2009. november 28.Prax Levente
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Steven Soderbergh: Az informátor!

A közelmúltban újabb film került a magyar mozikba az egyik legnagyobb figyelemre számot tartó kortárs hollywoodi rendező, Steven Soderbergh műhelyéből. Az informátor! című alkotás újabb érdekes színfoltot jelent egy gazdag és különösen szerteágazó életműben.

Steven Soderbergh igen eklektikus rendező, eddigi életműve rendkívül vegyes képet mutat. Rendezett egyéni hangvételű szerzői filmet (Szex, hazugság, videó), de köthetőek a nevéhez experimentális kísérletek (Schizopolis, Gray's Anatomy) és hollywoodi szuperprodukciók is (Ocean's sorozat, Solaris). Ezerarcú művészről van tehát szó, aki gyakorlatilag bármely műfajban képes minőségi alkotást létrehozni.

A magyar mozikban november 26-án bemutatott új filmje, a kommerszebb darabok közé tartozik: Az informátor! nagy profizmussal levezényelt könnyed munka, kellemesen szórakoztat, van társadalomkritikai vonulata is, de nem késztet komoly szellemi erőfeszítésre. Műfajilag leginkább szatíraként lehet besorolni, tekintettel a témára és a főszereplők ábrázolásmódjára.

A film főhőse, Mark Whitaker (Matt Damon) egy nagy mezőgazdasági cégnél dolgozik a kilencvenes évek elején. Miután rájön, hogy a vállalat illegális üzleti manőverekbe kezdett, az FBI informátorának áll, és évekig szállítja a hang- és videofelvételeket a különböző tárgyalásokról és konferenciákról, amíg össze nem gyűlik annyi bizonyíték, hogy a cég vezetőségét megvádolhassák. Ez a játékidő nagyjából kétharmadánál meg is történik, ezután azonban váratlanul olyan fordulat következik, amely teljesen más megvilágításba helyezi Whitaker karakterét. Elképesztően abszurd történet bontakozik ki, amely, bármilyen hihetetlennek is tűnik a végén, a valóságban is lejátszódott.

Soderbergh a cselekményt nagyobbrészt konvencionális eszközökkel vezeti elő, a leginkább formabontó törekvése az, hogy a jelenetek során állandóan hallhatóak a főhős belső monológjai. Ezek általában csak valamilyen áttételes kapcsolatban állnak a szituációval. A történet lineáris időrendben halad, ezt az időnként felbukkanó feliratok is megerősítik, nincsenek visszautalások; a kép fokról-fokra áll össze, míg egyetlen elvarratlan szál sem marad. A színészi alakítások kitűnőek: Damon könnyedén hozza a feltörekvő Whitakert, aki bármit is csinál, mindvégig lúzer marad, de a többiek sem maradnak el mögötte. A rendező remekül használja a filmzenét; mindvégig vidám, pattogós muzsika szól, ami jelzi, hogy a látottakat a maguk értékén kell kezelni, nem érdemes különösebben komolyan venni semmit.

Az informátor! kellemes kikapcsolódás, és semmi több; bárki jól szórakozhat rajta. Akik azonban Soderbergh komolyabb oldalára kíváncsiak, azoknak inkább ajánlható például a Kafka, vagy a Traffic.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei