2011. november 2.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A dolog - Antarktiszi átváltozások

A szimpatikus Mary Elizabeth Winstead női Kurt Russellé avanzsál az 1982-es A dolog előzményfilmjében, aminek tökéletes élvezete érdekében ajánlott a túl sokat eláruló trailerek kerülése. Matthijs van Heijningen Jr. mozija nem próbálja újraértelmezni a nagy elődöt, csupán mutatós, szórakoztató formában tálalja az ismert történetet.

Talán jobb, ha megkíméljük magunkat a felesleges agytornától, középpontjában a kérdéssel, miszerint érdemes-e álcázott remake-et készíteni egy olyan filmből, ami már a maga idejében sem eredeti ötletből született. Nincs értelme ezen elmélkedni, hiszen Hollywood úgyis képtelen lemondani annak öröméről, hogy szebb, csillogóbb, de valahogy mégis mindig feszültségmentesebb verziót forgasson korábban bevált anyagokból. A dolog esetében ugyan prequel a hivatalos besorolás, de ha a lényeget tekintjük, mégis csak a nyolcvanas évekbeli sci-fi horror történéseit láthatjuk újra felturbózva.



Kis csapat küzd a több százezer éve jégbe fagyott, ennek ellenére meglepően életteli lény ellen, aminek tökéletes emberutánzó képessége paranoid hangulatot szül. Ugyanez történt annak idején Kurt Russellel és társaival, akik közé akkor egy darab női egyed sem keveredett. Az új verzió egyik szembetűnő változtatása, hogy nem csak kibővíti két hölggyel a nagyrészt szőrös, norvég és amerikai férfiakból álló társaságot, hanem egyiküket rögtön meg is teszi főszereplőnek, a csinos paleontológus, Kate (Mary Elizabeth Winstead) személyében. Kate nem csupán elsőszámú akcióhős, de egyértelműen a csoport esze is lesz, lassan, de biztosan kiszorítva a jeges tekintetű dr. Halvorsont (Ulrich Thomsen), a főnöki pozícióból. Az erős irányításra pedig szükség van, a dolog ugyanis elszabadul, alakot váltogat, és gyilkol is annak rendje és módja szerint.

A titokzatos valami eredetéről, motivációiról, esetleg hányatott gyerekkoráról most sem derül ki semmi közelebbi, ilyesmire ne számítsunk. Csekélyebb az izgalom is, habár néhány ütős ijesztés azért becsúszik. Utóbbiak ellenére, aki látta az 1982-es filmet, netán még rajongott is érte, kevés eséllyel veri majd ki rémületében szomszédja kezéből a pattogatott kukoricát. Mindezek a gyengeségek azonban törvényszerűek, kár is lenne rajtuk fennakadni. A hiányérzetet csökkentik a gyönyörű antarktiszi képek, az igen élethűen ábrázolt metamorfózis jelenetek, látványos felvételek a szörny űrhajójáról, valamint a régieknél szimpatikusabb karakterek, akik egyszer-kétszer még meg is nevettetnek, mielőtt a betolakodó végképp elrontaná a hangulatot. Ne szegje hát kedvünket az új ötletek hiánya, csak dőljünk hátra, gyönyörködjünk a mutatós megoldásokban, és tanuljuk meg a filmből, miért is lehet előnyös bizonyos szituációkban, ha már szaporodik fogunkban az idegen anyag.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei