2009. október 23.Peiker Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

The Edukators - Ideák bölcsődéje

Hans Weingartner 2004-es filmjében két barát, Jan (Daniel Brühl) és Peter (Stipe Erceg) éjjelente rablóruhába öltözve lopóznak be módosabb berliniek villáiba, hogy ide-oda húzigáljanak pár bútordarabot és műtárgyat. Cetlit is hagynak, hogy aztán a ház lakói bőszen törjék fejüket azon a mondaton, amit a két ifjú nevelő célzattal odavet.

Az idealista páros idilljét azonban megzavarja Peter barátnője, Jule (Julia Jentsch), aki épp oly lánglelkű, mint Jan. A hűtlenség persze nem vezethet konfliktushoz, hisz a film hősei egy közös ellenség ellen küzdenek. Kapitalizmus, te Antikrisztus, te!

Az Edukators elején világossá válik, hogy a magánlaksértésnek oka van. Jan és Peter nem akarnak rosszat, csak azért vizslatják nonstop a gazdagok lakhelyét, mert ijesztgetni akarnak. Mert a puccparádéhoz szokott sznobok elsorvadt agytekervényeit akarják kicsit megbirizgálni. Segítik az idős alkoholista bácsit, aggódnak a Harmadik világ kizsákmányoltjaiért, köpnek az anyagi dolgokra. Vadul, szabadon akarnak élni. És beszélgetnek. Sokat. És prédikálnak. Még többet.

És mi az, amit megtanulunk tőlük? Hogy az, akinek pénze van, soha nem fog változni. Ha egyszer elindulsz a lejtőn, ki tudja, hol állsz meg. Valószínűleg már rohadsz belül. Vigyázz, ha nyersz véletlenül a pókeren egy Rolex órát, azonnal dobd ki a mozgó autó ablakán, különben mehetsz egyenesen a fenébe, de minimum a pokolba. Különben is, minek pókerezel?

Az Edukators a dokumentum erejével próbál hatni, és kezdetben ez sikerül is. A kamera rátapad a színészekre, velük zuhan és emelkedik, beleremeg a feszültségbe, élő szemként pislog és forog. A film elején még reménykedhetünk, a tüntetőkkel együtt érezhetünk, akarhatjuk, hogy a film hősei változást idézzenek elő. A forgatókönyvet azonban nem a képzeletünk alakítja, a szöveg, melyet ifjaink ontanak magukból, valójában nem jelent többet üres frázisoknál. Hans Weingartner valamit mondani akart, de pár okos gondolattal többre ment volna, mint kétórányi puffogtatással. Az Edukators második fele ráadásul olyan hosszúnak érződik, hogy az időnkénti suspense- és akció kísérletek sem elegendőek ahhoz, hogy a néző leragadó pilláit megállítsák.

A jellemrajzok ellenben meglepően színesre sikerültek, habár a sztereotípiák erősen átszövik a filmet. A "rendszer fenntartói", az ellenőrök, valamint a finnyás sznob hölgyek ábrázolása nem több sekélyes karikatúránál. A főszereplők karaktere árnyaltabb, de a rendezői elfogultság itt is üvölt, hogy észrevegyék. Jan kezdetben dúvad fiú, majd zavart fiú, ijedt fiú, majd szerelmes fiú, miközben végig egy határozott fiú benyomását kelti. Jule kötelességtudó lányból lázadó matrónává válik a sokszínű fiúval töltött három nap hatására, és igazából nem is haragszunk az áruló párra, ők tényleg összetartoznak.

Hiszen Peter képes volt az általuk mélységesen gyűlölt és megvetett társadalom egy csillogó jelképét magához venni, pedig ami a karórákat illeti, Jan is megmaradt egy egyszerű Casionál. És időnként Peter furcsa dolgokat is csinál. Például pisztolyt ránt, mikor emberrablásra készülnek. Leütni, megkötözni, szájat betömködni ér. Gázpisztollyal hadonászni túlzás. A kipécézett milliomos, Hardenberg karaktere döbbenetes jellemfejlődésen megy át, a kopasz, gyakran premier plánban fényképezett fintorgó "főgonoszról" megtudjuk, hogy ’68-ban még ő volt a fürtös lázadó csávó. És főzni is szeret, meg az Alpokban gyönyörködni, és még a spanglit sem veti meg. Na de, hohó, ne reménykedjünk. A nemszimpiből ritkán lesz szimpi. Hardenberg úr lemond a kártérítésről ugyan, amivel Jule tartozik a széttrancsírozott Mercedes tulajának, de azért csak ráküldi a kommandósokat, mert neki hatalma van, ő megteheti. Meg különben is, gazdag, tehát nem változik, a velejéig romlott, ugye. Az évek során kihalt belőle minden érzés. Még jó, hogy hőseink szemfülesek, és erősen ragaszkodnak előítéleteikhez, így pont időben hajókáznak el Hardenberg jachtján a naplementébe.

Az Edukatorsban megvolt a szándék. A film valóban tanítani, elgondolkodtatni, nevelni akar. Az élet valódi értékeire hívja fel a figyelmet, arra, hogy a pénz nem minden. Ezt a közhelyet ismerjük. Weingartner azonban ennél messzebre megy. Az ő filmjében a pénz a legfőbb bűn, akinek pénze van, azt felelősségre kell vonni, annak magyarázkodnia kell. Az ifjak ellenben megtehetik, hogy egész nap csak a világ problémáin keseregnek. És persze törvényt szegnek. Mert ugye, a szükség törvényt bont. De megoldásuk nincs. Mondhatnánk, hogy legalább próbálkoznak. És igen, próbálkoznak, vaktában, meggondolatlanul, öntörvényűen. A film a társadalmi egyenlőtlenség mellett, vagy inkább helyett, akaratlanul is arra hívja fel a figyelmet, hogy sztereotípiákra alapozva ítélkezni nevetségesen gyermekded. Az Edukators gyermeki báját egy idő után felváltja egyfajta buta gyerekesség. A gyermeket ideális esetben a szülői útmutatás terelgeti útján. Ez a gyermek elkanászodott.

***


The Edukators
Rendező: Hans Weingartner
Forgatókönyv: Katharina Held, Hans Weingartner
Szereplők: Daniel Bruhl, Julia Jentsch, Stipe Erceg, Peer Martiny, Laura Schmidt, Claudio Caiolo

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei