2011. június 16.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Super 8 - Kis rejtély, nagy élvezet

Ha eddig nem létezett az "ifjúsági sci-fi akciómese" műfaja, J. J. Abrams és Steven Spielberg most megteremtette. A bemutatót megelőző reklámkampány által felspannolt nézők egy része talán gyengének fogja találni a középpontban álló rejtély megoldását, de köztük is akadnak majd minden bizonnyal olyanok, akikkel a szívmelengető élmény képes lesz elfeledtetni ezt a kis hiányosságot.

A kulcsszó ugyanis a gyermeki báj. Ennek köszönhető, hogy az ember bár nagyon szeretne fanyalogni, hogy "jaj, milyen elcsépelt", vagy "ó, de amerikai", valahogy mégsem képes rá. A történet ugyan semmi újat nem tartogat, a karakterek és a köztük lévő konfliktusok sem vágnak földhöz minket, kapunk viszont ezen előnyök helyett ígéretes alakítást nyújtó színészpalántákat, jópofa "film a filmben" pillanatokat és profi látványt. A nem túl eredeti és - a sokak által talán joggal várt - csattanótól mentes sztori így tud mégis működni és magával ragadni, bármily’ szőrös is legyen a mellkasunkban dobogó létfontosságú szerv.

A '70-es évek Amerikájában járunk, egy fiktív városkában, ahol egy csapat kissrác (plusz egy lány) élete főművét, A ZOMBIFILMET készül megalkotni egy diákfesztivál fődíjára pályázva. Ez a sok humorral és jól sikerült utalásokkal - gondoljunk csak az élőhalott téma mozis nagymesterének ötletes megidézésére - teletűzdelt alapszituáció önmagában is képes lekötni a figyelmet, a java azonban csak akkor kezdődik, amikor hőseink véletlenül megörökítenek valamit, amit nagyon nem kellene. Innentől elszabadul a pokol, kutyák és emberek tűnnek el, kisebb-nagyobb alkatrészeknek kél lába, és egy biológiailag nehezen besorolható jelenség is megkezdi baljós bődülésekkel kísért működését.

Az eseménysorozatot főként a már említett ifjak kalandjain keresztül szemlélhetjük, az őket életre keltő színészek pedig végig hitelessé tesznek minden pillanatot. Mellettük a felnőttek szinte jelentéktelenné válnak, bár a rájuk osztott szerepek is kevésbé izgalmasak. Kyle Chandler és Ron Eldard rutinosan alakítja a drámák által sújtott két családapát, az ellenpontjukként megjelenő, főgonosz státuszt kapott Noah Emmerichre sem lehet komoly panasz, ők mégis csupán asszisztálhatnak a kicsik játékához. A súlya miatt frusztrált, rendezői feladatait túlzottan is komolyan vevő Charlestól, a szépen fejlett piromániával terhelt Kennyn keresztül, a halott anyja elengedésével küzdő Joe-ig minden figurát tökéletesen, idegesítő gyerekszínészi maníroktól mentesen tárnak elénk, és már az első percekben megkedveltetik magukat. Ha pedig kételkednénk abban, hogy két kiskamasz képes lehet létrehozni a vásznon azt a bizonyos sokat emlegetett kémiát, amibe idősebb kollégáik bicskája is beletörik olykor, figyeljük csak ámulattal Elle Fanning és Joel Courtney közös pillanatait.

A Super 8 nemcsak műfajilag sokszínű, de az általa megidézett alkotások tekintetében is. A mindenki által emlegetett E. T., Cloverfield, valamint a klasszikus zombifilmek mellett a szemfüles nézőnek akár még a South Park egyik jól sikerült epizódja is beugorhat. (Bár utóbbi szándékosságában nem lehetünk teljesen biztosak.) A sok apró, régebbről ismert elem végül szórakoztatóan teremt új egészet J.J. Abrams rendezésében, amivel bármely korosztály képviselői elégedettek lehetnek, ha át tudják adni magukat a mese bűvöletének. A stáblista alatt pedig egy olyan kedves bónusz ajándékot is kapunk a készítőktől, ami visszagondolva még sokáig széles mosolyt csalhat az arcunkra.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei