2012. június 8.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Prometheus - Ridley Scott újabb kérdéseket gyártott

A Prometheust nem azoknak találták ki, akik szeretnének választ kapni a nagy kérdésekre. Ridley Scott nyomokban Alient tartalmazó filmje még egy fáradt negyvenkettőt sem vág a gyönyörű látványtól meghatott néző arcába, helyette inkább kavar egy nagyot az egészen. Teszi mindezt hangulatos és szórakoztató formában.

Bő félév különbséggel érkezett hazánkba két klasszikus sci-fi horror, A dolog és a A nyolcadik utas: a Halál előzményfilmje. Még előbbi inkább hasonlított egy látványosabb, női karakterekkel jobban ellátott remake-re, utóbbi valóban igyekezett feltárni néhány, az 1979-es sztori mögött meghúzódó okot. Ez feltehetőleg nem azért maradt el, mert az idős rendező csapata képtelen lett volna egy épkézláb magyarázatot összehozni, hanem azért, mert siker esetén újabb, saját mitológiával ellátott sorozatot kíván építeni a Prometheus kalandjaira.

Nevezett űrhajó azért indul felderítő útra, mert a lelkes tudós páros, Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) és Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) ősi ábrák tanulmányozása során arra a következtetése jutott, hogy az emberiség teremtésének réges-régi titka egy messzi-messzi galaxisban keresendő. A misztikus Tervezők után kutató legénység meg is érkezik a célzott bolygóra, ahol válaszok helyett sikolygerjesztő csúnyaságokat találnak.

Ridley Scott legújabb alkotása az eredeti Alien-filmekhez hasonlóan lassan indul, a lélegzetelállító nyitójelenet után - melynek tájait a 3D-nek köszönhetően egészen közel érezhetjük magunkhoz - kapkodás nélkül mutatja be a Prometheust és utasait. Különös figyelmet fordít a magányt remekül viselő android, David mindennapjaira, akinek ténykedését elnézve mosolyogva konstatálhatjuk, hogy a fickó tényleg minden ízében mesterséges. Némileg hasonlít hozzá a projektet vezető Meredith Wickers (Charlize Theron), akinek katonás merevsége azt a gyanút kelti, hogy őt sem anya szülte. Elizabeth és Charlie már élettelibb figurák, akik mélyen hiszik, hogy nem a nagy büdös semmiből jöttünk, hanem barátságos óriások ajándékozták meg velünk a Földet, akik tárt karokkal várnak bennünket egy finom teára. A színes társaságnak a műfaj követelményeinek megfelelően vannak korai elhalálozásra szánt, kevésbé érdekes tagjai is, például egy tipikus geek, és egy sittes külsejű geológus.

Balgaság lenne az Alien hangulatát számon kérni a Prometheustól, ez egy másik film, saját atmoszférával, ami kellőképpen hatásos, és nem jellemző rá a remake-eket és prequeleket sokszor unalomba fojtó lélektelenség. Persze, Ripley csak egy van, de erről nem az érzelemteli alakítást nyújtó Noomi Rapace tehet, akit jó érzékkel választottak ki a főszerepre. A svéd színésznő könnyei egyszer sem mesterkéltek, már az első pillanatban meggyőz hús-vér mivoltáról. Charlize Theron tehetségét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy karaktere láttán legszívesebben vigyázba vágnánk magunkat. A showt viszont egyértelműen a finom modorú David bőrébe bújt Michael Fassbender viszi el, akinek arcjátéka és komikusan szenvtelen megnyilvánulásai stabil helyet biztosítanak a "minden idők legjobb androidjai" listán.

A Prometheus talán kevesebb akciót, és több filozofikusnak szánt párbeszédet tartalmaz a kelleténél, de a titokzatos bolygó, és a monumentális idegen űrhajó azért éppen elegendő kellemetlen meglepetéssel szolgál ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmet. Kiemelkedő a durva vihar megjelenítése, amely mintha a moziközönség orra előtt zajlana. A 3D előnyei leginkább utóbbinál, és a tájak ábrázolása során mutatkoznak meg, bár akadnak klasszikus, a néző felé repülő tárgyakkal operáló részek is. Összességében azonban visszafogottan bántak az alkotók a modern technikával, kiküszöbölve az idegrendszerre gyakorolt negatív hatásokat. Hasonló önmérsékletet tapasztalhatunk a szörnyek bevetésében, amelyek megjelenési formái csak nyomokban idézik a korábban látottakat. Hogy találkozhatunk-e a Prometheusban klasszikus idegennel, maradjon titok a jövőbeli nézők számára.

Amennyiben lesz folytatás, megbocsájtható a kérdőjeleket megsokszorozó, kaotikus végkifejlet, és csupán rövid bosszankodást okoz, hogy már megint nem derült ki semmi. Némi fejcsóválással nyugtázhatjuk az olyan - szinte kötelező - bakikat, mint hogy a csurom vér kollégától nem kérdezik meg az orvosi szobában, hogy mégis mi a rosseb történt vele, illetve hogy egy állítólagos tudós nincs tisztában azzal, hogy nem csupán a forrásban lévő leves, de a teljesen ismeretlen, fekete trutymóból előbukkanó létforma fölé sem tanácsos odahajolni. Mindezek rontanak ugyan az összképen, de szőrös szív híján velük együtt is élvezetes két órát tölthetünk a moziban.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei