2012. május 27.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Men in Black III. - J és az ifjú K világot ment

Mi a közös Lady Gagában és Andy Warholban? A választ megkaphatjuk a Men in Black - Sötét zsaruk harmadik részében, néhány jópofa, bár felejthetetlennek azért nem nevezhető poén kíséretében. Will Smith-hez a háttérbe húzódó Tommy Lee Jones helyett ezúttal Josh Brolin csatlakozik, hogy helyre tegye a rakoncátlankodó űrlényeket.

Aki látta a Men in Black-sorozat korábbi két részét, illetve a Vissza a jövőbe-trilógiát, ne adj' Isten, még az ET-t is, az kevés eséllyel fog szívéhez kapni a meglepettségtől, vagy az újító gondolatok sokkoló rohamától a sötétöltönyös ügynökök legújabb kalandja láttán. Ne számítsunk a humor forradalmasítására sem, bár ahhoz nem fér kétség, hogy jókat lehet derülni Barry Sonnenfeld legújabb rendezésén, a viccek nem pályáznak halhatatlanságra. A sorozatot trilógiává avató folytatás azonban remekül megfelel egyszeri, könnyed szórakozásnak, ami nagymértékben köszönhető a fiatal K szerethető figurájának, ami megmenti a filmet az ellaposodástól.

K (Tommy Lee Jones) és J (Will Smith) immár tizennégy éve dolgozik együtt a szakmát nem érintő beszélgetéseket ügyesen elkerülve, amikor előbbi régi nagy ellensége, Vadállat Boris (a felismerhetetlen Jemaine Clement) megszökik a Holdon kialakított szuperbörtönből. Az elvetemült idegen állandó jelzőjénél már csak K pofáját gyűlöli jobban, aki a hatvanas években nem csupán szabadságától, de egyik karjától is megfosztotta. Az időutazás áldásos hatásainak köszönhetően J egy nap arra ébred, hogy kollégája már negyven éve halott, a Földet pedig éppen lerohanják a baráti népnek nehezen nevezhető bogloditok, élükön Borisszal. Két megoldás kínálkozik: J beletörődik a helyzetbe, moziközönség pedig 3D-ben nézheti végig bolygónk pusztulását, vagy esetleg maga is visszamegy az időben néhány évet, vállalva a kor kissé rasszista légkörének hátrányait. A választás sejthető.

Az ötletesen ábrázolt és néhol egészen aranyos lények, valamint a furcsaságokra - némi neutralizációt követően - adott kreatív magyarázatok jól bevált közegében a huszonkilenc éves (!?) K (Josh Brolin) jelenléte szolgáltatja az üdítő színfoltot. Brolin remek választás volt a mogorva ügynök kevésbé mogorva, ám az érzelmes kirohanásokat még mindig kerülő fiatal verziójának szerepére, a színész könnyedén elhiteti, hogy azonos Jones karakterével. Will Smith rutinosan hozza a laza J-t, aki néha sokatmondó pillantásokkal nyugtázza a negyven évvel ifjabb társa ismerős megnyilvánulásait. Tommy Lee Jones ezúttal alig szerepel, az igen csinos Emma Thompson figurája pedig szintén elég súlytalan. A hangsúly J és múltbéli K kettősére helyeződik, ami nem okoz csalódást.

A korábbi epizódokhoz képest komoly technikai újítást jelent a 3D, amelynek hatása J szó szerint értelmezendő időugrásakor jön ki a legélvezhetőbben. A film egyébként a modern lehetőségek ellenére meglepően kevés, igazán látványos akciójelenet tartalmaz, több figyelmet fordít a két főszereplő kapcsolatára, de azért őrületes mélységekben nem bocsátkozik. A múltból sem derül ki annyi részlet, mint várnánk, de ahogy maga K is megfogalmazta, valamiről jobb, ha nem tudunk.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei