2010. január 3.Balkányi Nóra
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Karácsonyi lidércnyomás és egyéb rémmesék habbal

Az elmúlt karácsonyok szelleme nem éppen barátságos, a Grincs fogja magát és ellopja a fa alól Kifalva összes ajándékát, beköszönt a félelem és rettegés Karácsonyvárosba. A cukormáz nélküli karácsonyi filmek után itt vannak azok a karácsonyi mesék, amiket nem gyerekeknek szokás felolvasni elalvás előtt.

Robert Zemeckis, akit mostanában elvitt a saját maga által megalkotott forrestgumpi fuvallat a csodálatos 3D illetve a CGI karakterek látványvilágába (Polar Expressz, Beowulf - Legendák lovagja), most egy régi klasszikust hozott el a kötelező karácsonyi filmes szezonba, Jim Carrey gyurmaként formálható arcával megspékelve. A Karácsonyi ének Charles Dickensty mondja fel újra, a moziban a nézők feje felett hulló virtuális hó hullásával és Harry Potter féle London felett repüléssel. Valóban sötét mese, és van mögötte más gondolat is a nem az ajándékok, hanem a szeretet számít típusú tanulságon túl. Na de a hátborzongató karácsonyi történeteket illetve úgy tűnik, marad a trónon a nagy előd, egy másik animációs technikát használó, stop motion bábremek.

Tim Burton 1993 óta kult státusba emelkedett zenés Karácsonyi lidércnyomásánál sötétebb mesét még a Grincs sem produkált, pedig igazán mindent megpróbált. Dr. Seuss híres zöld szörnye, a súlyos gyerekkori traumákkal felszerelkezett Grincs egy apró hópehelyben megbújó csodás helyen, Kifalván hozza a frászt mindenkire és az ott lakó kik ellen intéz gonosz támadást karácsony éjén. A 2000-ben elkészült filmverzió (A Grincs) szintén Carrey tehetségét bombázta ki szorgalmasan és nagy erőkkel, azonban nem lett más egy furcsa, görbe tükörnek képzelt, ám tökéletesen semmit mondó próbálkozásánál. Tim Burton fantáziavilágának szülöttei így több mint 16 év után még mindig a legmélyebb mondanivalóval és motivációval felszerelt karácsonyi ijesztegetők. Hogyan érik el ezt a megtisztelő helyet?

Egyszer van, hol nincs - valahol az Egyesült Államok területén - egy módfelett titokzatos erdő legeslegmélyén annak toronymagas fái közt, van egyszer egy apró tisztás. Ezen a tisztáson pedig különleges fák állnak, időtlen idők óta mélységes mély gyökérzettel. Törzsükben nagy lyukak vannak, melyek utat nyitnak új világokba, az ünnepek saját városaiba. Itt szorgoskodnak a helyiek 364 napon át, hogy mikor a naptári évben rájuk kerül a sor, minden tökéletes legyen és a munkának megálljt parancsoljanak. Szeretet, család, melegség, "joy to the world". Hálaadásváros fáján pulyka alakú a lyuk, Húsvétvárosban pedig zöld mezőkön tavaszi kikerics virul és hatalmas rózsaszín nyulak tojnak színes tojásokat. Hát innen jönnek az ünnepek, meséli Burton.

Története viszont a meghittség és oltalom helyett gonosz tréfákról és rémisztgetésekről szól, illetve arról, aki mindennek gyakorlásában a profizmus csúcsán áll, Jack Skellington-ról (magyarul Csontváry vagy Csontvázi Jack, a szinkronizált változatban Rosszcsont Jack). Ő az ünnep fák között Halloweenváros rémséges lakóinak vezetője, aki súlyos dilemmába kerül saját magával, megunva a minden évben rendszerint bekövetkező általa okozott sok sikolyt és borzalmat. A széles vigyorú nyúlánk csontváz valami másra vágyik, amit nem ismer. Minden álmát az ünnepek fáinak rétjére érve találja meg, mikor Karácsonyváros odúja magába szippantja és megismeri kollégája, a Sandy Claws vagyis a Mikulás (magyarul Mikorárts, Rémapó vagy Víg Hullás) munkáját, elirigyelve tőle annak szépségét és melegségét. Az alapkonfliktus adott és érvénybe lép a szerelmi szál is egy hosszú szempillájú önmagát bármikor összevarrni képes rongybaba, Sally színre lépésével.

Amellett, hogy a látvány tökéletesen magával ragadó, a zenés betétek pedig mind ének mind szöveg szintjén szó szerint is szellemesek, Burton világában olyan dolgok történhetnek meg, mint mikor egy szeretetre vágyó csontváz havas tájakon bucskázva próbál megtapasztalni valamit, amit még sosem látott vagy érzett. A film báját az olyan, intelligens iróniával felszerelt jelenetek adják, mint például ahol Jack, a rémisztők királya félelmetes tornyában tudományosan kutatja Karácsony mibenlétét, plüss mackókat boncolva. A káosz tökéletes és jól adagolt, a karakterek vígan mesélnek saját maguk sztereotípiáiról. A boszorkányok rikácsolnak, a kis manók mosolygósak és szorgalmasak, a mumus pedig (Oggie Boogie vagy Ugi Bugi, a szinkronban Féregzsák) féktelen szerencsejátékos.

Ha valami könnyed szerelmessel szeretnénk kikapcsolni a karácsonyi pihenésben, vegyük le a polcról az Igazából szerelmet. Ha pedig valami rémes mókára vágyunk, mindig ott van nekünk a Karácsonyi lidércnyomás. Télapu 1, 2 és 3-at pedig, ha egy mód van rá, felejtsük el.

***


Karácsonyi lidércnyomás
Eredeti cím: The Nightmare Before Christmas
Besorolás: animáció
Nemzetisége: amerikai
Hazai bemutató: 1994. 11. 24.
Rendező: Henry Selick
Író: Tim Burton
Forgatókönyvíró: Caroline Thompson
Zene: Danny Elfman
Főszereplők: Chris Sarandon (Jack Skellington hangja, Danny Elfman (Jack Skellington/Barrel hangja), Catherine O'Hara (Sally hangja), William Hickey (Dr. Finklestein hangja), Glenn Shadix (polgármester hangja), Randy Crenshaw (Mr. Hyde/Behemoth/vámpír hangja), Sherwood Ball (múmia/vámpír hangja)
Forgalmazó: Buena Vista International

A film 3D-s változatát Magyarországon 2008-ban mutatták be.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei