2010. február 3.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A hetedik kör - A Witman fiúk Várpalotán bandáznak

Sopsits Árpád immár harmadik filmjét forgatta kamaszokról, akik saját eszközeikkel próbálják analizálni a körülöttük lévő világot. Mint ahogy A hetedik körben is kiderül, az, hogy nem tudják értelmezni a történéseket, nem az ő hibájuk: kérdéseikre nem kapnak választ sem a szüleiktől, sem a tanáriktól, így aztán marad a Gonosz, aki tanításaival egyenesen Dante poklába taszítja őket.

A serdülőkor útkeresési folyamatának része, hogy a fiatal példaképeket keres magának. Ilyen példakép lesz számára a poszterről rámosolygó popsztár, más szempontból viszont, bár ezt ő sem igazán nevesíti, példakép lesz számára az a felnőtt, aki nem nézi hülyének, aki őszintén feltárja előtte a világ dolgait, a felnőttek életének eleddig rejtve maradt oldalát. Napjainkban azonban már az is elég, ha talál egy olyan embert, aki a hétköznapok minden érzékszervet eltömő mocsarán át is képes meghallani halk segélykiáltásait, és ha segíteni nem is képes, de legalább tudomására hozza, hogy ott van mellette.

Merthogy ez a legfőbb probléma, és ebből eredeztethető Sopsits Árpád tavalyi Filmszemlét megjárt alkotása is: itt van ez a maroknyi gyerek, akik bár különböző miliőbe születtek bele, mégis a legfőbb inger, amit otthon kapnak, az az érdektelenség. Akinek a leginkább megismerjük a hátterét az Sanyi (Vilmányi Benett). Látszólag minden rendben van náluk a családban, legalábbis abból a szempontból, hogy egy fedél alatt élnek a szülei. Ám az apja nem csinál mást, mint hogy munka után egyből lefekszik a tévé elé vegetálni, az anyja meg a fiú megfogalmazásában egész nap csak vasal.


A hetedik kör


Van egy húga is, Maya (Vicsotka Anna), aki szintén vele tart a "bandázások" alkalmával. Az egyik ilyen semmittevés közepette a hat fiatalhoz csapódik a sánta, vörös hajú Sebestyén (Krikkay László), akinek, mint mondani szokás, a szeme sem áll jól. A kisvárosi tespedtségből rázza fel a kompániát azzal, hogy bátorságpróba elé állítja őket. A késdobálós mutatványt azonban egyedül csak Jakab (Erőss Tamás) vállalja, akinek szinte minden mindegy. Őt eleve a halálra kondicionálták.

Az anyja belehalt a húga születésébe, az alkoholista apjának (Csuja Imre röpke, ám emlékezetes alakítása) pedig a kocsmából útja egyenesen a temetőbe vezet, ahol felesége sírján fekve érnék a reggelek, ha fia, automatikussá vált mozdulatokkal, haza nem tolná őt talicskán. Az ilyen alkalmakkor aztán mindketten egymás fejéhez vághatják azokat a dolgokat, amikről egyébként nem beszélnek: az apa a fiát okolja a nő haláláért, a fiú pedig egy szánni való emberi roncsnak tartja az apját.

A kis társaság többi tagjáról nem sokat tudunk meg. Melinda (Magyar Tekla), a koraérett lány, aki a fiúk vágyainak netovábbja, szintén testközelből tapasztalja meg nap mint nap a halál közelségét. Szülei otthonukban ápolják a nagymamát, aki óriási fájdalmak közepette szinte minden második mondatában arra kéri családját, segítsék át őt a túlvilágra. A lány is egyből az idegen hatása alá kerül, aki a halál misztériumát hozza egyre közelebb a fiatalokhoz a dögkútnál tett látogatás, vagy éppen az újabb bátorságpróba alkalmával, amikor is azon megy a vetélkedés, hogy ki bírja tovább levegő nélkül a sitteszsákba csomagolva.

Folytonos kacérkodásuk a halállal alátámasztja Sebestyén tanításait: az egyetlen hatalom, melynek birtokosai lehetünk, az a pusztítás. Hogy el tudunk pusztítani bármit a világon. Ugyanerre a végkövetkeztetésre jutottak Csáth Gáza novellájának főszereplői is, a hasonló korban járó Witman fivérek, akik először csak baglyok és kutyák kínzásában lelték örömüket, majd egyre erősödő destruktív hajlamuk önnön édesanyjuk megölésében csúcsosodott ki.

Sopsits drámájában a csúcspont (és egyben a legerősebbre sikerült jelenet) az, amikor Jakab és Sanyi felakasztják magukat. Ez ellen senki nem tud tenni semmit, hiszen már a film elején megtudjuk, hogy mi lesz a vég. És habár mindvégig bízunk benne, hogy talán a hittantanáruk, Gábor atya (Trill Zsolt), aki ha későn is, de meglátja a Gonosz igazi arcát, tehet az események láncolata ellen valamit, a feloldozás nem történik meg. Az atya is kísértésbe esik, az ördög őt is palira veszi, és gyakorlatilag gyilkossá válik, amikor hagyja Sebestyént a mocsárba fulladni.


A hetedik kör


Mindet összevetve, az utóbbi idők legjobb magyar filmes alkotásaként könyvelhetjük el A hetedik kört, már ha el tudunk tekinteni a gyerekszereplők szájába adott életszerűtlen mondatoktól. Az Ördög, éppen ebből a hibából kifolyólag, nem elég ördögi, és Sanyi testedzés közbeni filozofálgatásai is valószerűtlennek hatnak. Bár erre meg hozhatnám ellenpéldaként, hogy az egyik ismerősöm szerint ő is elmélkedett ilyen dolgokról tizenévesen, én pedig, bár ugyanennyi idősen még csak az öntudatra ébredés hajnalán jártam, hajlamos vagyok elhinni neki.

Ő mondta egyébként a film megtekintése után azt is, hogy ezeknek a fiataloknak elég lett volna egyszer valakinek azt mondania, hogy nem csak pusztítani tudunk mi emberek, hanem teremteni is. Elég ha ennek csak a legtermészetesebb és legszebb formájára gondolunk: a gyermeknemzésre. Csakhogy manapság senki nem akad, aki az élet szépségének mibenlétét kifejtené a gyerekeknek. A délutáni műsorsávból pedig ez a téma valami megmagyarázhatatlan oknál fogva kiszorul.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei