2010. április 15.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Titanic Filmfesztivál 2010: Kutyám, Tulipán

Nagyon nehezen dugható skatulyába Paul és Sandra Fierlinger Kutyám, Tulipán című animációs filmje, amely látszólag egy egyszerű kutyás történet, és lehet, hogy tényleg csak az, de hogy egyáltalán nem a hagyományos értelemben véve, az vitathatatlan. Nem a megszokott klisékkel operál, és nem igyekszik idealizált mesét mondani: sőt, kicsit talán már túlságosan is valóságos.

Mindannyian hallottunk már történeteket arról, hogy egy kutya közelsége képes megváltoztatni az embert, képes átformálni, alakítani a világképét, sőt, még embertársaival való kapcsolatára is hatással lehet. A Kutyám, Tulipán című film éppen egy ilyen történetet mesél el - koránt sem hagyományos eszközökkel.

Az események középpontjában egy öregúr, és az ő német juhászkutyája, Tulipán áll - az öreg egy személyben szereplője és narrátora is a történetnek, így valóban közelről, az ő visszaemlékezései által ismerhetjük meg kettejük meséjét. A látszólag egyszerű, izgalmas fordulatoktól mentes történeten keresztül egy sokkal általánosabb útmutatást kapunk, egyfajta tanítást, amelyet el lehet tenni a tarisznyába útravalóul.


Kutyám, Tulipán


Az öreg elmeséli, hogyan került hozzá Tulipán, hogy egy olyan családtól hozta el, ahol nem fordítottak rá kellő figyelmet - ezáltal ő hősnek érezhette magát, amiért megmentette az állatot, az pedig szinte szerelmesen csüngött új gazdiján, és hálája mindvégig elkísérte. Lépésről lépésre vezeti be a nézőt kettejük világába, ahol lassan rakódnak egymásra a bizalom, hűség, ragaszkodás téglái, amelyből elkészül a nagy mű, és megszületik ember és kutya barátsága, amely az elbeszélő szerint felbecsülhetetlen. Egyszerre támogatják egymást, szükségük van a másikra, az öregúrnak éppenséggel azért, mert az emberek között hiába kereste a számára megfelelő társat, barátot - amit Tulipánban végül megtalált.

Nem összefüggő a történetmesélés, inkább úgy fogalmazhatunk, hogy szemelvényeket mond el az életükből, fel-felvillanó képeket látunk: az egymásra találást, a gondokat az állatorvossal, a pároztatás keserves nyűgét, és azt, amikor egy harmadik fél (az öreg nővére) próbált betörni a világukba - hasztalan. Csupa olyasmit, amihez hasonlókat mindenki átélt már, akinek valaha volt kutyája, éppen ezért hatol át a film a néző páncélján játszi könnyedséggel, legalábbis a kutyás nézők biztosan nem jelentenek akadályt.


Kutyám, Tulipán


A film másik erőssége a képi világa, amely hihetetlenül hangulatosra sikeredett, határozottan művészinek mondható (Sandra Fierlinger munkájáról van egyébként szó, így az ő tehetsége előtt kell tisztelettel adóznunk); a gyakran elnagyolt vonalakkal megrajzolt szereplők, a humort sem nélkülöző firka-szerű jelenetek erős egésszé formálják az alkotást. Ha másért nem, emiatt mindenképp érdemes megnézni, ritka üdítő ugyanis ilyen látványvilággal találkozni a vetítőteremben.

Mindemellett azonban mégis furcsa érzés marad az emberben, miután feláll a moziszékből, talán lehetett volna kicsit szorosabbra fűzni a történet láncát, árnyaltabban ábrázolni az öregúr átalakulását, és elemezni a hatásokat - mindez elmaradt a Kutyám, Tulipánban. Nincs tehát meghatódottság a végén (ráadásul meglehetősen kurtán-furcsán ér véget a történet), ahogy nincsenek világmegváltó, újító gondolatok sem - mégis nagyon szerethető, szórakoztató, olykor humoros alkotást láthat, aki a Kutyám, Tulipán mellett dönt.

***


Kutyám, Tulipán
Eredeti cím: My Dog Tulip
Amerikai Egyesült Államok, 2009
Rendezte: Paul és Sandra Fierlinger
Forgatókönyv: Paul Fierlinger (J. R. Ackerley regénye alapján)
Zene: John Avarese
Hossz: 81 perc
Bővebb infó: www.tulipthedog.com

Vetítések a Titanic Filmfesztiválon:
2010. április 18. 17:15 Toldi Mozi

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei