2010. november 18.Gyurics András
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Antikrisztus - Frászjárás ala natur

Izzadt homlok, száraz ajkak, eltorzult hallás, reszketés, nehéz légzés, gyors szívverés, hányinger... - ilyen, és ehhez hasonló fizikai tünetekkel hagyja el az ember a mozit az Antikrisztus című, több filmkritikus által horrorként aposztrofált Lars von Trier-alkotás után.

"Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra." (János első levele 2, 18)

Az elnyújtott rémlázálomszerű mű azonban nem csupán fizikailag viseli meg a nézőket: lelkileg is megingat, méltán nevezhetnénk a filmtörténet egyik legsokkolóbb alkotásának, így aztán bátran követelhetnénk az elkövetőktől veszélyességi pótlékot.

Maga az alaptörténet nem túl eredeti: a tragikus sorsú három, majd kéttagú család a hollywoodi horrorfilmek vándormotívumát alkalmazva vidékre utazik a nagyvárosból egy sűrű erdő közepén lévő vityillóba, hogy itt hozzák helyre a problémákat, átvészeljék a traumát (mindezt persze hatásos hangeffektek kíséretében). A problémák azonban nem oldódnak meg, sőt... Nemcsak az asszony (Charlotte Gainsbourg - Jan Eyre, 21 gramm, Nyomorultak, Az álom tudománya), de az idillt ígérő természet is megmutatja valódi, kegyetlen arcát, majd a férfi (Willem Dafoe - Veszett a világ, Az angol beteg, Féktelenül 2., Amerikai pszicho, Pókember).



A klasszikus horrorfilm eszköztárából más egyéb elemek is fel-felbukkannak a cselekmény kibontakozása során: sejtelmes, ködös, hideg-rideg erdő kopár fákkal, végeláthatatlan odú elpusztult állatokkal, padláson rejtőzködő fényképek, rajzocskák, naplóbejegyzések, kabátzsebben "felejtett" orvosi jelentés... Mégsem szimpla horrorfilmmel van dolgunk, az Antikrisztus sokkal több annál: a naturalisztikus és pornográf elemeket sem mellőző botrányfilm ugyanis a rendező 2 évig tartó depressziójának "gyümölcse", tulajdonképpen önterápiaként szolgált számára a nehéz időszakban.

A filozofikus horrornak is emlegetett Antikrisztus keretes felépítéssel rendelkezik: álomszerű, fekete-fehér prológus nyitja, álomszerű, fekete-fehér epilógus zárja, s ezek közé 4 hátborzongató, s néha ugyancsak álomszerű fejezet ékelődik. A nyitó- és zárójeleneteket Händel Rinaldo című operájának megindító áriája díszíti, megteremtve ezzel a patetikus, de egyben félelmet keltő atmoszférát.

A címadásnál fontos szempont lehetett az egyszerűség, valamint a hatásvadászat. Bár roppant sablonos, ám annál misztikusabb: a Biblia egyik legfelkapottabb részére, a János evangélistának tulajdonított Jelenések könyvére asszociálhatunk. Itt jelenik meg ugyanis az "antikrisztus", aki a magyarázatok alapján azt a személyt jelöli, aki János szerint az "utolsó időkben" Krisztus, a megváltó, helyébe tolakszik, és mindenkivel elhiteti, hogy ő hozza el a békét a Földre, holott valójában a legnagyobb káosz és pusztulás követi lépteit. Ezt a párhuzamot egy jelenet is megerősíti a kissé groteszkre sikeredett a "beszélő róka tetem" szavain keresztül: "A káosz uralkodik...".



A jobbára kétszereplős, kéthelyszínes film az emberi kapcsolatok állatias voltára mutat rá, és a paradicsomi Édenkertbe visszaálmodott név nélküli hőseink által bizonyítja be, hogy még mindig erős a kötelék az érintetlen természet és az ember között.
Azt bátran kijelenthetjük, hogy mindenféle tanító szándék nélkül született az többízben provokatív Antikrisztus. A magát az élő rendezők legjobbikának kikiáltó Lars von Tier depresszív világképe, beteges víziói, szexuális frusztráltsága ölt "testet" a dán-német-francia kooperációban. A dán mester szembesíti a közönséget és saját magát félelmeivel.

A vélemények megoszlanak az alkotásról, s ki egy géniusz remekművének, ki egy elborult elme klisés alkotásának tartja, a művészet azonban nem jó vagy rossz, egyszerűen jelen van, az Antikrisztus pedig nagyon is jelen van, hiszen a 2009-es cannes-i bemutató óta köszörülik rajta nyelvüket a filmkritikusok. A sok elcsépelt, közhelyes, már sokszorosan megunt jeleneten túl egy értékes, valóban kiemelkedő, a kis prózai világunkból szempillantás alatt kiráncigáló alkotás ez. Abban biztosak lehetünk, hogy a kortárs filmpaletta nagyszerű darabjaként emlegetik majd, a moziból kiáramló emberek tekintete pedig mindent elárul...

***


Antikrisztus
Eredeti cím: Antichrist
Műfaj: dráma, filozofikus horror
Gyártás éve: 2009
Rendező: Lars von Trier
Forgatókönyvíró: Lars von Trier
Operatőr: Anthony Dod Mantle
Producer: Meta Louise Foldager
Vágó: Anders Refn, Asa Mossberg

Főszereplők: Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Mojito 2010-11-25 09:56:41
pedig javadra válna
nem
regisztrált
constance mary lloyd 2010-11-18 19:44:16
Nagyon tetszik!végre egy kritika ami a film történetét felöleli,meg tudjuk az alkotás hátterét is.Remek és azt hiszem mostmár biztosra vehetem,hogy NEM nézem meg ezt a filmet amit már eddig is sejtettem :-)
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei