetséges, viszonylag akadálymentes életet élő főszereplő, neves és a vásznon jól mutató hip-hop sztárok, valamint szerelemmentes silány történet. Mindaz kimarad belőle, ami életszagúvá, hihetővé, izgalmassá és élvezhetővé tesz egy filmet.

A már említett táncok mellett 2004-ben megjelent egy olyan stílus a vásznon, ami a hétköznapi életben sokak számára idegennek tűnik: ez az utcai tánc. Korábban úgy gondolták (és sokan még ma is úgy gondolják), hogy a táncnak megvan a maga helye: táncstúdiók, próbatermek, színpad. Ebből a kötöttségből és merev szabályrendszerből törnek ki az utcai táncosok, akiknek elsődleges célja a tánccal való térhódítás, a szórakozás és a szórakoztatás. A street dance nem szokványos módon fejlődött ki. Olyan táncok elemei találhatóak meg benne, mint a breakdance, a hip-hop, a popping, a funk, a locking és a house dance. Térhódítását mutatja, hogy három film alapjául is szolgált. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy míg más táncok ellen nem nagyon mutatkozik lázadás és ellenérzés a társadalom részéről, addig a street dance sokak által nem elfogadott. Az első ilyen témában készült film az Utcai tánc (You Got Served), ahol a zene és a tánc lényegében háttérbe szorítja a történetet. Los Angeles legjobb hip-hop táncosait keresik, természetesen az utcáról. Rivális bandák között a szokásostól eltérően nem a fegyver és az erőszak dönt, hanem a tánctudás.

Az Utcai táncot a Step Up (2006) és a Streetdance - Step Up 2. (2008) követte. A Step Up 2. csak látszólag folytatása a 2006-os filmnek. Valójában két, egymástól független történetről van szó, ahol csupán 1-2 szereplő egyezik meg a mellékszereplők közül. Mind a két film a beilleszkedés nehézségeiről, azok leküzdéséről és az elfogadásról szól - természetesen a tánc köré építve ezeket a problémákat. Sok esetben ha egy filmnek második része készül, jóval gyengébb fogadtatásban részesül, mint elődje. Az USA-ban ez másként történt, Magyarországon azonban egyik filmről sem lehetett túl sokat hallani. Szintén a beilleszkedésről szól a 2007-es Lökd a ritmust is, melyben DJ, a tehetséges utcai táncos bekerül az egyetemre, ahol szabályokkal és elvárásokkal találkozik. A tánc azonban továbbra is megmarad az életében.

Az utóbbi évek legsikeresebb zenés-táncos filmje a három részt is megélt High School Musical. Troy és Gabriella gimnáziumi szerelmének története táncbetétekkel, közös énekléssel, és számos nehézséggel fűszerezve. Bűbájos szereplők, egyszerű történet, három rész. Az elsősorban tini-közönséget célzó filmek kirobbanó, néhol hisztériába átcsapó sikert értek el. Ennek számos oka van: a történet könnyen befogadható, a szereplők könnyen megszerethetőek, és álomvilágba ringatja a tiniket, hiszen könnyen azonosulni tudnak a karakterekkel.

2009 nagy újítást hoz a táncfilmek történetébe. A Wayans fivérek (Horrorra Akadva) elkészítették a népszerű zenés-táncos filmek paródiáját, melyben nem kímélték az utóbbi évek legsikeresebb alkotásai mellett az igazi klasszikusokat sem: Flashdance, Dirty Dancing. A Táncfilm igazi táncfilm-mustra olyan jelenetekkel, melyeket soha nem fog elfelejteni a közönség.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei