2011. december 3.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Barney és a nők - Keserédes visszatekintés

Paul Giamatti ismét meggyőzően szenved a sajátos életszemléletű tévés producer szerepében, bizonyítva, hogy olyan karakterek megformálására született, amelyeknél a depresszió alapállapot. Meg is kapta érte a Golden Globe-díjat vígjáték/musical kategóriában, ami teljesen indokolt, bár a besorolással kapcsolatban támadhat némi ellenérzése annak, aki látta a filmet.

A hollywoodi külföldi kritikusok által odaítélt elismerés számtalanszor meglepte már a közönséget azzal, hogy komédiának titulált olyan műveket, amelyekben volt ugyan humor, de a róluk alkotott összkép erősen a dráma irányába mutatott. Remek példa erre Richard J. Lewis Barney és a nők című mozija. Főhőse egy idősödő producer, akinek lassan hanyatló emlékezetén keresztül tárul fel előttünk élete, valamint három házassága, amelyek közül csak az utolsó mondható sikeresnek, az is csak egy ideig.

A film alapjául szolgáló regény hazánkban is megjelent Így látta Barney címmel, mely fordítás talán jobban érzékelteti az alapgondolatot, miszerint a kalandos élettörténetet Barney szempontjából, az ő - egyre homályosabb - elméjének szűrőjén keresztül ismerhetjük meg. A három nőhöz fűződő néhol tragikus, néhol vicces, máskor sajátosan romantikus történetek mellett a filmben kissé kilógó szálként jelenik meg a legjobb barát halála, és a Barneyra vetődő gyanú. Miközben élvezetes, kifejező jeleneteken keresztül mesélnek nekünk a házasságokról és a férfi mindegyikhez eltérő hozzáállásáról, az első percekben megemlített gyilkossági vád, és a Barneyról szóló - az egyik nyomozó által írt - könyv témája háttérbe szorul, mintha elfelejtették volna. A végére hagyott, cseppet összecsapott megoldás ábrázolása pedig azt az érzést kelti a nézőben, hogy talán ki is lehetett volna hagyni az egészet.

Mindez valószínűleg annak köszönhető, amit a sajtóvetítés után a film magyar származású producere, Robert Lantos elmondott, miszerint a forgatókönyvön még Mordecai Richler, a regény szerzője kezdett el dolgozni, de sajnos meghalt, mielőtt befejezhette volna. E sajnálatos esemény következtében sokak kezén átment a történet, mire a végső verzió elkészült, talán ez mutatkozik meg a "gyilkossági" szál elsikkadásában is.

Utóbbi gondolatot tekintve viszont találóbb a filmnek adott Barney és a nők cím, hiszen a három asszony eltérő karaktere hatásosan mutatja be Barney életének sokszínűségét. Jutott neki tragikusan végződő kényszerházasság, jó megoldásnak tűnő, ám hamar megbánt második próbálkozás, majd valódi szerelem is, amely végül megváltozva ugyan, de haláláig kísérte. Paul Giamatti fantasztikus képességekkel rendelkezik az önsajnáltatás terén, hisz' bármennyire nehéz természetű és önző a karaktere, fájdalmas pillantásaival könnyen eléri, hogy a végére megszeressük. Remekel a többi színész is, kezdve az első feleség kurta szerepében feltűnő szépséges Rachelle Lefevre-vel, aki egyszerre bohém és elkeseredett. A középső nej megformálója, Minnie Driver, megjelenésekor elhiteti, hogy nemcsak csinos, de szimpatikus is, hogy aztán pillanatok alatt elviselhetetlen házisárkánnyá változzon, és Barneyval együtt ábránduljunk ki belőle. Rosamund Pike pedig megható hitelességgel ábrázolja az egyetlen nőt, aki igazán szerette a mogorva producert.

A hölgyek mellett megemlítendő az apa, akit Dustin Hoffman játszik. Rutinosan hozza az enyhén paranoid, túlkapásokra hajlamos nyugalmazott rendőr figuráját, amivel néhol a Woody Allen-i , önironikus zsidóábrázolást juttatja eszünkbe. Ez egyébként nem csak az ő alakjában nyilvánul meg, de benne a leginkább. Adódik tehát alkalom a nevetésre is, de a vígjátéki besorolás erős túlzás, aki fel akar vidulni, ne ezt a filmet válassza. Aki viszont szereti a karakterközpontú, szórakoztatóan elgondolkodtató drámákat, semmiképpen ne hagyja ki.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Döbbenet 2012-03-15 09:38:17
Érthetetlen, hogy senkinek nem tűnik fel, vagy nem akar tudomást venni róla senki, hogy Dustin Hoffman története a magyar náciról mennyire lélektaposó a magyarságról a világ felé miközben Magyarországon mindent megteszünk a zsidóságnak, hogy tényleg jól érezzék magukat és ne egy kirekesztett idegen nép legyen ráadásul Robert Lantos támogatásával.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei