2009. december 31.Kovács Enikő
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Az évtized legjobb filmjei (1. rész)

Pillanatokon belül vége a ’00-ás éveknek és elérkeznek a 2010-esek, a visszaszámolásban mi az évtized legjobb filmjeinek bemutatásával veszünk részt. Nem különböztettünk meg műfajt és kategóriát, egyszerűen összeállítottuk azt a harmincat, amik nekünk a legjobban tetszettek, a szubjektivitás persze elkerülhetetlen, de szívesen várjuk a kiegészítést a kommentekben. Íme harmadik harmad!

#30 Igazából szerelem (2003)

A Négy esküvő és egy temetés forgatókönyvírója korábban alaposan begyakorolta magát a brit-romantika ábrázolásába, majd első rendezésében nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy több szálon futó történeteken keresztül a szerelem különböző arcait mutassa meg nekünk. A romantikus hangvétel iránt kevésbé fogékonyak nagy valószínűséggel megborzonganak néhányszor (és nem az örömtől), miközben ezt a filmet nézik, ám őket is kárpótolja a remek színészeket (Emma Thompson, Alan Rickman, Hugh Grant, Bill Nighy, Liam Neeson, Laura Linney) felvonultató szereplőgárda, a műfaj kedvelői pedig biztosan azonnal szerelembe esnek a megtekintés után, ha nem is konkrét személlyel, de magával a szerelemmel biztosan.

#29 Gladiátor (2000)

A hadvezérből gladiátorrá, gladiátorból legendás hőssé vált Maximus története a csavaros sztori helyett inkább az ámulatba ejtő látványvilágra törekedett, végül mégsem ez biztosítja a helyét a listán. Alaposan megnézve a filmet számos hiányosság felfedezhető, és Russel Crowe Oscar-díjjal jutalmazott alakítása is hagy némi kivetnivalót maga után minden elismerés ellenére, az viszont kétségkívül Ridley Scott filmjének az érdeme, hogy feltámasztotta és ismét az érdeklődés középpontjába állította a történelmi témájú (ám ezt a témát alaposan átdolgozó) filmeket. Tulajdonképpen a Gladiátor által kitaposott ösvényen indult el azóta a siker útjára a Trója, a 300 és társaik, Commodus befolyásos mellékszerepében pedig egy igazi színész-zseni villantja meg tehetségét.

#28 Ocean’s eleven - Tripla vagy semmi (2001)

A férfiideál ezer közvélemény-kutatás és felmérés eredményei ellenére vajmi keveset változott az elmúlt évtizedekben, továbbra is elvárás, hogy legyen elegáns és sármos, veszélyes és furfangos, és ki szállíthatná ezt jobban, mint egy olyan professzionális rablóbanda, amelynek tagjai George Clooney, Brad Pitt és Matt Damon, ráadásul az ellenlábast is Andy García alakítja. Az egymással tökéletesen ellentétes, de mégis egyformán kedvelhető karakterek, a pörgős dramaturgia és feszes forgatókönyv, bár sok meglepetéssel nem szolgál, mégis tökéletes kikapcsolódást nyújt a nézőnek, a karakterek lazasága pedig irigylésre méltó. Az alapötlet egyébként nem teljesen új, a film kedvelőinek érdemes utánanézni A dicső tizenegy című, nem kevésbé parádés szereposztású 1960-as filmnek.

#27 A kör (2002)

Ez a horrorfilm tulajdonképpen műfaja legalapvetőbb eszközeivel dolgozik, ezek együttes hatása mégis sokkoló, lefogadom, hogy nézők ezreire hozta rá a frászt a film után megcsörrenő telefon. Remake-ről beszélünk, hiszen a film az 1998-as japán Ringu feldolgozása, a nyugati civilizációban felnövekedett generáció számára azonban még a sztori ismerete esetén is megdöbbentő hatásmechanizmussal működik, és ismét felújította műfajának azon leghatásosabb, bár már elfeledettnek tűnő feszültségkeltő elemét, hogy nem gumiszörnyek és művér, hanem a sejtetés segítségével fokozza a rettegést, ami pedig a vérbeli horrornak nem eszköze, ellenben éppen a célja.

#26 Út a vadonba (2007)

Minden korszak fiatal generációjának alapvető témája az útkeresés, és mindig akadnak olyanok, akik nem tudják elfogadni a környezetük által lehetőségként felkínált életcélokat és a társadalmi konvenciókat. Az Út a vadonba egyben szó szerinti és metaforikus kivonulás története, egy olyan fiúról szól, aki nem hajlandó elfogadni a polgári élet által kínált örömöket és nehézségeket, ezért sajátos önmegvalósításba kezd. Jutalma az igazi szabadság, amelynek témáját több film feldolgozta már, és enélkül is tudjuk, hogy csak kötődés nélkül valósítható meg, így viszont felmerül a kérdés, hogy megéri-e egyáltalán? Ilyesmi filozofálgatással, gyönyörű tájakkal és egy felejthetetlen záró képsorral okít minket Sean Penn, a ’90-es évek egyik legjobb drámai színésze, aki ebben az évtizedben megmutatta, hogy rendezőként sincs oka szégyenre.

#25 Csillagpor (2007)

Fifikás boszorkák, rettenthetetlen kalózok, törtető királyfik, ragyogó szépségű kisasszonyok, hullócsillag, hófehér unikornis, mágia és örök szerelem, egy félszeg fiatalember, aki kalandjai végére vérbeli hőssé válik és persze elnyeri jutalmát - mi kell még egy tökéletes tündérmeséhez? Talán még egy csipetnyi humor, hogy a gyerekeken kívül a felnőttek is tudják mit élveznek. Mindezt tökéletes egyvelegben egyesíti a Csillagpor, Tristan kalandjait ráadásul olyan színészek rendhagyó játéka fűszerezi, mint Michelle Pfeiffer, Robert De Niro és Rupert Everett. Ilyennek kell lennie egy mesének.

#24 Anyádat is (2001)

A Szép remények és Az ember gyermeke című filmek rendezőjének, Alfonso Cuarón-nak alkotása olyan kérdéseket feszeget, hogy hol találhatók a barátság határai, milyen fájdalmakkal járhat a felnőtté válás, és hogy milyen fontos teljes intenzitásában megélni a kínálkozó lehetőségeket. Mindezt egy ártalmatlannak tűnő kamaszfilm- és roadmovie-mix köntösébe öltöztetve mutatja be nekünk, de az Anyádat is valójában sokkal több ennél, és még ráadásként megismertet velünk egy-egy szeletet a kétségbeejtően kilátástalan és a ragyogásában vonzó, ám minden formájában mágikus Mexikóból is.

#23 A Karib-tenger kalózai trilógia (2003, 2006, 2007)

Egy vad életű, igen tehetséges színész, aki családot alapít, és úgy dönt, hogy gyerekeinek is tetsző filmben szeretne játszani, és egy látványos kalózhistória: így alakul ki az évtized egyik legjobb kalandfilm-sorozata. Látszólag a szerelme megmentéséért, meghódításáért és megtartásáért küzdő Will Turner a főszereplő, ám nem kérdés, hogy a prímet az imbolygó járású, gyöngyös hajú, végtelenül laza és vagány Jack Sparrow kapitány viszi, azóta ez a karakter Johnny Depp karrier-megújulásának jelképévé vált.

#22 Taxidermia (2006)

Pálfi György három generáció, egy második világháborús tisztiszolga, a zabáló-versenyeken jeleskedni próbáló fia, és preparátor unokája, valamint a XX. század második felének történelmi eseményeinek érintőleges bemutatásával az emberi önmegvalósítás kálváriáját veszi górcső alá, radikalizmusa és provokációja miatt felejthetetlen. A szereplők tulajdonképpen az őket körülvevő korszak jelképei, de ugyanakkor azokra az emberi tulajdonságokra és társadalmi jelenségekre is felhívják a figyelmet, amelyek nem bizonyos kor, hanem a humán természet velejárói.

#21 Szerelemre hangolva (2000)

Wong Kar-Wai ezen ezredfordulós alkotásának elkészítésekor fejlesztette tökélyre azt a filmnyelvet, ami a vásznon látott képeket és a hangszóróból szűrődő hangokat látványélménynél többé, vizuális verssé alakítja. Nem ítélkezik a két szerető, és óvatosan, kíváncsian ismerkedő házastársaik felett, ehelyett nosztalgikus utazásra csábítja a nézőt. Pörgős jelenetek, csavaros fordulatok kedvelőinek semmiképpen nem ajánlott, aki viszont egy igen kellemes filmélmény reményében hajlandó ezekről lemondani, biztosan nem csalódik ebben a lassú folyású lélekbalzsamban.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei